Zsolt Béla

A völgy

Völgyben vagyunk, barátaim, hiába
Kapaszkodunk, hiába vérzik ujjunk;
A szikla nem köt, egyre visszahullunk,
Arccal bukunk a völgy dagadt sarába.

Mögöttünk hűlt vulkánként huny a múltunk,
Előttünk új orom mered pipálva:
Völgyben vagyunk, barátaim, bezárva,
Tábortüzet a csúcson nem mi gyújtunk!

Ki hegynek indul mégis egyszer-egyszer,
Elönti láva, elsodorja gleccser:
Megég, vagy megdermed az út felén.

Völgyben vagyunk, de egy reggel csodálva
Bámészkodunk a meredek falára.
Hol egy szép ifjú vágtat könnyedén!