Daenerys:
Az erkélyen ülve, szipogva figyelem a hajnali tájat. A nap még messze van a felkeléstől, de én képtelen vagyok aludni. Az után az álom után nem megy. Inkább ülök itt és nézem a néha elsuhanó kocsikat és azt, ahogy a leheletem látszik minden egyes kilégzéskor. A nagy kapkodásom közben pedig természetesen elfelejtettem kihozni magammal takarót, hogy ne keltsek fel senkit, szóval most szenvedek a hideggel. Az eddig enyhébbnek tűnő idő most sokkal hidegebben hat, mint az, amihez hozzá vagyok szokva. Persze nem Miamiban vagyok, szóval ez nem is meglepő. És lehet, hogy jobb is, hogy nem sikerült kihoznom semmilyen melegítő anyagot, mert gyorsabban meg tudok nyugodni a hideg levegőtől, mintha a meleg takaró alatt kuporognék most. Azzal pedig csak felverném a többieket. És nem, nem csak hárman vagyunk Flynn lakásán, ugyanis miután engem letaperoltak és rám másztak, a többiek úgy döntöttek, hogy jobb lesz, ha befejezzük a bár-túrát és inkább itt folytatjuk az iszogatást. Ma úgyis hivatalosak vagyunk éjszakára egy fősulis házi buliba, szóval annyira nem is volt lényeges, hogy a tegnap estét is alkoholtól bűzlő emberek között töltsük, akik úgy bámulják Adrianát és engem, mint a farkasok a friss húst. Újabb könnycsepp gördül le az arcomon, de azonnal le is törlöm éppen, amikor kinyílik az erkély ajtaja és Hardyn dugja ki rajta a fejét.
-Hercegnő, meg fogsz fázni, jobb, ha bejössz-néz rám féloldalas mosolyával és megbiccenti a fejét.
-Megvagyok én idekint, nem kell félteni-kuporodom össze, de egy kisebb szellőnek köszönhetően az egész testem libabőrös lesz.
-Tudom, hogy őfelsége nem szokta meg, hogy parancsolgatnak neki, de egy tanácsot megfogadhatna. Ez nem Miami, hideg van, nem okos ötlet kint ülni hajnali háromkor. Legalább egy takarót tekerj magadra. Meg fogsz így fázni.
Ezekszerint csak egy órát aludtam.
Jó tudni.
-Nincs szükségem takaróra, tökéletesen megvagyok, köszönöm-húzom jobban össze magam.-A megfázásról pedig már bebizonyították, hogy nem minden esetben függ össze a hideggel-felelem mereven, mire Hardynnál valószínűleg elpattan valami, mert felhorkant.
-Jól van, ha neked ekkora buli jégcsappá dermedni, akkor csináld csak. Majd valaki biztos készít neked meleg levest, amikor belázasodsz és nem fogsz tudni kikelni az ágyból-indul befelé.
Seggfej.
Jó, tudom, hogy én sem voltam épp kedves, de egy pocsék alvás után-pláne ilyen jellegű után-, képtelen vagyok még a jó modoromra is figyelni. Pedig annyira jó lenne tudni, hogy mitől függ, hogy Hardyn épp kedves-e velem, vagy...ilyen...
Komolyan csak Flynn kedvéért szokott normálisan viselkedni velem?
És engem ez egyáltalán miért érdekel?
-Anyáékkal álmodtam-csúszik ki a számon, mire Hardyn lemerevedik.-Anyáékkal és a robbanással.
Talán azon részem, akinek olyan jól esett, hogy Hardyn megvédett a bárban és a karjaiban tartott, miután anyáék meghaltak, azt szeretné, ha kint maradna velem és ismét megnyugtatna. Nem hiszem el, hogy ennyire mélyre süllyedtem. Lehet, hogy Flynnek kellett volna szólnom, amikor felriadtam, de mivel Adrianával alszik, nyilván nem fogom őket megzavarni. Meg amúgyis épp eleget nyaggattam már az elmúlt időszak alatt, mégha ő azt is mondja, hogy nem baj és teljesen természetes.
