Ajánlott zene: Billie Eilish - Bad Guy

"Néha kell az ember életébe egy-egy vihar, amely felrázza. Megrettenti. Ami után más életet kezdhet és új céljai lehetnek. Ami után ismét szépnek láthatja a világot."

~ Lakatos Levente

Hivatalos: kinevezték a Williams új csapatfőnökét

Mint arról korábban beszámoltunk, Claire Williams lemondásával a brit istálló sorsa kérdésessé vált. Sokáig biztosak lehettünk benne, hogy a csapat eladásra kerül, azonban nem olyan rég érkezett a hivatalos bejelentés, amire senki sem számított. Az angol alakulat ugyanis a közösségi oldalain hozta nyilvánosságra újdonsült csapatfőnökének kilétét, aki nem más, mint az eddigi csapatvezető- helyettes lánya, Larissa Williams. A mérnöki diplomával rendelkező lány a csapat technikai igazgatójának szerepét is betölti, ezáltal kijelenthető, hogy családban marad a brit márka. A huszonnégy éves hölgyet sok régebbi rajongó láthatta már kisgyerekként édesanyja körül a paddock területén, ezáltal nem ismeretlen számára a pálya. Emellett hosszú hónapok felkészülése előzte meg kinevezését. Tudomásunk szerint a fiatal csapatfőnök egy éves szerződést kapott és az eredményektől függ, hogy hosszabbítanak majd vele, vagy sem.

Nagyon izgatott vagyok, hiszen régóta az a vágyam, hogy tovább vigyem a családunk nevét, most pedig megkaptam a lehetőséget, amivel igyekszem élni is. Legfőbb célom az, hogy visszavezessem oda a csapatunkat, ahova mindig is tartozott: az élmezőnybe. Ehhez minden feltétel adott számunkra, nem beszélve a pilótáinkról, akik vitathatatlanul a legtehetségesebbek között vannak. - Adott választ arra a kérdésre, amiben arról kérdeztük őt, mit érez a kinevezése kapcsán. Azonban azzal kapcsolatban már szűkszavúan nyilatkozott, hogy sokak szerint alkalmatlan lenne a feladatra. - Hallom, illetve tapasztalom is a velem kapcsolatos ellenérzéseket, amik többségében abból fakadnak, hogy nő vagyok, de édesanyám már bizonyította, hogy nőként is megállhatjuk a helyünket ebben a sportban. Szóval, mondhatjuk, hogy a legjobbtól tanultam. Mást nem szeretnék közölni, ami ezt illeti. - Zárta gondolatait a brit hölgy, akivel kapcsolatban felmerültek olyan pletykák is, melyek egy neve elhallgatását kérő forrástól érkeztek hozzánk. Állítása szerint Larissa Williams és Toto Wolff között már most konfliktus alakult ki, köszönhetően a kezdeti tárgyalásoknak a csapaton belül. Ha igazak a hírek, akkor kétségtelen, hogy a fiatal lány nagyon nehéz évnek néz elébe, ismerve az osztrák üzletember és csapatfőnök befolyását a sportban.

/Larissa Williams/

2021. március 25. Sakhir, Bahrein

Fáradt sóhaj hagyja el ajkaimat, ahogy helyet foglalok a forgatás vezetői által kijelölt helyen, ami egy kanapét foglal magában a csapatom motorhome-jának egyik szobájában, amit médiaeseményekre tartunk fenn. Mint ez a mai forgatás is, melynek főszereplője én vagyok. Minden szó nélkül tűröm, ahogy két fiatal lány odatipegnek hozzám, hogy igazítsanak sminkemen, illetve hajamon, mely most hullámos loknikban omlik vállaimra. Végignézve magamon, elégedetten simítom le a gyűrődéseket a fehér-kék csíkos blúzomon, melyhez szürke farmert, illetve világos színű tornacipőket társítottam a reggel folyamán. Enyhe festés került fel arcomra nemrég, ami erős, egyben elegáns, mégsem érzem kihívónak. Eleve nem hagytam volna, hogy túl élénk színeket használjanak. Az nem én lennék. Mindig is a visszafogottság híve voltam és ez most sem fog változni, hogy bekerültem a csapat vérkeringésébe. Nem azért vagyok itt, hogy rám figyeljenek: a sikeremmel akarok elismerést kivívni.

Rengetegen rohangálnak a szobában, melynek fehér falán tekintélyt parancsolóan néz vissza rám az általam képviselt istálló logója. A bútorzat többségében szintén tükrözi a csapat színeit, tekintve a kék kanapét, amin ülök, illetve a szürke, üvegtetejű dohányzóasztalt és a hasonló színű szekrényt, amin virágok kapnak helyet. Minden olyan letisztult, ezért sem véletlen, hogy ide intéztem az interjút az egyik ismert brit televíziós csatornával. Ez a hely tükröz engem a legjobban. Mivel ez az első nagydíj, amin csapatfőnökként és technikai igazgatóként megjelenek a paddockban, ezáltal számíthatok arra, ami most körülöttem történik. Mert mióta landolt a gépem a bahreini forgatagban, nagyon kevés nyugtom van. Túlságosan nagy körülöttem a médiaérdeklődés. Ez nem lep meg, már csak azért sem, mert anyám lánya vagyok, ráadásul nő, ami alapvetően meghatározza itt sorsomat. Nekem minden elismerésért kétszer annyit kell dolgoznom. Nem beszélve arról, hogy nyakunkon az új idény kezdete, az első futam, amin felmérhetjük, mennyit fejlődtünk. Minden előrelépés és visszaesés az én felelősségem innentől kezdve. Akaratlanul is úgy érzem, nyomás alatt vagyok, hisz ez az első éles bevetésem.

Ugyanakkor nem félek a rám nehezedő elvárásoktól, mert tudom, hogy mindent megtettem a Williams sikeréért az elmúlt egy hónapban, ami a télből a tavaszba vezetett minket. Sokszor éjjelekbe nyúlóan üldögéltem a gyárban laptopom előtt, hogy minél több lóerőt találjak az autóhoz, vagy minden létező szemszögből kielemezzem a kocsi aerodinamikai működését. Mert tudom, hogy leszorítóerőből és tapadásból bőven akadt hiánya a tavalyi járműnek. Elhivatott vagyok, ezért sem bántam, hogy minden szabad percemet erre áldoztam. Mert megérte. A két héttel ezelőtti tesztek azt mutatták, hogy nem keveset fejlődtünk tavalyhoz képest. Nem mellékesen, addig sem azon a beszélgetésen agyaltam, ami anya és az osztrák csapatvezető között zajlott le az orrom előtt, kinevezésem napján. Mert tehettem bármit, anya nem volt hajlandó elárulni, miről szólt a párbeszéd közöttük. Beletörődtem, hogy tőle nem fogom megtudni az igazságot, ezért temetkeztem bele a munkába, illetve csinálom azt most is. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha nem is most, de idővel ki fogom deríteni az igazat. Mert minden titok kiderül egyszer. Nincs az a hazugság vagy játszma, ami ne kerülne napvilágra egy napon. Ugyanakkor zsigereimben érzem, hogy hatalmas lavinát fog elindítani, ha kitudódik kettejük titka. Már csak az a kérdés, hogy a világ fel van-e készülve egy ekkora tornádóra, ami végig fog söpörni rajtunk.

- Kezdhetünk? - Hirtelen pillantom meg magammal szemben a sokak számára ismert sportriportert, aki számos versenyzőt, csapatfőnököt és más, jelentős személyt interjúvolt meg karrierje során. Natalie Pinkham neve sokak számára ismerős lehet, akik otthonosan mozognak a mi világunkban. A negyvenes évei elején járó, barna hajú, magas, vékony testalkatú nő mosolyogva foglal mellettem helyett világoskék egyberuhájában, ami kiemeli bőrének barnaságát. Ehhez egy lapostalpú szandált visel, miközben haja egyenesen terül szét vállai vonalán. Ajkain apró mosoly játszadozik, miközben rákérdez arra, hogy készen állok-e a felvétel elindítására.

