Daenerys:
-Csatlakozol?
Csupán egyetlen szó az egész kérdés. És mégis, ahogy Hardyn vággyal izzó tekintettel a szemembe nézve, rekedtes hangon kiejti ezt az egyetlen szót, képes elérni, hogy az egész testem libabőrös legyen.
Hogy akarok-e csatlakozni?
Határozottan.
Pedig egy kis hang a fejemben azt kiáltja, hogy nem kéne. Hogy azt beszéltük, hogy nem sietünk el semmit és, hogy nem szabad, mert talán Hardynnak pont ennyi is lennék. De ennek a hangnak egy hatalmas, virtuális ragtapasz vet véget. Nem erről van szó.
Egyszerűen tudom.
És amúgy a fenébe is...hogy tudnék ellenállni Hardyn meztelen, a víztől és habtól csillogó testének és szemeinek, amikkel szinte felfal?
Ez egy lehetetlen küldetés.
Már akkor is elismertem, hogy milyen piszkosul jól néz ki a domborodó izmaival, barna hajával és zöldes-kék szemeivel, amikor még utáltam őt. Nemhogy most, amikor gyakorlatilag vágyom a közelségére. És tudom, hogy a vágy olykor teljesen elveszi az ember eszét és a rossz irányba sodorja, de egyszerűen nem tudok ellenállni neki. Bízom a fiúban és szimplán tudom, hogy ez most nem a rossz irány.
Magam sem hiszem el, hogy mindezeket komolyan is gondolom.
Azonban nem adom meg neki azonnal azt, amit egyértelműen ő is akar. Helyette közelebb lépek a zuhanykabinhoz és az üvegre tapasztom a kezem.
Direkt oda, hol nincs nyitva az.
-Még a párán keresztül is látom, hogy eléggé...feszült a helyzeted. Biztos vagy benne, hogy jó ötletnek találod, hogy beszálljak melléd?
-Kifejtsem neked, hogy igen, vagy csak szimplán fogjam meg a kezed és rántsalak be ide?-Vigyorodik el elgondolkozva, s jobban el is húzza az üveget, hogy megtegye, ha esetleg kell.
-Lehet, hogy erős vagy, de én meg a kis termetemmel gyors. Szóval nem tudnál elkapni.
-Fogadunk?-Vonja fel a szemöldökét, s egyszerűen nem akar lehervadni az arcáról az a vigyor.
-Csak hajrá-tárom ki a karjaim, s ahogy ő megmozdul, hátrébb lépek.
Megúszom, viszont azzal nem számolok, hogy Hardyn egy behemót, nekem pedig még nem tűnt el az álom a szememből. Hiába lépek hátrébb és kerülöm ki, mert a következő pillanatban Hardyn kihajol és elkapja a csuklóm.
-Na, mi legyen? Behúzzalak ide, Villám? Vagy hagyjalak előtte levetkőzni és csatlakozol magadtól?
-Ha választok, akkor ígéred, hogy nem rántasz be?-Nézek a szemébe a lehető legcukibb pillantásomat bevetve.
-Ezt most úgy veszem, hogy csatlakozol-lop tőlem egy kis puszit, majd elengedi a csuklómat, de nem zárja vissza a kabin ajtaját.-Egészen nyugodtan vetkőzz úgy, hogy mindent lássak-kacsint rám, mire megforgatom a szemem.
-Milyen romantikus vagy-jegyzem meg epésen, majd felkötöm a hajam és vetkőzni kezdek.
-Majd meglátjuk, hogy ugyanilyen szarkasztikus leszel-e a hétvége után is-vág vissza magabiztosan, miközben én megszabadulok a felesleges ruhadaraboktól.
És bár nagy volt a szája azzal kapcsolatban, hogy minél többet mutassak neki, amint szembe fordulok vele, csakis a szemembe néz. Nem vezeti rajtam végig a tekintetét, mint eddig és nem kalandozik el a melleimnél, ahogy azzal régen idegesített. Helyette farkasszemet néz velem és kinyútja felém a kezét.
-Komolyan nem árulod el, hogy hova megyünk?-Lépek a kabin ajtajához és belehelyezem a kezem az övébe.
Egy kicsit elbizonytalanodom.