-Basszus-motyogja a fejét rázva, majd lehajtja azt, s pár pillanatig megfeszült állkapccsal mered maga elé, de aztán újra rám emeli a tekintetét.-Mindjárt jövök-feleli, s mielőtt reagálhatnék, már el is tűnik bent.
Csak meredek az ajtóra, ahol eltűnt az előbb, de néhány másodperc után visszatér egy nagy pokróccal.
-Nem kellett volna-nézek rá, ő pedig egy halvány mosoly kíséretében bólint.
-De, kellett-ül mellém, majd mind a kettőnkre ráteríti a takarót, így akaratlanul is összesimítva a testünk.
-De, kellett?-Vonom össze a szemöldököm.-Semmi beszólás, hogy valójában csak magadnak hoztad? Lázas vagy, Hayes?-Teszem a kezem a homlokára, mire felszisszen.
-Nagyon hideg a kezed, méghogy jól megvagy takaró nélkül-fogja meg a kezem, s az övéi közé fogja az enyéimet.
Ijesztő, hogy milyen könnyen elvész a kezem az ő óriásai közt. Az pedig még ijesztőbb, hogy mennyire jó érzés, ahogy a testéből áradó hő felmelegíti az én testem. Eddig nem tűnt fel, hogy ennyire összefagytam. Egészen addig, amíg Hardyn ide nem került mellém. Persze csak azért jó érzés, mert így már nem fázom annyira. Semmi több.
-Jól megvoltam, de mióta ide jöttél és betakartál, azóta érzem, hogy tévedtem-nézek fel rá, de ahogy ő lepillant rám, a kelleténél közelebb kerül, így el is kapom a fejem.
-Daenerys Heart elismeri, hogy tévedett. Ez új-cukkol, de aztán komolyra vált.-Mit álmodtál, ami kiüldözött ide? Szeretnél róla beszélni?
-Csak-kezdem, de érzem, ahogy a torkom kiszárad, így nagyot nyelve újra kezdem.-Mióta anya és apa meghaltak, sokszor álmodtam már velük. Mindig más a dolog. Van, hogy csak újra élem a történteket, van, hogy veszekedek velük, mielőtt meghalnak. Néha pont, hogy túl jó az egész, aztán jön a robbanás. Egyszer volt, hogy azt álmodtam, hogy rajtam múlt az, hogy felrobban-e az a rohadt kórház-csuklik el a hangom és újra bekönnyezem.-Most...csak megint ott voltam. Mindent teljesen ismét átéltem-folyik le egy újabb sós csepp az arcomon.-Ott voltam a kocsiban, beszélgettünk és mosolyogtunk, aztán bementem a suliba. Még a beszélgetés is ugyanaz volt, mint ami aznap, aztán jött a robbanás-nyelek nagyot, de a könnyeimet nem tudom megállítani.-És utána is minden lejátszódott. Megvolt az összeomlásom a kórháznál, aztán otthon is és...
-Hé, shh-simít az arcomra finoman a szabad kezével, s törölgetni kezdi a könnyeimet.-Nekem is fáj. Talán nem hiszed el, de eszméletlenül fáj-néz mélyen a szemembe, s a másik kezével finoman megszorítja az én kis jégcsapjaimat.-És nem segít az, hogy már lassan egy hónapja történt, de amíg te fejben nem próbálod meg szépen lassan lezárni, addig a rémálmok sem fognak eltűnni-rázza meg a fejét és az ő szemében is könnyeket látok.
Nem olyan óvatos, mint Flynn, de talán pontosan ez kell ahhoz, hogy tényleg sikerüljön visszatérni a normális életbe. És hihetetlen, hogy ezt mondom, de Hardynnak igaza van. Ha fejben nem zárom le, akkor a lelkem sem fog meggyógyulni és így az álmok is tovább fognak kísérteni.
-Te hogy csinálod?-Kérdezem a szemeibe nézve, szipogva.
Mint mondtam, nem tudom, hogy mitől függ, hogy épp tudunk-e normálisan bánni egymással, de most úgy néz ki, hogy megy. És bár beismerni is riasztó, de nagyon jó érzés vele normálisan is kommunikálni. Persze nem mondom, hogy nem élvezem olykor a civakodásainkat, de ez most kifejezetten jól esik.