- Persze. - Alig láthatóan bólintok egyet, ami jó kedvre deríti a riporternőt, miközben jelez az egyik embernek a kamera mögött, hogy kezdődhet a forgatás. Amint a fiatal srác elkiáltja magát, hogy felvétel, azonnal kezdetét veszi az adás. Felveszem a jól begyakorolt mosolyom, ami minden, csak nem igazi, azonban most az a célom, hogy elhitessem mindenkivel, mennyire magabiztos vagyok. Holott nem. Nekem is megvannak a magam félelmei, csak életem során meg kellett tanulnom uralkodni az érzéseimen. Mert ebben a világban a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, ha kimutatod, amit érzel. Hiszen, ha vannak érzéseid, van gyenge pontod is, amire kíméletlenül lecsaphatnak. Ezért sem engedem meg senkinek, hogy betekintést nyerhessen az érzelmi világomba. Jobb megtartani azt magamnak. Különben sem kell tudnia senkinek, ki vagyok én igazából.

- Sok szeretettel üdvözlöm a Sky Sports nézőit. A mai napon lehetőségem nyílt a szabadedzések előtt egy exkluzív interjú keretein belül kifaggatni a Williams új csapatfőnökét. - Már rutinosan, teljes profizmussal kezdi meg az élő adást. Arcára ragyogó mosolyt varázsol, ezzel lenyűgözve a rajongók azon részét, akik televízióból követik a verseny eseményeit. - Ugyanis mai vendégünk nem más, mint Larissa Williams. - Majd, amint kimondja nevemet, a kamera felém irányul, én pedig látszólag fürdőzöm a rivaldafényben. - Larissa, üdvözöllek itt, nálunk. - Ahogy köszönt engem, én is előveszem legszebb mosolyom, hiszen muszáj a lehető legjobb benyomást keltenem. Habár egész biztos vagyok benne, hogy hamar meg fog dőlni a kép, amit szeretnék kialakítani magamról. Mert, minden hidegvérem ellenére, őszinte vagyok. Akkor is, ha az nem vet rám túl jó fényt. Mégsem viselkednék másképp. Inkább legyek nyers, de sose tagadjam meg azt, aki vagyok. Ebben a szellemben élem az életemet, akkor is, ha ez időnként bajba sodor engem.

- Én is üdvözlöm a nézőket, illetve köszönöm a lehetőséget. - Magabiztosan nézek bele a kamerába, majd gesztusként integetek a nézőknek. El sem merem képzelni, mennyien tekinthetik meg ezt a műsort. - Részemről az öröm, hogy itt lehetek. - Kedvesen szólalok meg, illetve kezeimet önkéntelenül is összekulcsolom magam előtt, ahogy beszélek. Az egyetemi évek alatt megtanultam, hogy uralkodnunk kell az ilyen akaratlan megmozdulásokon, azonban időnként még mindig elkövetem ezt a hibát.

- Akkor kezdjünk is bele. - Natalie hátra sepri a zavaró tincseket válláról, hogy aztán elérkezzünk az interjú érdemi részéhez. Én pedig csak reménykedhetek benne, hogy nem kérdez provokatív kérdéseket, illetve nem tér ki magánéleti dolgokra. Elvégre nem azért vagyok itt. Szentül hiszek benne, hogy a privát életünket nem szabad összekeverni a munkával. - Milyen érzés nőként megkapni egy ilyen komoly felelősséget, mint a csapatfőnöki poszt? - Megkönnyebbülök, amint meghallom első kérdését. Még talán jól is esik kicsit a lelkemnek, hogy erről kérdez. Eddig senkit sem érdekelt, hogy érzek ezzel kapcsolatban. - Hisz Claire is csak helyettesként lehetett jelen a csapat életében. - Hirtelen juttatja eszembe anyukámat, hisz a papa sosem engedte, hogy ténylegesen átvegye azt a szerepet, amit most én képviselek, mondván, hiába van tapasztalata, szakmailag még sokat kellene tanulnia. Mellettem viszont a mérnöki diplomám szólt, illetve a vele járó szaktudás, amiért a papa engedett a kérésemnek. Ugyanakkor mindenki téved, ha azt hiszik, anyukám csak díszletként szolgált a garázsban. Éppen ellenkezőleg. Remekül fogta össze a szerelőket, a mérnököket, a sajtósokat és mindenki mást is, aki a csapatért dolgozott. Ennek eredménye az a néhány emlékezetes, dobogós helyezés az elmúlt évtizedből. Csak az a rohadt pénz. Mindig az okozza a gondokat. Vagyis annak a hiánya. Ezért bukott bele végül anya a projektbe. Én viszont ezzel fogom kezdeni a problémák megoldását.

- Fantasztikus érzés, ugyanakkor óriási felelősség is. Nem beszélve azokról az elvárásokról, amiket felém támasztanak már ilyen rövid idő után. - Szolid mosoly húzódik végig arcomon, ahogy végig gondolom, mit is szeretnék most megosztani azokkal az emberekkel, akik követik az adást. - Mégsem csinálnám másképp. Tudom, hogy anya mindent megtett a csapat érdekében és én is igyekszem majd ezen az úton járni. Ha hiszed, ha nem, rengeteget tanultam anyától. Nélküle most feleannyira sem lennék magabiztos, mint amilyen biztosan most itt ülök veled szemben. - Büszkén nézek bele a velem szemben ülő sportriporter szemeibe, melyek elégedetten csillognak, ahogy felfogja válaszom minden egyes szavát. Mintha sikerülne lenyűgöznöm, már most. Habár nem szeretném elbízni magam, ugyanakkor fontos, hogy jó véleménnyel legyen rólam, hiszen a jövőben előfordulhat, hogy sűrűn leszek vendége majd egy-egy, ehhez hasonló beszélgetés alkalmával. Ráadásul nem mindegy az sem, milyen hozzáállással készít velem interjút. Ha szimpatikusnak talál, nagyobb esélyem nyílik arra, hogy ne tegyen fel kényelmetlen keresztkérdéseket. Habár következő megszólalását hallva, el is vethetem a reményt arra, hogy ne kérdezzen semmi olyat, ami kellemetlenül érintene.

- Anyukád ezek szerint végig támogatott az álmaidban? - Fogalma sincs róla, mibe nyúl bele, mégis fáj ez a kérdés. Elvégre számos nehézség árán harcoltam ki azt, hogy mérnöknek tanulhassak az egyetemen. Mert annak idején anya foggal-körömmel küzdött azért, hogy minél távolabb tartson a sportágtól. Akkoriban nem értettem, miért akar keresztbe tenni az álmaimnak. Hisz még a felvételi jelentkezési lapom feladását is majdnem meghiúsította azzal, hogy nem vitte el a postára a levelem. Ha nem veszem észre még az utolsó pillanatban a szobájában pihenő borítékot, talán most nem ülhetnék itt. Már kezdek rájönni, miért tehette. Lehet, a túlzott féltés az, ami ilyen kétségbeesett lépésre sarkallta. Mégis fájt, hogy mindezzel ellenem cselekedett és nem hagyta, hogy érvényesüljek az életben. A sors furcsa fintora, hogy végül mégis egyedül jártam ki az utamat, miután nagypapa tudomást szerzett erről az egészről általam. Mellettem állt anyával szemben, ezzel segítve engem álmaim megvalósításában, még akkor is, ha emiatt a saját lányával kellett vitába szállnia. Sosem lehetek neki elég hálás, hogy akkor nem hagyott magamra.

- Nagyrészt igen. - Nagy sóhaj kíséretében felelek, elvégre tudom, hogy hamarosan feltépek bizonyos sebeket. Legalábbis magamban egész biztosan. Mert Natalie erről nem fog tudni semmit sem. Ezt is megtartom magamnak, mint oly sok mindent az interjú folyamán. - Habár eleinte féltett attól, milyen dolgokkal fogok szembesülni ebben a világban, de tudom, hogy számíthatok rá, történjen bármi a pályafutásom alatt. - Ezért is osztok meg vele annyit, amennyi éppen elég. Nem többet, nem kevesebbet. Elárulom, hogy anya mennyire féltett ettől az egésztől, de a körülményekről nem kell tudnia.