Oké, hogy a múltkor együtt meztelen fürdőztünk a parton, de ott egy baráti pillanat volt és épp megszállt az ihlet, miszerint valami baromságot kell csinálnom. És az is tény, hogy flörtölünk, meg megvan a szikra közöttünk. Ezek egyértelműek.
Viszont együtt fürdeni egy szűk kis kabinban...igazán intim dolog. És nem, általában nem rinyálok és különösképp szégyellős sem vagyok. De ez a helyzet most zavarba hoz. Mégcsak alakulunk, vagy mi és talán pont ez az, ami miatt ennyire zavarban vagyok és bizonytalankodom. Hiszen csak egy barátom volt eddig és vele fokozatosan haladtunk. Persze nem bánom, hogy Hardynnal más a kísérletezésünk menete, de akkor is...most valahogy mégsem vagyok olyan magabiztos.
Talán nem is magamban nem vagyok biztos, csak...nem tudnám megfogalmazni, hogy pontosan mi is ez.
-Minden rendben van?-Hajol lejebb hozzám, hogy egy szintben legyünk.
-Igen, csak...egy kicsit elbizonytalanodtam-hajtom le a fejem, ahogy érzem, hogy elpirulok.
-Magaddal kapcsolatban?-Nyúl az állam alá és magára irányítja a tekintetem.
-Talán-kezdem rágcsálni az alsó ajkam, de ő finoman megsimítja azt, ezzel elakasztva a lélegzetem is.
-Ne-rázza meg a fejét.-Daeny, annyira gyönyörű vagy, ne bizonytalanodj el miattam-lép közelebb hozzám.-Ha nem szeretnél velem fürdeni, akkor azzal nincs baj, cs...
-Erről szó sincs-szakítom félbe, majd lassan belépek a kabinba és becsukom az ajtaját.-Nincs az a pénz, amiért itt hagynálak most-simítom meg az arcát halvány mosollyal.
-Akkor pedig ne bizonytalankodj magaddal kapcsolatban-dönti a homlokát az enyémnek.-Ne tedd, mert eszméletlen gyönyörű vagy és csinos. És amúgy megijeszt, ha te nem annak látod magad.
-Megijeszt?-Szaladnak fel a szemöldökeim és képtelen vagyok elrejteni a nagyobbá váló mosolyomat.
-Igen, mert...te mindig annyira magabiztos vagy és pimasz. Ne értsd félre, nincs azzal sem baj, ha esetleg visszafogottabb vagy, de ettőlmég magadat ne szídd kérlek.
-Az csak nagyon ritka esetekben fordul elő, esküszöm. Szóval? Válaszolsz?-Koppintok az orrára, majd a szappanért nyúlok.
-Arra, hogy elárulom-e, hogy hova megyünk? Vagy arra, hogy hova megyünk?
-Ha az egyikre válaszolsz, akkor tulajdonképpen a másikra is válaszolsz-vizezem be a kezem a szappannal együtt, majd felé fordulok.-Befejezhetem, amit elkezdtél?-Emelem meg az illatos tárgyat, amivel hatalmas nyelésre késztetem az előttem álló fiút.
-Akkor elárulom, hogy nem-biccenti oldalra a fejét-, nem fogom elmondani, hogy hova megyünk, mert tudod ez a lényege a meglepetésnek. Az utolsó kérdésedre a válasz pedig: befejezheted, ha én meg téged szappanozhatlak be.
-Mi az, nem volt elég a bostoni tapi? Feltétlen be akarod fejezni, amit akkor elkezdtél?-Dőlök a falnak az alsó ajkamba harapva.
-Nem lennék ennyire magabiztos a befejezéssel kapcsolatban, ha nem úgy néznél rám, ahogy nézel.
-Pontosan hogy is nézek?-Biccentem oldalra a fejem összevont szemöldökkel, de őt ezzel sem rendítem meg.
-Vágyakozva-támaszkodik meg a fejem két oldalán.-Úgy, ahogy én is nézek rád. Mindig tűz gyull a szemedben és ez a kis ér itt-simítja meg a nyakamnál, amitől kiráz a hideg-, megmutatja, hogy mennyire ver a kis szíved, amikor közeledem feléd. És ezt bizonyítja az is, hogy most itt állsz velem. Akarsz engem, ahogy én is akarlak téged. Szóval döntsd el, hogy szeretnéd-e a szappanozást. Ha nem, azzal sincs baj, de kíváncsi vagyok, hogy mit felelsz-dönti ő is oldalra a fejét és megnedvesíti az ajkait.