-Hogyan bírod lezárni fejben?-Kérdezem ismét, amikor csak néz rám, de nem válaszol.
-Nehezen-ismeri be.-Nem telik el nap, hogy ne gondolnék rájuk, de igyekszem a jó emlékekre gondolni és elfogadni a tényt, hogy már csak te maradtál belőlük-simítja meg az alsó ajkam, de aztán mintha zavarba jönne a kezeinkre vezeti a tekintetét.
-És...ez pozitív?
-Talán nem hiszed el, de igen-mosolyodik el halványan.-Olykor az agyamra mész és a hangyákért egyszer még biztosan komoly bosszút állok, de igazából nagyon jól szórakoztatnak a civakodásaink. És szerettem anyukádékat. Tényleg nagyon szerettem őket, de ezt már elmondtam neked a múltkor, amikor bementem hozzád este. Ahányszor csak rád nézek, egy kicsit mindig emlékeztetsz rájuk. Mind a ketten benned vannak és veled vannak, itt bent-teszi a kezét a mellkasomra, s bár a szavai meghatnak, megfogadom a tanácsát és igyekszem pozitívabb lenni.
-Most le akarsz taperolni, Hardyn?-Vonom fel a szemöldököm, s az ajkaimra halvány mosoly ül ki.
-Tagadhatatlan, hogy nem bánnám, ha úgy alakulna-nedvesíti meg az alsó párnáját-, de most komolyan beszélek. És tudom, hogy nem kéne beleszólnom, de nem biztos, hogy az jó, ha a régi házatokban tartod a cuccaid felét és visszajárkálsz oda.
Lesütöm a tekintetem, mivel tudom, hogy igaza van. Megint. Úgy látszik ez egy ilyen hajnal.
-Tudom-harapom be az alsó ajkam.-De nem tudok mindent ott hagyni. Valamiért nem megy.
-És, ha fokozatosan tennénk?-Nyúl az állam alá, majd magára irányítja a tekintetem.
-Tennénk?-Lepődöm meg a többesszámon.
-Amikor visszamegyünk, Flynn nem lesz ott velünk-rázza meg a fejét.-Csak mi leszünk otthon anyával és apával és megígértem, hogy vigyázok rád.
-Nem kell ezt tenned, csakmert mások ezt várják tőled-rázom meg a fejem, de ő is megingatja a sajátját.
-Nem csak azért teszem. A múltkor megbeszéltük, hogy ha úgy alakulna, akkor ott lennénk egymásnak és ezt tartom. Ráadásul nem vagyunk olyan rossz páros-vonja meg a vállát mosolyogva.-Mármint nem úgy, ne értsd félre. Az...nem is tudom, hogy mi lenne rá a jó szó, de mindegy is. A lényeg, hogy bizonyítottuk már, hogy normálisan is el tudunk lenni és a civakodásról sem kell lemondanunk, csak...mértéket kell tartanunk. Ha az segít, akkor szépen fokozatosan elhozzuk majd a cuccaidat és akár átalakítani is segítek a szobádat.
-Nahát, Hardyn-játszom túl a meglepettet, s a mellkasomhoz kapok, amitől feltűnik, hogy a keze valahogy újra oda került.-Na most viszont tuti, hogy le akarsz taperolni, el is rontottad a hangulatot-lököm el a kezét, de a számat elhagyja egy kis kacaj.
-Nevetsz, szóval annyira csak nem ronthattam el azt a bizonyos hangulatot-biccenti oldalra a fejét.
-Tudod, hogy értettem-forgatom meg a szemem, de a testem megremeg.
Nem hiszem el, hogy így átfagytam.
-Még mindig fázol? Jesszus, bújj ide akkor-ölel át és közelebb húz magához, amitől majdnem az ölébe kerülök.
Még sosem voltunk ennyire közel egymáshoz szerintem.
-Mindig is fázós voltam. Nem emlékszel, hogy egyszer feltekerted a klímát, csakhogy én fázzak?
-Dehogynem-nevet fel jóízűen.-De csakmert te meg összefestetted a mezemet pinkkel.