- Mitől féltett Claire? - Azonban abba nem gondolok bele, hogy visszakérdezhet, ezért esek bele egy végzetesnek bizonyuló hibába. Mert nincs lehetőségem, válaszolnom kell. Méghozzá valami hihetőt. Minden gondolatomat összeszedve, túrok bele szőke tincseimbe, ezzel összebarmolva a fodrász munkáját, aki most egész biztosan a pokolra kívánhat ezért. Kiesek a komfortzónámból, ezért már nem teljesen tudom uralni gesztusaimat. Ugyanakkor egyetlen célom van, mielőbb kitalálni, mit mondjak. Natalie érdeklődve, egyben kissé sürgetően méreget engem, ami még inkább feszélyez. Mondjuk, lehet, a helyében én sem viselkednék másképp, hisz nekik is szoros a beosztásuk a médianapokon.

- Attól, hogy nem mindenki játszik tiszta lappal ebben a világban, de ezekről te is hallhattál már bőven. Nem is szeretném részletesen kifejteni. - Megőrizve hidegvéremet, nyugodt hangon szólalok meg, mialatt burkoltan kifejtem, mi a legnagyobb probléma jelenleg a sportág körül: a végeláthatatlan, piszkos játszmák, melyek alapvetően fertőzik meg a versenyzés szépségét. Abban pedig biztos vagyok, hogy ezek előle sem maradnak rejtve, csak éppen felsőbb utasításra nem száll szembe a legbefolyásosabb emberekkel, akik az autóversenyzés világát irányítják. Mert bizony, ha kibontanánk azokat a bizonyos szálakat, mind hozzájuk vezetnének. Ezért nem is foglalkozom ezzel részletekbe menően. - Illetve ott van még az is, hogy nőként tartott attól, hogy ebben a férfiak uralta világban hogy állom meg a helyem. - Helyette más irányba terelem a témát, mely úgy néz ki, sikeresnek bizonyul, hisz egyből felkapja rá fejét a barna hajú riporter.

- Úgy gondolod, hogy még mindig a férfiak uralják a sportot? - Erre pedig szinte azonnal le is csap. Nem lep meg, hiszen nők és férfiak szerepe az autóversenyzés világában mindig is megosztó és érzékeny témának számított. Ez ma sincs másképp, elvégre még mindig kérdéses, kinek hol a helye. Holott a huszonegyedik században ennek egyértelműnek kellene lennie. Ellenben még mindig arról beszélgetünk, hogy nők és férfiak egyforma bánásmódban részesülnek-e akár itt, akár az egész világban.

- Határozottan. - Ezért sem gondolkozom sokáig azon, hogy egyetlen szóval, de eloszlassam a kételyeket arról, mit gondolok erről a témáról. Nőként, méghozzá ilyen magas pozícióban, felelősségemnek érzem, hogy kiálljak minden társamért. Abban már most biztos vagyok, hogy egész pályafutásom alatt azon leszek, hogy kivívjam azt az elismerést, ami mindenkinek kijárna a gyengébbik nem tagjai közül. Számomra ez legalább annyira fontos, minthogy sikeres karriert hagyhassak majd egy napon a hátam mögött és azt mondhassam, elégedetten zárok le egy korszakot az életemből.

- Miért? - Szinte azonnal visszakérdez és nem okoz meglepetést azzal, hogy az okokra kíváncsi igazán. A helyében én sem tennék másképp. Egész biztosan megragadnám az alkalmat arra, hogy bármilyen információt kihúzzak interjúalanyomból, amiből hasznom lehet a jövőre nézve. Nagyot sóhajtok, miközben azon gondolkozom, hogyan tudnám diplomatikusan megfogalmazni, amit mondani szeretnék. Elvégre nem engedhetem meg magamnak, hogy akár csak túl erős szavakat használjak bárhol is. Ezért is kezdek el kicsit fészkelődni a székben, elvégre most kevésbé érzem magam kényelmesen fizikailag és lelkileg egyaránt és ezzel nyerek néhány másodpercet, amíg kitalálom, mit mondjak. Ráadásul tudom, hogy mindez csupán a kezdet. Magamra kell vennem egy olyan álarcot, amit az év folyamán nem engedhetek le magam elől. Nem láthat mögé senki.

- Az évek alatt ugyan számos pozícióban látok nőket, illetve egyre magasabb helyekre eljuthatunk a sport keretein belül, ugyanakkor a legmagasabb pozíciókban még mindig férfiak vannak. - Felvezetem gondolatmenetemet, miközben nem gondolok arra, milyen következményekkel járhat az, hogy ennyire nyíltan kifejtem véleményemet. Ugyanakkor nem riadok meg, elvégre szüksége van a sportnak a változásra. Ez pedig a lehető legjobb módja annak, hogy elérjek valamit ez ügyben. Mert a nyílt őszinteség segíthet azon, hogy az emberek kevésbé sterilnek érezzék a versenyzés világát. - Nem véletlen, hogy senki sincs pozitív véleménnyel a kinevezésemről. - Nem hazudok, amikor kimondom ezen szavakat, hiszen tényleg így van. Nem egy cikket olvastam arról, mit gondolnak kollégáim arról, hogy én váltom édesanyámat az egyik legfontosabb poszton a csapatunknál. Nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy senki sem örül nekem. Nem egy fogalmazta meg azt velem szemben kifogásként, hogy tapasztalatlan vagyok. Holott ők is voltak azok annak idején, mikor bekerültek a pozíciójukra. Ezért sem érdekel, mit gondolnak. Idővel mindegyiknél jobb leszek majd. Megmutatom, hogy tévednek velem kapcsolatban. Akkor is, ha nem sejthetem, milyen következményekkel jár ez a nyilatkozatom.

***

Rohamléptekben fordulok be a Nemzetközi Automobil Szövetség számára felállított épület ajtaján, nem törődve azzal, hány embert kell kikerülnöm a cél érdekében. Mindent megteszek azért, hogy még időben beérjek abba a terembe, ahol vélhetően csapatfőnököknek álcázott cápákkal kell harcot vívnom a futam előtti értekezlet alkalmával, ami minden versenynek kötelező eleme. Amint eligazítanak a recepción, már futok is tovább, tekintve, hogy van két percem megtalálni a megfelelő termet és elfoglalnom helyemet másik kilenc kollégám körében. Hozzánk a szövetség versenyigazgatója csatlakozik még, aki a cápák közül is a legnagyobb. Elvégre tőle függ, milyen szabályok szerint versenyezhetünk majd. Michael Masi pedig az az ember, akiről egész biztosan ki merem jelenteni, hova húz a szíve, vagy kinek az oldalán áll. Ezért nem érzem magam komfortosan. Mégsem hátrálok meg.

Felérek az épület emeleti részébe, majd kapkodva, nyitom ki az ajtót, mely mögött megtalálom a tárgyalót, ahol a többiek már teljes készültségben várják, hogy elkezdődjön az értekezlet. A lehető legkevésbé sem zavartatom magam, hangosan köszönök, amint belépek a terembe, hiába néznek rám mind megvetően. Elmosolyodom, mintha csak leperegne rólam a "szívélyes" fogadtatás. Mondjuk nem tudom, mit vártam egy csapat egoista férfitól. Mert kivétel nélkül mind azok. Nyilván nem fogadnak majd tárt karokkal, ugyanakkor a tudat, hogy senki nem tehet ellenem semmit, könnyebbé teszi a helyzetemet. Magabiztossággal vértez fel. Amire szükségem lesz, ha belépek az éhes cápák közé, akik vérre szomjaznak, méghozzá az enyémre. Én viszont nem sérülök meg. Nincs az az ember, aki sebet ejthetne rajtam. Még egyszer nem hagyom, hogy bárki is bántson.