Basszus!
Hogy a viharban lehet valaki ennyire magabiztos? És hogyan tud egy ilyen egyszerű mozdulatot úgy megcsinálni, hogy a testem felzokogjon az érintéséért könyörögve?
-Legyen-nyögöm ki elveszve a szemeiben.-Te szappanozol engem, én pedig téged. De csak, ha utána nem fogsz kilométerekre menekülni előlem, mert szerinted sietünk.
-Az első csókunk után is te kerültél engem úgy, mint más a tüzet, nem pedig fordítva.
-De a múltkor meg te akadtál ki, amikor fölém kerekedtél-vágok vissza.
-Igen, de én nem akartam, hogy azt hidd, hogy csak kihasznállak-feleli komolyan, s finoman megsimítja az arcom.
-Én meg megijedtem attól a villámcsapástól, amit a csók váltott ki belőlem-bukik ki belőlem, de aztán le is merevedek.
Ezt így nem terveztem kimondani. Nemhogy neki, de másnak sem. Úgy terveztem, hogy ezt megtartom magamnak. Egy részt, mert komolyan megijesztett a dolog és azokat, amitől fél az ember, nem szokása reklámozni; másrészt pedig, mert arra számítottam, hogy Hardyn majd vigyorogni fog és az orrom alá dörgölni, de most nem ez történik.
-Megijesztett?
-Igen, mert még sosem volt ilyen és elvileg utáltuk egymást, úgyhogy...
-Ne magyarázkodj, csak engedd, hogy megint érezhessük-hajol az ajkaimra finoman, s átölelve a derekam húz a meztelen testének, amitől most a villámcsapás sokkal erősebbre és nagyobbra sikerül.
Beleremeg a testem, s a szappan is kiesik a kezemből, mielőtt a karjaim Hardyn nyakára kulcsolódnak.
-Először én is megrémültem-suttogja, miután elválunk és a homlokát az enyémnek dönti-, de mostmár baromira élvezem és nem tudok betelni vele.
-Akkor már ketten vagyunk-simítom meg a mellkasát, de a véraláfutásnál megáll a kezem, s arra vezetem a tekintetem.
-Hercegnő, már annyiszor megbeszéltük, hogy jól vagyok. Nem kell emiatt ag...
-Fogd be, rendben?-Szakítom félbe, majd lehajolok, s finom csókot lehelek a lila foltra, amitől Hardyn teste libabőrös lesz.-Most őszintén, nagyon fáj még mindig? De tényleg őszintén. Előttem nem kell játszanod a sebezhetetlen istent.
-Nem csak játszom. Azt hittem tudod, hogy egy igazi isten vagyok-vigyorodik el, de a szigorú pillantásom látva ő is elkomolyodik egy sóhajtást hallatva.-Csak, ha beverem valahova, vagy valami megnyomja. Amúgy el is felejtem, hogy ott van. De amúgysem bánom, hogy ott van, mert határozottan megérte. Remélem, hogy Damien többet az életben nem megy majd a közeledbe se.
-Pedig egyszer még jöhetne-jegyzem meg, mire Hardyn felvonja a szemöldökét.-Azért, hogy tökön rúghassam és felképeljem-magyarázom meg, amivel kicsalok belőle egy kacajt.
-Majd csinálok neked egy képet róla, amire lőhetsz a kertben az íjaddal.
-Azt imádnám-ismerem be, de aztán valahogy hirtelen elöntenek az érzelmek, így a mellkasába fúrom a fejem, s jó szorosan magamhoz ölelem.
-Hé, valami baj van?-Fonja körém a karjait.
-Nem, csak...nagyon jól éreztem magam ma veletek és ez most annyira jó itt, így. Régen nem hittem, hogy valaha ezt mondom, de örülök, hogy megcsókoltál Bostonban-szöknek könnyek a szemembe a boldog pillanat hevében, mire Hardyn szorosabban ölel.
-Hát még én mennyire örülök neki-suttogja, majd puszit lehel a fejem búbjára.

Hardyn:
-Hogy nézek ki? Így jó leszek?-Igazítom meg a nyakkendőm a kamerába nézve.
-Pontosan hova is akarod vinni?-Érkezik Flynn kérdése a kamera túloldaláról.