-És mennyire jól állt volna-nézek fel rá vigyorogva, de megint túl közelinek ígérkezik, szóval inkább a vállára hajtom a fejem.
-Visszagondolva...lehet, hogy megértem a többieket, amiért azt hiszik, hogy meg akarjuk ölni egymást.
-De itt az élő bizonyíték, hogy tudunk rendesen is viselkedni egymással.
-Igen-suttogja halkan.
-De, ha még egyszer letaperolod a mellem, eltöröm a kezed.
-Sajnos addig nem jutottam, de észben tartom. Legközelebb majd a fenekeddel próbálkozom.
Most tuti felképelném ezért, de mintha csak megérezné, szorosabban fogja a kezem, így ezt a pofont későbbre kell hagynom.

Hardyn:
Amint belépünk a lakásba, az egész testem remeg a hangos zenétől.
De viccen kívül.
Még a csontjaim és a fogaim is berezonálnak.
Mindenhol emberek vannak. Némelyikük táncol, mások beszélgetnek, vannak, akik isznak és olyanok, akik már majdnem egy másik ember ruhájában matatnak, de mindenki, aki velünk szembe jön, az boldogan köszönti a bátyámékat. Az összes köszönő ember bemutatkozik, majd megkérdezi, hogy kik vagyunk, aztán pedig végigmérnek minket. Ha fiúról van szó, akkor Daeny-t méregetik, ha csajokról, akkor engem. Nem fogok hazudni, én ezt kihasználom és felmérem a terepet, de valahogy a tekintetem minden egyes alkalommal visszatalál a mellettem álló lányra. Daenerys megint-csak, mint tegnap-a legszebbnek ígérkezik, aminek az itt lévő pasik nagyon örülnek.
Nem akarom, hogy megint az legyen a vége, ami a tegnap estének, úgyhogy Daenerys füléheh hajolok és jelzem neki, hogy szóljon, ha bármi baj lenne.
-Talán a legjobb az lesz, ha mellettem maradsz-teszem hozzá, mire rám kapja a tekintetét.
-Azok után, hogy ma hajnalban letapiztál, szerinted te vagy a legjobb testőrnek?-Húzza pimasz mosolyra az ajkait, amivel az enyémre is azt csal.
Nehéz lenne kivernem a fejemből a hajnalban történteket. Egyszerre volt kellemes és kicsit...fáj beismerni, de izgató. Kár, hogy a valódi taperolásig nem tudtam eljutni. Épphogy értem a mellét, annak is csak a tetejét. Pedig olyan jófiú voltam, igazán megérdemeltem volna. De, hogy őszinte legyek, nem emlékszem, hogy másodjára hogyan került a kezem a mellkasára. Biztosan csak a fáradtság miatt voltam olyan kótyagos, hogy majdnem az ölembe ültettem és többször is megfordult a fejemben, hogy meg kéne csókolnom.
Na jó...a csók nem csak akkor szokott felötleni a fejemben, amikor kótyagos vagyok, de most talán először esett nehezemre le is küzdeni ezt a fajta ötletet.
-Határozottan-bólintok az alsó ajkamba harapva.-Tökéletes testőr vagyok és ezt te is tudod. Mellesleg, ne túlozz, nem volt igazi taperolás és mondtam, hogy ha úgy kívánod, akkor legközelebb a fenekedet fogom meg, amennyiben a melled zavart.
-Jó, hogy mondod-fordul teljes testével felém, miközben Flynn épp beszélget valakivel, aki bemutatkozott, de őszintén, nem emlékszem a nevére.-Ezzel még tartozom-lendíti meg a kezét, de gyorsabb vagyok és mielőtt az csattanhatna az arcomon, elkapom és közelebb vonom magamhoz.
-Gyorsabbnak kell lenned ennél-vigyorodom el, s a tekintetem akaratlanul is a szájfénytől csillogó ajkaira siklik.
-Egyszer még megadom ezt a pofont-böki meg a mellkasom, amivel engem csak jobban szórakoztat.
-Majd nyitott szemmel alszom-kontrázom, de mielőtt ő is reagálhatna, egy fiú mind a kettőnket átkarolja.
-Látom, itt már tüzes a hangulat-vigyorodik el a srác, majd feltűnően végigméri Daeny-t.