- Elnézést a késésért. - Udvariasságról téve tanúbizonyságot, szólalok meg, majd ledobva táskámat a kerekasztalra, helyet foglalok Christian Horner és Andreas Seidl között. Körbejáratom tekintetemet az impozánst teremben, melynek szőnyegpadlója elnyomja lépéseink zajait. Fehérre mázolt falak uralkodnak a helyiségben, ezzel vakító fényt kölcsönözve a szobában. Ezen felül egy hatalmas üvegasztal látható egy diavetítő, illetve székek társaságában. Emellett láthatom a falra nyomtatva a Szövetség emblémáját, melynek arany betűi, illetve szimbólumai tekintélyt parancsolnak. Nem léphet be ide akárki. Ezért is érzem magam kiváltságosnak, hogy megkaptam a jogot, mely szerint itt lehetek, mint csapatfőnök. Nem hagyom, hogy megingassanak a kétkedő szempárok, melyek lyukat égetnek testem különböző pontjain.

- Mondták már, hogy a késés komolytalanságot sugall, kislány? - A mellettem ülő, német, vöröses hajú, negyvenes éveiben járó csapatfőnök az, aki megszólal, jelezve felém, hogy később értem ide, mint az előre lebeszélt idő. Nem tehetek róla, ha a csapatomon belül adódik probléma, egész biztosan azt fogom választani, hiszen nincs előrébb való náluk. Most pedig éppen ez volt a helyzet. Gondok mutatkoztak az autó kapcsán, amihez a mérnökök kikérték segítségemet, én pedig nem fogom cserben hagyni őket. Különösen nem néhány idiótáért cserébe, akik azt hiszik, ők szarták a spanyolviaszt, azonban nem többek nálam.

- Nem azért jöttem, hogy üzleti etikettet tanuljak tőled, vagy bárki mástól. - Felelem határozottan a McLaren csapatának vezetőjével szemben. Már szinte látom, hogy nyitná a száját, hogy reagáljon, azonban erre nem jut lehetősége már. Más veszi el előle a szót, én pedig megkönnyebbülök, mert nem szeretnék részese lenni még egy harcnak úgy, hogy még el sem kezdődött igazán a verseny. Nem beszélve arról, hogy a fentebb említett tudományágak nagy részét már régen elsajátítottam és nincs szükségem senkire ahhoz, hogy megtanítson az alapvető illemtani dolgokra. Ahhoz pedig nincs joga, hogy felettem ítélkezzen, hisz nem tudhatja, miért érkeztem késve. Ráadásul még kislánynak is hív. Majd felébred és rájön, hogy több vagyok annál. Sokkal több.

- Ha már mindenki ideért, nem kezdhetnénk el végre? - Nehezemre esik visszafogni nevetésemet, mikor élőben is meghallom azt a jellegzetes akcentust, illetve azt a szóhasználatot, amiről legendák keringenek a paddock körében. - Mindenki leszarja ezt a felesleges faszméregetést. - Günther Steiner most sem hazudtolja meg magát, arcomra pedig széles mosoly húzódik, ahogy felfogom, megint milyen gondolat hagyja el a száját. Rengeteg kritikát lehetne megfogalmazni a Haas csapatfőnökével szemben, azonban én mélységesen tisztelem azért, amiért ennyire nyers és őszinte. Nála legalább biztos lehetek benne, hogy a valóságot fogom kapni, semmi mást. Ezt pedig az egyik legjobb tulajdonságnak tartom az életben. Több ilyen ember kellene a világra, mint ő, azzal a felfogással, mint ami neki is van. Még akkor is, ha az sokak számára bicskanyitogatónak tűnik. Holott egyszerűen csak nem értik meg, amit én igen: hogy inkább választja az egyenes utat, mintsem játszmázzon. Nem úgy, mint más kollégái, akik profik a piszkos trükközésben.

- Egyetértek. - Felé fordulok, mialatt tömören jelzem, hogy teljes mértékben igazat adok neki. Szolid mosolyra húzom ajkaim, amire ő is hasonlóan reagál, ezzel tudtomra hozva, hogy valamelyest mellettem áll ebben az egészben. Ez pedig megnyugtató. Kevésbé érzem magam egyedül ebben a cápák uralta ketrecben. Ha más nem, legalább a legmegosztóbb csapatfőnök támogatását élvezem. Hiszen mást nem jelenthet a cinkos mosoly tőle, elvégre ritkán teszi ezt. Sokkal jellemzőbbek rá a hirtelen kirohanások, különösen akkor, ha a két pilótája kihozza a sodrából az olasz férfit. Éppen ezért becsülöm nagyra a reakciót tőle. Michael időközben beüzemeli a diavetítőt, majd nemsokára megjelenik a vetítővásznon egy egész igényesnek mondható prezentáció. Azonban maga az előadás inkább bizonyul egy altatódalnak, mintsem informatív közlésnek. Kegyetlenül unom, hiszen a legtöbb dologgal tisztában vagyok, ami általánosságban érvényes protokoll egy Formula 1-es hétvége alatt. Azonban az már érdekesebbé válik, mikor a pályaspecifikus szabályokhoz érünk.

- ...A négyes kanyar kapcsán az a döntés született, hogy az időmérőn tilos a pálya négy kerékkel való elhagyása, illetve köridő elvételt von maga után, ugyanakkor futamon már csak többszöri elhagyás után figyelmeztetünk... - Kezével a pálya alaprajzának azon szakaszára mutat, amiről beszél, én pedig hirtelen ébredek fel az unalmasnak mondható bemutató okozta bambulásból. Próbálom feldolgozni a lehetetlent, elvégre azonnal szöget üt gondolataim között a tény, mely szerint nem egyformán tervezik szankcionálni a négykerekes pályaelhagyást az időmérő és a futam alatt. Ezzel nem okozva mást, mint teljes zűrzavart a pilóták fejében. Meg az enyémben is.

- Ennek semmi értelme, remélem, tudod. - Figyelmemet teljes mértékben az ausztrál versenyigazgatónak szentelem, most először a megbeszélés folyamán. - Egyszer büntetitek, utána meg nem? - Széttárom kezeimet, ahogy megigazítom magamon a világoskék, Williams emblémával ellátott blúzt, melynek hosszú ujjai elegánsan feszülnek végig rajtam. Ehhez egy fekete szoknyát választottam a mai napra egy fehér tornacipővel. Értetlenség ül ki arcomra, ahogy végig gondolom, mennyire logikátlan a döntés, amit meghoztak az ominózus kanyarral kapcsolatban. A fekete hajú, barna szemű, enyhén borostás, középkorú férfi ellenben magabiztosan állja kérdő pillantásaimat. Már éppen készülne reagálni, azonban valaki megelőzi ebben azzal, hogy megszólal, de bár ne tenné.

- Neked nem mindegy? - Nem kell messzire mennem ahhoz, hogy rájöjjek, ki az, aki megtisztel engem epés megjegyzésével. Otmar Szafnauer. Az az ember, aki rövid időn belül éri el, hogy a tiszteletem irányába a nullához közelítsen, egyetlen, felém intézett mondatával. - A mezőny végén úgysem érint mélyen titeket ez a szabály. - Arról pedig szintén tesz, hogy ez hosszabb távon is így maradjon, amint sportszerűtlen módon írja le csapatomat. Különösen úgy, hogy az ő háza táján több sepregetnivaló van, mint az enyémnél. Valahol még okosnak is találom, mert remekül lavírozott a szabályok között az autók fejlesztésével kapcsolatban és egész jól kijátszotta azokat. Azonban erkölcsileg, a sport értékeit szem előtt tartva, teljes mértékben elítélem őt. Hiába partnerünk a Mercedes, sosem jutna eszembe tőlük a motoron kívül más alkatrészt venni. Lehet, naiv vagyok, de hiszek benne, hogy mindenki a maga tehetségével alkossa meg azt az autót, amivel bajnokságot lehet nyerni. Másképp értelmetlen az egész, amit csinálunk. Hiszen szembeköpi a mérnökök áldozatos munkáját azzal, hogy más csapat alkatrészét használja fel a kocsijához.

