Van, hogy a sötétség egyik pillanatról a másikra beszippantja az ember életét. Olyankor vannak, akik küzdenek ellene és vannak, akik beletörődnek. Néha, amikor a sötétben állunk, olyan dolgokat teszünk, amiket nem kéne. Kétségbeesünk és szinte betegesen kapálózunk a fény felé.
Ez a fény mindenkinek más: egy tárgy, egy hely, egy zene, egy emlék, egy könyv, vagy egy szerette.
Azt mondják, hogy ha kijövünk a sötétből, egy részünk akkor is örökre bent marad és azt már nem lehet megmenteni bárhogy próbáljuk és bármennyire futunk is a fény felé, mindig lesz egy kéz, ami visszahúz majd és leláncol. Egy kéz, amit a legfényesebb és legerősebb remény sem bír legyőzni.
Én mindig is féltem a sötétben, de nem minden esetben az az ijesztő sötétség, amit mi hiszünk és olykor az az ember lesz a világos kijáratunk, akire sosem gondoltunk volna.
És ezt még csak nem is sejtettem, amíg...