Annyira unom már, hogy mindenki így bámulja őt.
-Te pedig még mindig nem ismered a személyes tér fogalmát, Jacob-lép közbe a bátyám, mielőtt ezekszerint a házigazda szemmel meghúzná a kishúgaként imádott lányt.
Igen, az ő nevére emlékszem, ugyanis Flynn elmondta, hogy kihez jövünk és, hogy mire számítsunk. Csakis ezért emlékszem rá.
-Csak igazi szeretettel köszöntöm a két kis gimnazistát-enged el minket Jacob, majd a bátyámhoz lép.-De jó, hogy tényleg eljöttetek-köszönti Flynnt, majd Adrianát is megölelgeti, s a két fiút is, akiket Flynn a legjobb barátainak említ.-Gyertek, igyunk valamit-kezd el minket a konyha felé vezetni, ahol egy pingpong asztal a sörpongot jelzi.
-Öregem, most sem adtad alább-kap fel egy pohár sört Peter, majd a kezembe nyomja.
Nem ellenkezem, ám, amikor Daeny kezébe szeretné adni, megrázom a fejem.
-Ő a vodkát szereti-teszem hozzá, mire a lány rám kapja a tekintetét.
Szerencsére itt nem olyan hangos a zene, szóval nem kell kiüvöltenem a torkom, s Daeny-nek sem, miközben nagyokat pislogva megkérdezi:
-Te tudod, hogy mit szeretek?
-Hát...minden bulin együtt kellett lógnunk Jared miatt. És minden egyes alkalommal vodkát ittál. Lehetőleg áfonyásat. Amikor pedig nem, akkor vagy narancslével fogyasztottad, vagy pedig hagytad, hogy Jared keverjen neked valamilyen koktélt.
-Nos, ez igaz-biccenti oldalra a fejét.-De amúgy nem nem szeretem a sört, csak Faye és én anno mindig vodkát ittunk és ez lett a kedvencem. Mondhatni-teszi hozzá kissé bizonytalanul.
-Hát akkor, fenékig-ad a kezébe egy kis poharat Jacob, majd koccint vele és már le is húzza.
Daenerys sem habozik túl sokáig, de amikor megissza, látom rajta, hogy egy kicsit megborzong. Azonban amint túl van rajta, az arca felvidul és Jacob felé fordul.
-Szóval ilyen egy egyetemi buli?
-Ez mégcsak a fele, Kislány-harap az alsó ajkába a fiú, én pedig mielőtt felfognám, hogy mit teszek, közelebb lépek a lányhoz.
Daenerys megdobja a haját, majd egészen közel hajol a fiúhoz és határozottan azt mondja:
-Ne hívj kislánynak-lapogatja meg Jacob mellkasát, akinek először meglepettség csillog a szemében, de aztán hatalmas vigyor terül el az arcán.
-Akkor minek hívjalak?-Biccenti oldalra a fejét Jacob, de mielőtt Daeny reagálhatna, közbelépek.
-A bátyám jobban örülne a Daenerys-nek.
A lány rám kapja a tekintetét, Jacob szemei pedig elkerekednek, de a mosolya nem tűnik el az arcáról.
-Ne haragudj, a barátnőd?-Fürkészi az arcom, s a tekintete elkomolyodik.-Sosem csapnék le egy lányt a pasija kezéről-lép kicsit hátrébb, de Daenerys azonnal tiltakozni kezd.
-Nem vagyunk egy pár. Épp, hogy csak a csatabárdot kezdjük elásni-néz rám kissé bizonytalanul.
-Így van-bólintok, de én sem vagyok olyan határozott, mint szoktam, de nem tudom miért.
Mielőtt folytatódhatna ez a roppant kellemetlen helyzet, szerencsére bent a nappaliban felcsendül egy Elvis Presley szám, mire a pult másik végén a bátyámmal iszogató Adriana felkiált:
-Imádom ezt a számot. Flynn, táncolunk?-Néz a bátyámra, aki mint mindig, most is olyan csillogó szemekkel nézi a barátnőjét-tegnap óta hivatalosan-, mintha a világ legszebb lánya lenne.