- Lehet, hogy a mezőny végén van a csapatom. - Ezért sem félek őszintén kimondani, amit gondolok. Látom az őszülő hajú, fehér ingbe bújtatott, ötvenes férfin, hogy mosolya önelégült és látszólag el nem tüntethető. Azonban nem ismer még. Senki sem tudja, ki vagyok igazából, ezt pedig ki is használom ellenük. - Veled ellentétben viszont én legalább elmondhatom, hogy becsületes, tisztességes módszerekkel versenyzem és nem mástól veszem az alkatrészeket. - Ellenben nem maradok adósa, oda csapok, ahova a legmélyebb ütést tudom neki bevinni. Hiszen tisztában vagyok vele, hogy a jelenlévő ingbe és vászon nadrágba öltözött férfiak társaságának nagy része tisztességtelennek tartja a Racing Point trükközését, mely idén már Aston Martin néven fut a Királykategóriában.

- Hagyd békén a lányt, Otmar! - Döbbentem hallgatom, ahogy egy túlságosan is ismerős hang felszólal, méghozzá mellettem. Oldalra fordulva, láthatom, hogy a Red Bull brit csapatfőnöke az, aki kiáll a véleményem igazságtartalma mellett. Ez pedig mérhetetlenül jól esik. Nem számítottam rá. Igazság szerint nagyon hamar ítéltem meg őt. Mert azt hittem, olyan, mint legnagyobb ellenfele, azonban tévednem kell. Erkölcsileg magasan osztrák kollégánk felett áll, ezt már ennyiből leszűrhetem. - Igaza van. - Határozottan kel fel, majd két kezével az asztalon támaszkodik meg. Egyetlen céllal csinálja ezt: hogy növelje az amúgy sem kicsi tekintélyét. Hiszen négy világbajnoki cím az általa menedzselt csapattal magáért beszél. Ellenben Otmar inkább visszafogja magát, habár testbeszéde elárulja, mennyire nem tetszik neki az adott helyzet. Ökölbe szorított kezei erről tanúskodnak. Talán nem kellett volna belém állnia, mert most ő húzza a rövidebbet. - Ezek a köztes megoldások teszik vitathatóvá a sport tisztaságát. Úgyhogy vagy az egész hétvége alatt szankcionáljátok a pályaelhagyást azon a szakaszon, vagy semmikor. - Ezen szavakat a férfi már Michael szemeibe nézve, mondja el, ezzel nyomatékosítja, mennyire komolyan gondolja, amik elhagyják száját. - Másnak nincs értelme. - Ezt követően végül széttárva kezeit, burkoltan adja mindenki tudtára, mekkora baromságnak gondolja a pályaelhagyás szabályait ennyire megbonyolítani. Leülve végül helyére, befejezettnek nyilvánítja a beszélgetést, holott nem is sejtheti, hogy még közel sincs vége az összeszólalkozásnak a csapatfőnökök közül.

- Miért ne lenne értelme? - Ezúttal Toto Wolff az, aki szót ragad, méghozzá nem is akárhogy. Egyértelműen érződik hangjából, mennyire nem ért egyet velünk. Meg is lepett volna, ha ezúttal a mi oldalunkra állt volna. Elvégre biztos vagyok benne, hogy már csak miattam se tenné meg ezt. Hiszen én képviselem leghangosabban a véleményemet jelenleg. Ahhoz pedig túlságosan nagy a büszkesége, hogy velem értsen egyet bármiben is. - Teljesen más egy körön a maximumot kihozni az autóból, mint a futamon. - Meghallva magyarázatát, nevethetnékem támad, amit nehezen tudok visszafogni, tekintve, mennyire gyerekesnek tartom mondandóját. Röhejesnek hat, milyen indok mögé bújik, holott egyértelmű, mire megy ki a játék. Csak a hülye nem látja át, mekkora előny a csapatának, ha a szabályban ilyen kiskaput hagynak a hétvégére nézve. Elég csak visszamenni a két héttel ezelőtti tesztekre, ahol egyértelműen feltűnhetett a figyelmesebb tekinteteknek, hogy az általa képviselt, hétszeres világbajnok pilóta milyen szinten használja ki azt az ívet, nem törődve vele, hogy négy kerékkel elhagyja a pályát közben. Ezt végiggondolva, erősödik a gyanúm azzal kapcsolatban, hogy bizonyos döntésekkel őket segítik a szövetségnél.

- Talán, mert következetlen a szabály. - Ha jobban átpörgetem a fejemben a kirakós darabjait, valahol logikus is lenne, hiszen mekkora reklámértékkel bírna az amúgy hanyatló félben lévő sportágnak, ha valaki meg tudná dönteni Michael Schumacher rekordját a világbajnoki címek számát tekintve. Mert tény, az utóbbi évek egyeduralma visszavetette a sport népszerűségét. Ugyanakkor egy megdönthetetlennek hitt rekord átadása a múltnak olyan dolog lehetne, ami segítene visszahozni a versenyzés régi fényét. Azonban én nem értek egyet ezzel. Nem gondolnám, hogy egyedül ez lehetne a járható út, hogy ismét népszerűvé váljon a Királykategória. Máshogy kellene közelebb hozni a nézőket a versenyzéshez. Ezért sem hátrálok meg, amikor hangot kell adjak annak, miért nem értek egyet az osztrák férfival, aki jelenleg talán a legnagyobb ellenségemmé készül válni.

- Én a helyedben örülnék, hogy egyáltalán itt lehetek és befognám, amíg nem késő. - Nem csalódom benne, hisz ahogy rám néz, ismét felveszi azt a flegma, már-már lenéző stílust, amit akkor is megengedett velem szemben, amikor kineveztek, jobban mondva, kineveztettem magam csapatfőnökké. Sötétbarna szemeiből csak úgy áramlik felém az a mérhetetlen utálat, amit érez, azonban furcsa módon, örülök ennek. Mert tudom, hogy célt érek azzal, ahogy viselkedem. Megfogadtam magamnak az egyetemen, hogy még egyszer nem hagyom magamat eltaposni. Nem engedem, hogy földbe tiporják az önbecsülésem. Toto Wolff pedig kezdetektől fogva, ezt akarja elérni. Azonban velem melléfogott. Méghozzá nagyon csúnyán.

- Mert mi lesz, Toto? - Mivel velem szemben ül, így könnyedén kelek fel helyemről, majd megtámaszkodva az asztalon, kíméletlenül nézek vele farkasszemet. Akárcsak nem olyan rég Christian. Mialatt felteszem kérdésemet, egyetlen pillanatra sem ingok meg. Éppen ellenkezőleg. Mérhetetlen határozottsággal ejtem ki nevét is, ahogy belesűrítem minden ellenérzésemet vele kapcsolatban. Mosolyog. Még. Mert pillanatokon belül törlöm le a képéről az önelégült vigyort. - Lesöpörlek, ahogy a tárgyalóasztalnál is tettem a legutóbb. - Hiszen megemlítve számára az utóbbi idők legnagyobb vereségét üzletileg, mindenki meglepetten néz rám. Ezek szerint kevesen tudták, mi folyik valójában a háttérben. Hirtelen kisebb zúgolódás is támad miatta, aminek kifejezetten örülök. Beszéljenek csak róla. A győzelmemről. Mert mindent megér az, ahogy láthatom, amint ismét kizökken a magabiztosság látszatából és eluralkodik rajta az idegesség. Megigazítja a csapat szponzoraival teletűzdelt, fehér ingjének gallérját, de tudom, hogy csak zavarát leplezi így. Elvégre biztos lehetek benne, hogy ez még sokáig lesz beszédtéma a paddock környékén.

- Elég. - Még mielőtt bármit is reagálhatna az osztrák férfi, Michael az, aki képletesen az asztalra csap, ahogy felemeli hangját, ezzel elérve, hogy figyeljünk rá. Mindenki elhalkul, ezért erőt vesz magán, hogy folytassa, amibe belekezdett nemrég. - Ez a döntés a versenybírók részéről nem képezi vita tárgyát, úgyhogy mehetünk is tovább. - A Formula 1 versenyigazgatója ellentmondást nem tűrő tekintettel mér végig engem, jelezve, hogy amit mond, azt nekem szánja. Én pedig ekkor jövök rá, hogy tehetek bármit, ebben a homokviharban egy jelentéktelen porszem vagyok. Azonban egy olyan csepp leszek a tengerben, aki harcolni fog, amíg él azért, hogy valóban egyenlő feltételek között versenyezhessen minden csapat. Kivételezés nélkül. Mialatt a sötét hajú férfi folytatja a szabályok ismertetését, eldöntöm magamban, hogy ezután sem fogom vissza magam. Ekkor viszont még csak nem is sejthetem, hogy ez egy kemény játszmának a kezdete, aminek bizonytalan a vége számomra.