Muszáj voltam valakitől tanácsot kérni és mivel a bátyámban bízom meg a világon a legjobban és Jareddel ellentétben ő képes komolyan is beszélgetni velem erről, így nem is volt kérdés, hogy kinek a segítségét kérem. És a Hayes fiúk közé bizony a több kilométer távolság sem állhat, ha a másiknak segítség kell. Mégha csak egy randiról is van szó.
Egy randiról, ami miatt most úgy kalapál a szívem, mint egy meccs után. Márha nem jobban...
Nem hittem, hogy ez ilyen hatással lesz rám. És a képernyőre pillantva kicsit meg is bánom, hogy Flynn segítségét kérem, ugyanis letörölhetetlen vigyor pihen a képén. Az esetek többségében lehet vele komoly témákról beszélgetni, de most virít róla, hogy mennyire élvezi ezt a helyzetet.
-A Mercato étterembe, utána pedig a La Bella-ba.
-A csehóba?-Vonja össze a szemöldökét meglepetten.-Hogy jött az ötlet?
-Hát...mindenképpen elegáns helyre akartam vinni elsőnek és anyáék mesélték, hogy mennyit jártak oda régen Daeny szüleivel. Sőt, elvileg Aidenéknek az volt az egyik kedvenc helye. Úgy gondoltam, hogy az megfelelő hely lenne. Nyugodt, szép, van műsor és beengednek fiatalkorúként is. Utána néztem-teszem hozzá, mielőtt a bátyám valahogy találna valami hibát az esti terveimben.
-Hát, öcsikém, komolyan büszke vagyok rád-dől hátra a székében még mindig vigyorogva.-De mellesleg, ha már korábban adtál volna neki esélyt, akkor...
-Tudom, nem kell megint elmondanod a hegyibeszédet-forgatom meg a szemem sóhajtva.-Bár ne élveznéd ezt ennyire. Viszont mostmár válaszolsz a kérdésemre, vagy tudatlanul indulok a randira?
-Mióta kérsz te tanácsot az öltözködéseddel kapcsolatban?-Vonja fel a szemöldökét meglepetten, de természetesen a vigyora nem hervad le az arcáról.
-Azóta, amióta életem első randijára készülök, mégpedig Daenerys Hearttal.
Azt nem teszem hozzá, hogy szinte egész héten ezen pörögtem fejben, mert akkor biztos, hogy csak még jobban mosolyogna és cseszegetne.
Pedig így volt...
Én magam is alig hiszem el, hogy ennyire izgulok és így lekötötte a figyelmem minden nap, pedig oly' annyira így volt, hogy néha az órákon sem tudtam, hogy pontosan miről is van szó.
Komolyan szeretném, ha minden jól menne. Annyira örülnék, ha folyamatosan mosolyogni látnám őt és, ha ma egy kicsit jobban megnyílna. Tudom, hogy mostanában szinte mindig őszintén beszélgetünk-kivéve, amikor szívatjuk a másikat, vagy cukkoljuk egymást-, de annyi mindent nem tudok még róla. Annyi dolgot szeretnék kideríteni, amennyit csak lehet. Hogy egy őszinte kapcsolat alakuljon ki köztünk, ami minden nap csak egyre jobb lehet.
Nem hiszem el, hogy ilyen nyálas gondolataim vannak.
Mit tettél velem, Hercegnő?
-Te sem tudod felfogni, hogy ez igaz, mi?
-Flynn, válaszolsz a kérdésemre, vagy folyamatosan eltereled majd a témát egészen addig, amíg indulnom nem kell és nem tudok majd átöltözni?
-Jól van, bocs-nevet fel, s a kezeit ártatlanul megemeli.-Jól nézel ki. Ez az öltözék megfelelő mind a két helyre és biztos vagyok benne, hogy tetszeni fogsz te is és a helyek is Daenynek. Viszont, a randi után, holnap teljes beszámolót kérek majd-mutat rám szigorúan, mire biccentek.
-De csak akkor, ha megígéred, hogy nem fogsz cseszegetni az esetleges érzelgősséggel.
-Örülök, ha végre kicsit érzelgős leszel. Bár mióta jóban vagytok, azóta egész bátran kimutatod mindazt, ami benned van. Daenerys jó hatással van rád. Vettél neki valamit?