Tény, hogy nagyon szép. Sőt, gyönyörű, de nem ez az oka, amiért Flynn így néz rá. Tényleg nagyon szereti őt. Szerintem én még sosem néztem így egyetlen lányra sem.
-Persze, menjünk-fonja össze az ujjaikat, majd a piákat letéve elindulnak a nappali felé.
-Ti nem táncoltok?-Néz ránk Jacob, amint Peter és Jack is eltűnik két lánnyal Flynnék után.
-Ahhoz nem ittam eleget-rázom meg a fejem és Daeny is követi a példám.
-Majd talán kicsit később-teszi hozzá, aztán ismét Jacobra néz.-De csinálhatnánk valamit.
-Hát, a sörpong most foglalt-néz a fiú az asztal felé-, de a nappaliban van valami ami szerintem tetszeni fog. Te csatlakozol?-Néz rám Jacob, s a szemében mintha azt látnám, hogy szeretné, ha mennék.
De van ott még valami. Már nem olyan közeledő Daeny irányába, pedig elmondtuk, hogy nem vagyunk egy pár. Olyan, mintha rájött volna valamire. Csak tudnám, hogy mire és, hogy miért jön folyton mindenki azzal, hogy Daenerys, meg én. Annál nagyobb katasztrófát nem tudnék elképzelni. Eddig csak háromszor-azt hiszem-tudtunk normális emberekként viselkedni egymással, az elmúlt tizenhét-lassan tizennyolc-évünkben csakis szekálni tudtuk egymást. És ez nagyon élvezetes volt. Még mindig imádom, ahogy befeszül, ha beszólok neki és elvörösödik az arca. Annál jobb érzés nem is igazán szokott elönteni. Az utálkozásunk egyszerre a legrosszabb és a legjobb dolog az életemben.
Gőzöm sincs, hogy mennyi ideje nem válaszoltam Jacob kérdésére, de csak akkor térek magamhoz, amikor Daeny is rám pillant és egy aprót biccent. Nem tudom pontosan, hogy azt üzeni-e vele, hogy válaszoljak, vagy azt, hogy menjek bele, de mint azt el is mondtam neki hajnalban az erkélyen, vigyázni fogok rá. Jacob a jelek szerint rendes srác és Flynn is bírja, vagyis nem lehet rossz ember, de a többieket nem ismerem.
-Persze-bólintok, majd követem őket be a nappaliba, ahol végre valaki kicsit halkabbra vette a zenét, így már legalább a saját gondolataimat hallom.
-Ez a beszéd-veregeti meg a vállam Jacob, miközben az egyik sarokhoz vezet minket, ahol körben ülnek páran és két csaj épp smárol.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik a látvány, de Daeny láthatóan nem értékeli. Az arca alig észrevehető grimaszba torzul és már a léptei sem olyan biztosak.
-Ne aggódj, csak ülj jó helyre-néz rá Jacob, majd újra elmosolyodik és megbökdösi az egyik a lányokra nyálat csorgató fiú vállát.-Adjatok helyet nekünk.
-Azt hittük már nem is csatlakozol-húzza le maga mellé Jacobot egy szőke lány, amint helyet kerítenek nekünk.
-Nem kell ezt tenned, ugye tudod?-Hajolok Daenerys füléhez, aki rám pillant.
-Tudom, de miért ne-vonja meg a vállát, majd leül Jacob mellé.
Nem túl határozott, de ha ezt akarja, akkor legyen.
Helyet foglalok a másik oldalán, miközben újra végignézhetem, hogy a többi srác megint úgy néznek rá. Persze ők nem olyan barmok, mint tegnap a bárban, így annyira nem kell féltenem Daeny-t, akin aztán semmilyen közeledés nem fog. Persze flörtölget, de eddig tényleg csak egy ember tudta meghódítani a szívét és magam sem tudom, hogy pontosan hogyan. Persze nem mintha annyira érdekelne. Amíg nem erőszakoskodnak vele, addig tőlem akár az összes palival azt csinálhat, amit csak akar most. Nekem nyolc. Asszem.
-Ti Flynnel jöttetek, igaz?-Néz rám a szőke lány, aki az előbb lecsapott Jacobra, majd az alsó ajkába harap.