***

Hosszú órákra foglalom el helyemet a motorhome azon kis sarkában, ami az egyetlen privát szférámat jelenti az egész létesítményben. Ez a hely pedig nem más, mint az én kis irodám. A helyiség mérhetetlenül egyszerűen van berendezve, hiszen ugyanúgy fehér falak, illetve kék csíkok és az elmaradhatatlan, ikonikus embléma kap helyet a falon. Ezen kívül egy szürke műanyag asztal fém lábakkal, egy nagyobb, a falra felfúrt polc és az íróasztalom előtt egy bőrből készült, forgószék található a szobában. Nagyon praktikus a berendezés, elvégre ezeket az év minden versenyére visszük magunkkal, így könnyedén hordozhatóak is. Ha más nem, szét lehet szerelni őket a szállításhoz. A motorhome kapcsán érdemes ilyenekre is figyelni, elvégre az egész életünk utazásból áll, ezért mindent a lehető legkönnyebb módon kell megoldani. Ilyen az ideiglenes otthonunk átvitele egyik helyről a másikra is.

Rengeteg adminisztrálni való dolgom van, nem csak erre a hétvégére vonatkozóan, hanem a következő futam kapcsán is, éppen ezért használom ki az üres, délutáni órákat arra, hogy ezekkel foglalkozzak. Mert nem sejtik, mennyi minden vár intézésre már csak azért is, hogy minden olajozottan menjen a futam hétvégéire. Olyan dolgok, mint a repülőjegyek lefoglalása az egész személyzet számára, szobafoglalások, az összes felszerelés elszállítása. Ezeket mind nekem kell összefognom ahhoz, hogy a csapat működni tudjon. Muszáj előre gondolkodnom, máskülönben vége lenne itt mindennek. Hiszen ezeket a papírokat kell továbbadnom az illetékeseknek, akik végül ténylegesen intézik a foglalásokat. Amellett, hogy nagyon fontos, amit csinálok, remek figyelemelterelés is a laptopom előtt ülni, miközben szemeim már kigúvadnak a képernyő erős fényétől.

Mégsem bánom. Inkább ez, mint az engem sanyargató gondolatok, melyek nem hagynak nyugodni. Minduntalan a tárgyalóteremben történtekre gondolok, illetve a mostani megbeszélésre a versenyhétvége menetéről. Valamiért erős megérzésem, hogy meglesz a beszólás böjtje még, amit az osztrák kollégámmal szemben engedtem meg magamnak. Ugyanakkor nem érzem magam rosszul miatta, hiszen ő provokálta ki ezt belőlem. Én csak megvédtem magamat. Bárkivel szemben ugyanezt tenném kérdés nélkül. Elmúltak azok az idők, amikor átnézhettek rajtam, illetve eltiporhattak. Már nem az a lány vagyok az egyetemről, akit az oktatói nem egyszer gyaláztak női mivoltom miatt és ő hagyta azt, mert a jegyei múltak rajta. Most már más a helyzet: én irányítok. Legalábbis szeretném ezt hinni. Amíg ebben hiszek, megtörhetetlen vagyok. Azonban, ahogy elfogadom, hogy megtörtek, az lesz az én vesztem ebben a világban. Én pedig csak reménykedem, hogy ez a nap sosem jön el. Mert akkor évek munkáját dobhatom a kukába anélkül, hogy azt mondhatnám, megérte.

- Larissa. - Éles kopogás a fehér ajtómon, szakít ki baljós gondolataimból, majd nemsokára nyílik is és belép rajta egy szőke hajú, tőlem néhány évvel idősebb, kék szemű, kissé alacsony és vékony lány. Én pedig azonnal felismerem benne a kommunikációs igazgatónkat, aki alapesetben minden sajtót és médiát érintő dologért felelős. Kimondva nevemet, érzem, hogy nagy baj lehet, hiszen hallani a kétségbeesést vékony hangjában. Sophie kivételes esetekben jelenik csak meg nálam. Akkor, ha egyeztetünk kell valamit, azonban a hétvégét tekintve, ezen már túl vagyunk.

- Igen? - Ezért érdeklődve tekintek fel a gép elől, mialatt hamar rendezem vonásaimat, hisz nem akarom, hogy lássa rajtam azt, amit én vehetek észre az arcán: idegességet. Még mindig egyenruhában van, holott közelítünk a nap végéhez, úgyhogy egyre kíváncsibb vagyok azzal kapcsolatban, miért keres meg most. - Gond van? - Akaratlanul is felhúzom világos szemöldökömet, ahogy továbbra is őt ajándékozom meg minden figyelmemmel. Mintha nem érezném, hogy gáz van, csak még nem tudom, mi lehet az. Ellenben próbálok végtelen nyugalmat erőltetni magamra. Ha én nem állok biztos talajon, hogy várhatnám el a társaimtól, hogy higgyenek magukban és a csapatban.

- Ami azt illeti... akad. - Mégis félve kezd bele a szőke hajú lány abba, amit mondani akar. Helyette megakadnak szavai, holott nem kellene félnie tőlem. Mindig is próbáltam úgy kezelni a helyzeteket csapaton belül, hogy senki se riadjon meg tőlem. Nem az a célom, hogy rettegésben éljenek a közelemben. Sokkal inkább azt szeretném, hogy összetartó társaságot alkossunk, ahol senki nem fél kimondani a véleményét és bátran kiáll azért, amiben hisz. Mindezt természetesen tisztelettel és elfogadással. Ezért is szólalnak meg ösztöneim, ahogy megérzem, mennyire bizonytalan a fiatal nő közelemben.

- Ne kímélj! - Hangos sóhaj hagyja el ajkaimat, mialatt úgy döntök, bezárom az összes, előttem lévő dokumentumot és kikapcsolom a laptopot. Mert tudom, jöjjön bármi, képtelen leszek utána érdemben dolgozni. Ráadásul későre jár, hisz elnézve az órát, ami már fél hetet mutat, rájövök, hogy már órák óta ülök itt és fel kell készülnöm a holnapi napra. Elvégre a pitwall-on fogok ülni, ahhoz pedig száztíz százalékos koncentrációra lesz szükségem. Milyen kár, hogy valószínűleg nem fogok tudni aludni, mivel érzem a vihar előszelét, amit Sophie indít el azzal, amit mondani készül nekem.

- Toto Wolff fegyelmit indított ellened. - Meghallva az osztrák férfi nevét, már most feláll a nemlétező szőr hátamon. Amint felfogom, mihez társul a csapatfőnök neve, máris elfog az aggódás. Fegyelmit indított ellened. - Csendülnek fel újra és újra ezen szavak az agyamban. El sem tudom képzelni, mi történhetett, ami miatt megtette ezt a lépést. Hirtelen fog el a pánik, ahogy rájövök ennek jelentőségére. Azonban hamar ki is tisztul a fejem, ahogy eljut tudatomig, mi ez az egész valójában. Fegyvert fog ellenem, ezzel kihirdetve, hogy hivatalosan is harcban állunk egymással, ami nevetséges, tekintve, hogy csapataink között valamiféle együttműködés húzódik. Hátradőlök székemben, mialatt lehunyom szemeimet, hogy egy pillanat erejéig elmélyedjek gondolataimban.

- Miről beszélsz? - Nézek ismét a szőke hajú sajtósra. Ezer meg egy ehhez hasonló kérdés fogalmazódik meg bennem, én mégis csak ezt az egyet teszem fel neki, mert sokkol az az őrület, amibe osztrák kollégám igyekszik belerángatni. Undorító. Még egy játszma. Ráadásul ennek tétje is van: a csapatom jó hírneve, amit ez az ember igyekszik most besározni azzal, hogy velem szórakozik. Túl nagy szálka lehetek a szemében, ha képes felvenni ezért a kesztyűt. Abban viszont biztos lehet, hogy ezek után bokszkesztyűt ragadok én is és addig ütöm, amíg lélegzik. Legalábbis képletesen egész biztosan.

