Lily megpróbálta kinyitni a szemét, de mindent nagyon homályosan látott és szédült. Az a valami még mindig nyomta a hátát. Megpróbált felülni, de majdnem hátraesett, így megtámasztotta magát kezével.

-Christina, mit keresnek itt ezek a gyerekek?-hallott Lily egy éles női hangot, ami kegyetlen és hátborzongatóvolt.
-Én... baleset volt, én nem...-dadogta Caro rémülten és a megszokott határozottsága teljesen elveszett belőle.
-Baleset?Világosan megmondta a Nagyúr, hogy egyedül gyere, erre hozol magaddal négy gyereket??

Lily látása kezdett kitisztulni. Felült és először maga mellé nézett. Alice, Frank és James is most kezdtek magukhoz térni, de ahogy körülnéztek mind a hárman egyszerre pattantak fel. Lily is a hangok irányába fordult. Egy teljesen üres teremben voltak, legalábbis Lily így gondolta, mivel a sötét szobában csak egy kis gyertya adott fényt.
Az a gyertyaláng viszont megmutatta a körülötte állókat. Caro remegett a félelemtől és arca falfehér volt. Mégis valami elszántság sugárzott belőle és nem futamodott meg. Lily most arra fordult, ahol az idegen nőhangját hallotta. Magas és vékony volt, de Lily nem látta az arcát, mert csuklyája eltakarta.

-A tanítványom voltál, Bella...-könyörgött Caro.
-Csönd! Azt a porontyot ismerem én-szólt ridegen, mire Lilyék értetlenül összenéztek. Vagyis csak egy tekintet nem volt értetlen, hanem gyűlölettel teli és Lilynek fogalma sem volt róla, hogy miért.
-A kedvenc elsőévesemet sose felejtem el!-gúnyolódott a nő.
-Én szívesen elfelejtenélek téged-motyogta Frank. Bellatrix ránézett a fiúra, ezáltal leesett fejéről csuklyája és Lily azonnal felismerte ki áll vele szemben, habár még soha nem látta őt. Ugyanaz a sötét szem,ugyanazok a félreismerhetetlen, merev arcvonások, ugyanaz a göndör haj... De Siriusszal ellentétben, Bellatrixból csak úgy áradt a fekete mágia...
-Véletlenül kerültek ide. Csak küld vissza őket a Roxfortba és...

-Nem. Azt nem lehet-hangzott a válasz, de nem Bellatrixtól, amitől Caro majdnem összeesett. A gyerekek, bár nem tudhatták ki a hang tulajdonosa, mégis érezték benne magát a Halált. Vékony és magas, mégis kísértetiesen hangzott... Nem lépett be teljesen a gyertya fényébe, de körvonalai kirajzolódtak.

-Nagyúr-hajolt meg Bellatrix, mire Caro is bemutatott valami olyasmit, de majdnem orra esett, úgy remegtek lábai. Lilynek a torkában dobogott a szíve és semmit sem értett... pármásodperce még a Tiltott Rengeteg szélénél veszekedtek és most... fogalma sem volt róla, hogy hogyan került ide és, hogy egyáltalán hol van.
-Christina, tudtam, hogy betartja az ígéretét-mondta az alak gúnyosan.-Jöjjön.

-De Bella...

-Pontosan tudja mit kell tennie!-mondta Voldemort gyilkosan és Lily majdnem elsírta magát félelmében. Caro habozott és könnyes szemmel nézett végig a négy csemetén.
-Crucio!-kiáltotta Voldemort, mire Caro rángatózni kezdett majd összeesett a földön.

-Azt mondtam kövessen!-tette el a pálcáját és megfordult. Caro fájdalmaival együtt feltápászkodott és már nem nézett semerre. Követte Voldemortot. Ahogy eltűntek a sötétségben Bellatrix előhúzta pálcáját.
-Mit akar?-szólalt meg először James.

-Mit is tennék négy elcsavarodott kölyökkel?Hm...-gondolkozott hangosan Bellatrix, Lily pedig tehetetlenül forgolódott, aztán meglátta azt, amit keresett. Megvolt a válasz,hogyan kerültek ide.

Ami a hátát is nyomta... egy teljesen szabályos háromszög alakú bot. Zsupszkulcs. És most ott volt, lent a földön. Valahogy tudatnia kellett társaival tervét, de úgy látta, a többiek is észrevették már.
-Mond taknyos, hogy megy a Roxfort? Lucius méltó utódom?-forgatta kezében pálcáját Bellatrix.