-Igen, az öccse vagyok, Hardyn. Ő pedig Daenerys, a...-keresem a jó szót rá, de nem igazán találom.
Nem azért, mert most akarom elkezdeni a civakodásunk, hanem, mert tényleg nem tudnám bemutatni a megfelelő szóval. Nem a barátom, nem a rokonom. Gyakorlatilag egymás utálói vagyunk. Vagy valami olyasmi. Kissé elbizonytalanodtam, ha őszinte akarok lenni.
-A szomszédjuk-válaszol végül helyettem Daenerys, én pedig csak ügyetlenül bólintok.
-Meghan vagyok-mosolyodik el a szőke.-Jacob egy barátja. Néha talán picit több-harapja meg a fiú fülcimpáját, aki láthatóan megborzong.
-Mielőtt ezek egymásnak esnek-néz rám az a csaj, aki az előbb egy másikkal smárolt.-Ismeritek a játékot?-Tart fel egy kártyalapot.-Szívom-fújom.
-Vágom-bólint Daenerys, viszont én tök értetlen vagyok.-Ha nem tudod elvenni a lapot a száddal és leesik, smárolnod kell azzal, akivel elszúrtátok-világosít fel Daeny, s amint bólintok, már el is kezdjük.
Egyszerűnek tűnik. A többieknek nagyon jól megy, ám amikor hozzánk érünk, a lap leesik kettőnk között, s Daenerys szeme elkerekedik.
-Hogy lehetsz ilyen béna?-Hajol messzebb, mintha szinte irtóznak tőlem.
-Neked sem ment simán-vágok vissza, ugyanis láttam, hogy mit bénázott.
-Na gyerünk Hardyn-szólal meg Meghan Daeny mögül.-Csak egy csók, nem esküvő.
-Nem-rázza meg a fejét Daenerys, majd elkezd feltápászkodni.-Nem, kizárt. Azt hittem, hogy ügyesebb lesz. Nem fogok smárolni vele, ehhez nem ittam eleget-áll fel, s elindul a konyhába, de ilyen könnyen nem ráz le.
Hamár belerángatott ebbe, akkor csinálja is végig. Így legalább van ürügyem arra, hogy lekapjam. Akkor talán többet nem fogok erre gondolni.
-Csak nem parázol, Hercegnő?-Állok fel én is, s felé fordulok, mire Daeny lemerevedik, s minden szempár ránk szegeződik a társaságból.
-Parázom?-Vonja fel a szemöldökét, amikor felém fordul.-Ugyan mitől, tőled? Hangyákat tettem a mezedbe, rémlik? Szerinted parázom tőled? Ennyire ne szállj el magadtól Hayes?-Keresztezi a karjait a mellkasa előtt, mire a többiek hangefektekkel reagálnak.
-Nem hiszek neked-mosolyodom el, s oldalra biccentem a fejem.-Ha nem félsz, akkor miért menekülsz?
-Én nem menekülök-lép közelebb kicsit.
-Szerintem pedig de-állok közvetlen elé, hogy teljesen fölé tornyosulok.
-Én nem félek tőled, te öntelt majom. Jobb lesz, hogyha abbahagyod azt, amit csinálsz, mert nem fog beválni a kis terved, miszerint felidegesítesz és...
Nem hagyom, hogy befejezze. Én sem tudom, hogy pontosan mikor, de magamhoz vonom és megcsókolom, amitől hatalmas elektromosság száguld végig a testemen, s abból ítélve, ahogy megremeg, ő sem reagál másképp. Most komolyan... Más is látja a szikrákat, ahogy találkozik az ajkunk, vagy csak én képzelődöm?

Sziasztok,
Nem szokásom a részek alá írni, de az egyik olvasóm írta, hogy sajnálja, hogy nincs instája, ahova fel szoktam tenni a sztorikhoz készített szerkesztéseket, szóval ide is kiteszem. Hoztam nektek egy eredetileg kilenc képből állót és egy háttérképet.
Remélem, hogy tetszik majd és, ha esetleg valami csoda folytán kellene nektek, akkor használjátok egészséggel.❤