-Igen, egy szál fehér rózsát. Azt mondta, hogy az a kedvence. Meg azt is, hogy nem szereti a túlzott felhajtást miatta. A lelkemre kötötte, hogy ne merjek neki semmit sem venni a randi előttre és eszembe se jusson kifizetni az estét, de szerintem tudja, hogy mindezeket úgysem teljesítem.
-Kár hogy nem láthatom az este végkimenetelét-nevet fel újra a hajába túrva.-Biztos vagyok benne, hogy parádés lesz az egész. Tuti, hogy nem vagytok hagyományos randirpartnerek. Abból, amit elmondtál, hogy mennyit beszólogattok egymásnak még most is...tuti, hogy zseniális lesz az egész.
-Ha ott vagyok, akkor csak zseniális lehet-jegyzem meg, bár valójában messze nem vagyok ennyire magabiztos.-Viszont elköszönök-pillantok az órára görccsel a gyomromban-, indulnunk kell, ha időben oda akarunk érni.
-Okés, ne szúrd el és jó mulatást-kacsint rám, mire egy halvány mosollyal intek neki.
-Kösz, holnap beszélünk-felelem még nagy nehezen, aztán kinyomom a hívást és elteszem a laptopot.-Jól van, Hayes-lépek a tükör elé-, jó lesz, csak ne cseszd el.
Még egyszer végignézek magamon, mielőtt fogva a rózsát és a kulcsokat elindulnék kifelé, csakhogy biztos jó vagyok-e. De az az igazság, hogy egoizmus nélkül mondhatom, hogy jól nézek ki. Az elegáns amúgyis jól tud állni egy pasinak és nekem, akinek az edzéstől az izmaira tud simulni az ing kifejezetten passzol.
Remélem, hogy Daeny is így gondolja majd.
Veszek egy mély levegőt, majd felkapom a kellő cuccokat és a rózsát szorongatva elindulok Daenerys szobájához.
Nem fogok hazudni, mielőtt bekopognék egy kicsit elbizonytalanodom. De ahogy meghallom Daeny édes hangját bent, miközben készülődik, a kíváncsiságom felül kerekedik rajtam. Látni akarom, hogy hogy néz ki. Hogy hogy öltözött fel miattam.
Egy kicsit hallgatom még, ahogy bent dúdol, aztán erőt veszek magamon és bekopogok.
-Egy pillanat-hangzik fel a válasz, aztán a léptei is felcsendülnek.
Az ajtó lassan kinyílik, nekem pedig elakad a lélegzetem. Daenerys észbontóan gyönyörűen fest. A szemét szempillaspirállal és egy tusvonallal emelte ki; ajkai vörösen izzanak; a haja fonottan omlik bal vállára; a kék ruha pedig, ami takarja pontosan ott simul rá, ahol kell és szoknyája pontosan olyan lenge, ami kíváncsivá teszi az embert, hogy mi lehet alatta. Arról nem is beszélve, hogy háta kint van, mivel csak kis zsinórok tartják a ruhát, ezt jól látom a mögötte lévő tükörben. Kell is pár pillanat, hogy összeszedjem magam és ne csak meredjek rá, mint egy idióta.
-Gyö...gyönyörű vagy-nyögöm ki nagy nehezen, amivel elérem, hogy Daeny arca pirosra váltson.
-Köszönöm-hajtja le a fejét végignézve magán-, még régebben kaptam ezt a ruhát, de sosem volt alkalmam felvenni. Azt hiszem, hogy a mai nap tökéletes ehhez.
-Az biztos-mosolyodom el halványan, majd átnyújtom a fehér rózsát.-Ezt neked vettem.
-Megmondtam, hogy ne vegyél semmit-biccenti oldalra a fejét, de látom, hogy nehezére esik elnyomni a mosolyát.
-Én pedig megmondtam, hogy ne fenyegess meg, mert úgysem érsz vele semmit-adok puszit az arcára.-Mehetünk?
-Csak lerakom a rózsát és hozom a táskám-bólint, majd bemegy a szobájába.-Legalább az esti költségekbe beszállhatok majd?
-Az ki van csukva-rázom meg a fejem, aztán felé nyújtom a kezem.
-Ettől féltem-sóhajt fel a vállamra hajtva a fejét.
Legalábbis már amennyire feléri.