- A ma délelőtt közölt interjút kifogásolja. - Elmosolyodom, ahogy hallgatom a szavakat Sophie szájából, azonban közel sem azért, mert annyira jó kedvem lenne. Nevetségesnek találom azt, amivel vádol. Főleg annak tükrében, milyen nyilatkozatok születtek rólam a tesztek alkalmával itt, a sivatagi országban. Rengeteget tudnék idézni, de mind közül a kedvencem talán éppen Toto felszólalása, mely szerint nem biztos benne, hogy képes leszek egyedül irányítani ezt a csapatot, mivel túl fiatal és heves vagyok. Éppen csak azt nem mondta, hogy azért nem vezethetem sikeresen az istállót, mert nő vagyok. - Szerinte ugyanis megsérted a sport jó hírnevét azzal, hogy azt állítod, férfiak dominálják. - Megsértem a sport hírnevét? Mert ő nem sérti meg az önbecsülésemet azzal, ahogy beszél velem már az első perctől kezdve. Hirtelen kap el a düh és szívem szerint már most fognám és átrohannék a Mercedes garázsába, azonban nem tehetem meg. Nem adhatok még nagyobb ütőkártyát a kezébe. Okosnak kell lennem és elnyomnom az érzéseimet, hogy higgadtan tekinthessek az elkövetkezendő napok elé.

- Vagy csak az igazság fáj neki. - Halkan szólalok meg, remélve, hogy nem hallja meg a brit sajtós személyes megjegyzésemet. Elvégre éppen elég küzdelem lesz mindezt elsimítani magam körül. Nem akarok újabb problémákat, mert ebben sem vagyok biztos, hogy képes leszek megoldani következmény nélkül. - Köszönöm, hogy szóltál. - Mosolyt erőltetek magamra, ezzel jelezve, hogy nincs semmi probléma. Miközben tudom, hogy hazudok. Mert van. Méghozzá nem is kicsi. Hisz el sem kezdődött a szezon, de nagy valószínűséggel már most összetűzésbe kerülök az FIA embereivel. - Állok elébe a fegyelminek. - Ennek ellenére magabiztosan jelentem ki, hogy nem félek szembenézni velük és végigcsinálni a fegyelmi eljárást. Közben Sophie kezembe adja a hivatalos idézést, ami egyértelműen fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy szerintük kijelentésemmel nők és férfiak szerepéről a sportág hírnevét csorbítom. Hamar dobom le a lapot az asztalra, ezzel elengedve mára a problémát. Ráérek érdemben holnap foglalkozni vele, elvégre aznap, a két szabadedzés között van jelenésem a Szövetség fegyelmi bizottságának tagjai előtt. Addigra egész biztosan felkészülök lelkileg mindenre. Ebből is ki fogok mászni, ahogy minden másból előtte és ha egyszer kikerülök ebből a szakadékból, az osztrák csapatfőnök jobban teszi, ha menekül. Mert ott fogok visszavágni neki, ahol a legjobban fáj.

- Kitalálok egy közleményt, amiben reagálunk a felhozott vádakra, rendben? - Hálás vagyok a brit lánynak, amiért egyből megoldással áll elő a problémára, ezzel levéve egy hatalmas terhet vállamról. Mert biztos lehetek benne, hogy a munkáját tökéletesen végzi majd el és olyan közlemény kerül ki kezei közül, amire még én is büszke lehetek majd. - Ne hagyd magad ezzel az emberrel szemben! - Megmosolyogtat, hogy még ő bátorít engem, holott nekem kellene erőt sugároznom felé. Most mégsem megy. Igyekszem elrejteni, mégis nehezemre esik leplezni, hogy kicsit megtörtek ezzel. Ennyit arról, hogy nem hagyom, hogy darabokra zúzzanak. Látszik abból, ahogy felkelek a székemből, hogy eltegyem laptopomat a hozzá tartozó táskába, majd vászon hátizsákomat is vállamra veszem. Érzem minden mozdulatomon, hogy valami nem az igazi. Hirtelen erőtlenné válok. Azonban mindez néhány pillanatig tart csupán.

- Köszönöm. - Nagyot sóhajtok, ahogy kommunikációs menedzseremet követve, kilépek irodám ajtaján a folyosóra. Nehéz nap ez, amit ideje lesz magam mögött hagynom. Ezért tölt el örömmel, hogy bezárhatom a helyiséget, legalább holnap reggelig. - Nem hagyom. Amíg én vagyok a csapatfőnök, legyen szó bárkiről, én kiállok itt mindenkiért. Magamért is. - Jelentőségteljesen nézek a brit nőre, miközben minden gond nélkül kijelentem, hogy nem engedem, hogy elnyomjanak. Lehet, hogy most kissé megingok, ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy holnapra sokkal erősebben ébredek fel. Holnap már újra ugyanaz a Larissa Williams leszek, aki nem félt szembemenni senkivel sem. Ha egyszer képes voltam megszorongatni Toto Wolff-ot, akkor másodszor is meg tudom csinálni. Mert itt és most megfogadom, hogy ebből a játszmából ő kerül ki vesztesen. Nem tehetek mást, részt veszek ebben az egészben, máskülönben tényleg el fog tiporni, ahogy ígérte nekem a tárgyalás után.

- Mi bízunk benned, Lari. - Megdöbbenek, amint megérzem nyakam körül Sophie karjait, miközben szoros ölelésébe zár, ezzel biztosítva támogatásáról. Tudom, mondhatja bárki, hogy mindez csupán a nők összetartozásának jele. Én viszont sokkal többnek érzem annál. Talán a kezdeti előszele annak, hogy sikeres a munka, amit elkezdtem a csapatnál. Hiszen pontosan egy ilyen munkakörnyezetet szeretnék kiépíteni az istállónál. Ahol az ilyen gesztusok nem idegenek, még akkor sem, ha most rendesen meglepődöm tőle. Először nem is tudom, mit kéne csinálnom, hiszen annyira szokatlan az egész, egyben túlságosan jóleső.

- Sokat jelent nekem. - Kissé félve még, ám annál nagyobb mosollyal az arcomon és szeretettel a lelkemben viszonozom a felém tett gesztust. Hihetetlenül feltölt ez a baráti ölelés, amit tőle kapok, így kissé kelletlenül válok el tőle. Ugyanakkor a lemenőfélben lévő Nap jelzi számomra, hogy ideje lenne mennünk. Elindulunk lefelé a lépcsőn, azonban félúton elköszönök a szőke hajú lánytól, hiszen neki még össze kell szednie magát, hogy elhagyhassa a pálya területét. Én viszont megállás nélkül lépek ki a motorhome ajtaján, majd járom végig a paddock végtelen utcáját. Végül biccentek egyet a pályán dolgozó biztonsági őröknek, miközben kicsekkolok a belépőkártyámmal. Utam egyenesen a parkolóba vezet, ahol már készülnék beülni a hétvégére bérelt kocsimba, ám hirtelen eszembe jut, hogy azt az egyik csapattag kölcsönkérte tőlem a délelőtt folyamán egy sürgős ügy elintézéséhez. Én pedig szívesen adtam oda neki, azzal viszont egyáltalán nem számoltam, hogy a jármű nélkül hihetetlenül nehezen fogok tudni visszajutni a szállodába. Mert egyre szelesebb az idő, mely felkapja a körülöttünk lévő végtelen homoktengert, ami kíméletlenül fúj bele arcomba. Legalább az időjárás azonos a hangulatommal.