Ugyan magassarkúban van-amit valószínűleg ehhez a ruhához vettek, vagyis teljesen használatlan egyelőre-, még így is pici hozzám képest. Annyira aranyos. És úgy imádom, hogy ennyivel alacsonyabb nálam. Így-mégha nem is igaz-ad nekem a mellette való sétálás egy olyan érzetet, hogy bármitől megvédhetem. És remélem, hogy ő is így érez olyankor, amikor mellettem van.
-Sajnálom, de azt hiszem, hogy egyszer kibírod-kulcsolom az ujjaim az övéire.
-Majd meglátjuk-motyogja, majd felnéz rám.-Egyébként te is nagyon jól nézel ki. Gyakrabban is hordhatnál inget és öltönyt-mosolyodik el, s finoman megsimítja a mellkasom.-Anyukádék hazaértek már?-Kérdezi visszahajtva a fejét a vállamra, de ahogy leérünk választ is kapunk, ugyanis a ház alsó szintje tök üres.
-Ez azt hiszem, hogy egy nem-pillantok körbe, aztán kitárom az ajtót neki.-De nem baj, hadd érezzék jól magukat Faye-éknél.
-Persze, nem is azért kérdeztem, csak kíváncsi voltam.
-Hogy vajon tudják-e, hogy randira megyünk?-Vonom fel a szemöldököm, miközben bezárom az ajtót magunk mögött.
-Nem-rázza meg a fejét.-A suliban is folyton együtt lógunk és szerintem egyértelműen tudják, hogy valami van köztünk. Akkor meg miért akarnék bújkálni?
-Mert még friss a dolog és egyelőre alakulunk-nyitom ki neki a kocsi ajtaját, s már csuknám be, amikor Daeny felnéz rám.
-Ezekszerint te bújkálni akarsz?
Mélyen a szemembe néz, de nem tudnám eldönteni, hogy pontosan mi van a tekintetében. Pedig-ahogy már neki is elmondtam-Daenerys arca és a szemei akkor is beszélnek, amikor az ajkai zárva vannak. Viszont most...teljesen megfejthetetlen.
Leguggolok elé és megfogom a kezét, majd megrázom a fejem.
-Eszemben sincs. Azzal azt a látszatot kelteném, hogy szégyellek, pedig ez aztán teljesen távol áll tőlem. És amúgyis tudod, hogy mennyire nehezemre esik nem megérinteni téged. Miért akarnám elrejteni mindezt?-Mutogatok a szabad kezemmel kettőnk között.
-Az előbb te mondtad-biccenti oldalra a fejét.-Mert még friss a dolog és mégcsak alakulunk.
-És úgy ismersz, mint akit ez mind befolyásol, ha akar valamit?-Mosolyodom el, s finoman megsimítom az arcát.
-Nem, azt hiszem nem-ingatja meg a fejét, s végre megint mosolyra görbülnek az ajkai.
-Akkor...indulhatunk? Mostmár tényleg?
-Elárulod, hogy hova megyünk?
-Nem fogom az utolsó pillanatban elszúrni a meglepetést-rázom meg a fejem mosolyogva, majd behajolok még egy puszit lehelni a homlokára, aztán becsukom az ajtaját és átmegyek a sofőr oldalára.
-Pedig reméltem, hogy behúzlak a csőbe-jegyzi meg az ablaknak dőlve, miután bekötötte magát.
-Okosabb vagyok én ennél és ezt te is tudod-kacsintok rá, majd beindítom az autót.-Egyébként...jól áll a vörös rúzs. Szerintem kábé még sosem láttalak sminkben. Csak nagyon ritka esetekben.
-Igen, nem nagyon szokásom. Jobban szeretem a természetességet, ha rólam van szó, de gondoltam, hogy ma kiengedem ezt az oldalam. Látni szerettem volna, ahogy elakad a lélegzeted miattam és ez bejött-pillant rám huncut mosollyal, amitől nagyot dobban a szívem.
Tényleg miattam csípte így ki magát és ezt én imádom.
-Nem tehetek róla, hogy ilyen hatással vagy rám.
-Nem hát, de te sem panaszkodhatsz, ha a rám való hatásodról van szó.
-Hát igen, azt egyszerűen imádom-teszem a kezem a combjára, s finoman megszorítom, amitől felsóhajt.
Már most tetszik a randi.