Szinte azonnal előkapom telefonomat, hogy segítséget hívjak magamnak, elvégre nem lenne szerencsés, ha itt kellene töltenem az éjszakát. Hihetetlen gyorsasággal nyitom meg az érintőképernyőn a névjegyzéket, amit végig is pörgetek. Ám tudatom egyre nagyobb pánikot kelt bennem, így képtelen vagyok tisztán gondolkozni. Ezáltal nem születik meg a várt megoldás fejemben, egészen addig, amíg meg nem hallom egy autó motorjának zúgását a közelemben. Felpillantva mobilom képernyőjéről, észrevehetek egy márkás, metálszürke Mercedest, aminek ablaka kínzó lassúsággal húzódik le előttem, majd váratlan "lehetőségem" kék szemeivel, illetve szívdöglesztő mosollyal tekint rám. Valamiért kezdem megérteni, hogy a rajongó lányok közül miért vannak annyian oda érte. Főleg most, ahogy végigmérem őt, hiszen láthatom, hogy kék inget visel, elegáns karórával, illetve fehér, koptatott farmerrel. Barna haja kócosan meredezik az ég felé, feje búbján pedig helyet kap sportos napszemüvege is. Mintha csak most lépne ki egy férfi divatlap fotózásáról velem ellentétben, akinek haja csapzott, illetve blúzán izzadságcseppek láthatóak a nagy melegtől. Micsoda ellentétek.

- Miért álldogálsz itt? - George érdeklődve néz végig rajtam, miközben felteszi az őt leginkább foglalkoztató kérdést. Hosszú idő után hallhatom újra hangját, ami kissé megijeszt. Hirtelen jóleső borzongás fut végig rajtam miatta, amit nem tudok hova tenni. Legutóbb a teszteken találkoztunk, azonban tudtam, hogy közeleg a viszontlátás ideje most, hogy itt vagyunk. Ellenben mégsem gondoltam, hogy már ma találkozunk, hisz neki média nap van, ami egyet jelent a rohanással. Nekem pedig számos megbeszélésen kell jelen lennem ilyenkor, kezdve a mérnökök, illetve a sajtósok eligazításával. Nem beszélve a Szövetség által beiktatott tájékoztatókról pilóták és csapatfőnökök szintjén egyaránt. Lélegezni nincs időnk. Most mégis itt áll előttem autójával. - Egyedül. - Szemügyre veszi a környéket , majd csak ezt követően vonja le a helyes következtetést, hogy nincs velem senki. Meglep, mennyire kedvesen, egyben kétkedve teszi mindezt. Másra számítok tőle. Mert a tesztek alkalmával sokkal kimértebben viselkedett, most viszont teljes ellentétét mutatja ennek. Döbbenten veszem tudomásul, mennyire közvetlen. Mint az ebédlőben azon a bizonyos napon, mikor először találkoztam vele. Megmosolyogtat az emlék, ugyanakkor nincs túl sok időm, hogy elmerüljek ebben.

- Az a helyzet, hogy fuvarra várok, mert kiment a fejemből, hogy kölcsönadtam valakinek a csapatból a kocsimat, amivel kijöttem a pályára. - Beletúrva szőke tincseimbe, leplezni próbálom, mennyire zavarban vagyok és szerencsétlennek érzem magam, amiért így lát. Kiszolgáltatottan. Gyűlölöm ezt az érzést. Szeretem uralni a különböző szituációkat, amibe belekerülök, ez most mégsem adatik meg számomra. Nála az egyetlen esélyem, hogy biztonságos helyre jussak, ezért nem szúrhatok el semmit. Amit meg is kapok tőle, mialatt felhúzott szemöldökkel fogadja magyarázatomat. Méghozzá nem is akárhogy.

- Szállj be! - Szinte már sokkol az a határozottság, amivel utasít, hogy üljek be az autójába. Nevetséges, hogy én vagyok a főnöke, mégis ő az, aki parancsokat ad nekem. Még viccesebb, hogy minden ellenkezés nélkül fogadok szót neki, így kinyitva az ajtót, már az impozáns Mercedes vajszínű bőrülésén ülök, miután a hátsó ülésen rakom le cuccaimat. - Elviszlek. - Teszi még hozzá, mielőtt beülnék, ami mosolygásra késztet. Maga elé helyezve napszemüvegét, hirtelen ad gázt, hogy indulásra késztesse a járművet. Ahogy kihajtunk a sivár utakra, még magasabbra veszi a tempót, én mégsem félek, hiszen bízom a képességeiben. Tudom, mire képes a volán mögött és alig várom, hogy mindezt holnap és a hétvége folyamán is megmutassa a nagyvilágnak.

- Köszönöm. - Enyhe mosoly szalad fel arcomra, ahogy felé fordulok és hálát adok azért, amiért elvisz a hotelhez. Annak ellenére is, milyen kegyetlenül viselkedtem vele a tárgyalás után. Mentségemre szóljon, hogy nem azért akartam bántani, hogy fájdalmat okozzak neki. Nekem kell távol tartanom magam tőle, mert most, ahogy itt ülök, mellette és beszívom parfümjének fanyar, mégis kellemes illatát, kissé elbódulok közelében. Szívem is erősebben dobog, ahogy átjárja jelenléte a lelkemet. Éreztem már ezt. Régen. Talán túlságosan is régen. Akkor viszont a vége fájdalmas volt. Megégettem magamat. Még egyszer nem engedem, hogy ilyen történjen velem. Nem lehetek még egyszer...szerelmes.

Azonban nehezebbé teszi számomra a dolgokat azzal, hogy feltesz egy olyan kérdést, amire egyáltalán nem számítok tőle. Döbbent tekintettel fordulok felé, ellenben ő egyetlen pillanatra sem veszi le szemeit az útról. Továbbra is koncentráltan vezet. Bennem viszont teljes zűrzavar uralkodik el. Olyan ez, akár a kinti homokvihar, mely kíméletlenül süvít végig lelkemen egyaránt. Hirtelen azt sem tudom, mit felelhetnék erre.

~

Sziasztok! 💙

El sem hiszem, hogy április után végre visszatérek ehhez a történethez is. Igazából nem tudok rá értelmes magyarázatot adni, miért váratott magára eddig a fejezet. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett rá várnotok. 🥺 Remélem, ez a rész azért kárpótol majd titeket, illetve a jövőben igyekszem gyakrabban részt hozni, elvégre feltett célom, hogy ezt a történetet idén még lezárjam. 🙏 Nem mondom, hogy ez a legizgalmasabb fejezet, amit írtam, de kell ahhoz, hogy elindítsam a lavinát, ami hamarosan el is jön majd. 😅

Mit gondoltok a részről? Tetszett, vagy nem? Szerintetek Larissa gondolataiban van igazság, ami a nőket és az autóversenyzés világát illeti? Vagy tévedne? Mit szóltok ahhoz, hogy voltak, akik kiálltak Lari mellett a csapatfőnökök megbeszélésén? Szerintetek igaza volt a lánynak? Mi a véleményetek Toto újabb húzásáról? Jogos a fegyelmi Larissa irányába, vagy a lány megérzései jók és ezzel akar háborút indítani ellene az osztrák csapatfőnök? Végezetül pedig, mit gondoltok Larissa érzéseiről, amiket George közelsége idézett fel benne? Miért viselkedik vele George kettősséggel? Illetve, mi lehet az a kérdés, ami ennyire megdöbbentette Larit? 🤔 Alig várom, hogy olvashassam a gondolataitokat, legyen az pozitív, vagy negatív. Mindent szívesen fogadok. 🥺

Nagyon sok minden történt azóta, hogy utoljára részt hoztam, többek között George végre pontokat szerzett a csapatnak. Még én is meghatódtam azon, mennyire könnyesek lettek a szemei ettől. Hisz annyit küzdött érte. Megérdemelte nagyon. Illetve anne_mermaid és én létrehoztunk Facebook-on egy csoportot: F1 Girls - Wattpad Edition néven, ahova szeretnénk összegyűjteni minden Forma 1 rajongó írót. Úgyhogy ha kedvet éreztek hozzá és szeretnétek egy csodás közösségbe tartozni, várunk titeket sok szeretettel. Ha nem találjátok a csoportot, akkor pedig jelezzetek nyugodtan, segítek megoldást találni rá. 🥰

Nagyon köszönöm a kétezres megtekintést, illetve minden szavazatot és véleményt, amit tőletek kaptam. Nem lehetek elég hálás értetek. Hamarosan jelentkezem a folytatással, addig is nagyon vigyázzatok magatokra és csodás hétvégét kívánok mindenkinek! 🤍