-Sokkal jobb az élet, mióta nem vagy ott,Black!-próbálta kinyögni a szavakat Frank, de közben látszott rajta mennyire fél és bármelyik pillanatban elájulhat.

-Kár, hogy már te sem mehetsz vissza,Longbottom-mosolygott gúnyosan.

-Miért húzod az időt?-kérdezte Alice.
-Ó,kislány csak tudni akarom, hogy mennek mostanság a dolgok-vigyorgott.

-A suliban minden tökéletes-morogta James, mire Lilyés Alice bosszúsan néztek rá.-Vagyis számomra-tette fel a kezét védekezően.
-Most már úgyis mindegy. Ki legyen az első,picikéim?-markolta meg a pálcáját Bellatrix.
-Mi történik itt?-fakadt ki Lily, mire a halálfaló ránézett.
-Ez itt számodra a pokol-mosolygott kedvesen.
-Komolyan végre megtudom,hogy boszorkány vagyok, erre még a karácsonyt sem élem túl...

-Hohó, szóval sárvérű vagy! Ez nagyon izgalmas-dörzsölte össze a tenyereit, mire Lily rájött mennyire rosszat mondott.
-Elszórakozunk mi itt! Crucio!
Lily úgy érezte minden porcikája szilánkosra törik. Fájdalmában földre roskadt és ide-oda vergődött. Csontjai, mintha szétroppantak,izmai pedig szétszakadtak volna... rettenetes kínt élt át. Tudta,most meg fog halni. Ennél még az is jobb...

-Ne!-hallotta James kiáltását, de nagyon távolról. Bellatrix elkapta a pálcáját, de Lily nem tudott megmozdulni. Csak zokogott a földön.
-Hogy tetszik a boszorkányélet, sárvérű?

-Maga egy szörnyeteg! Elsőévesen használni a Cruciatus-átkot?-háborodott fel Alice, miközben megpróbálta lábra állítani barátnőjét.

-Ugyan-legyintett-Látom, kezdtek unatkozni. A Nagyúrvár már rám, szóval ne húzzuk tovább az időt-sóhajtott Bellatrix és Lilyre szegezte pálcáját.

-Capitulatus!-kiáltotta Frank. A fiú átka eltalálta a halálfalót aki döbbenten nézte, ahogy pálcája a harmadikoskezébe repül. Viszont Frank nem tudta elkapni a repülő botot, ami a padlóra érkezett. Bellatrix azonnal utánaugrott.

-Gyertek, gyorsan!-kiáltotta Alice, de hiába... Alice,Frank és Lily pálcája a nő kezébe repült és mind a négyen hasra estek. Már a háromszög alakú bot se volt a padlón.

-Nem olyan könnyű megszökni a taknyosoknak-vigyorgott.-De hadd gratuláljak, Longbottom, sokat fejlődtél!-nevetett fel.-De mit értek ezek nélkül?-lengette meg a pálcákat.

-Ma már löktem fel nőt-suttogta James haragosan majd határozottan nekifutott Bellatrixnek. A következő pillanatban pedig már futottak is. Csak fogalmuk se volt, hogy merre. Hisz rettentően sötét volt a szobában, távol a gyertya fényétől.Azt vették észre, mintha soha nem lenne vége a helységnek, nem mentek neki semminek. Aztán James hirtelen nekicsapódott valaminek.

-Egy ajtó!-mondta, miközben arcát dörzsölve felállt. Bizonyára Bellatrix is meghallotta őket, mert lépteket hallottak.

-Nyomás!-sürgette őket Alice és mind a négyen bementek az ajtón, ami szerencséjükre nyitva volt...

Egy folyosóra értek, ahol több fáklya is égett.Tovább futottak, majd egy elágazásnál gondolkodás nélkül jobbra fordultak. Majd balra. Aztán egy újabb ajtón keresztül egy következő folyosóra. És így rohantak tovább, míg végül annyira elfáradtak, hogy majdnem összeestek. Bellatrixnek nyoma se volt, így sétálva tovább mentek.

-Hol vagyunk?-zihálta James.

-Szerinted?-vágta rá Alice dühösen.

-Jól van, nyugi-forgatta a szemeit a fiú.

-Eszednél vagy? Kiderül az egyik tanárunkról, hogy Tudjukkivel van találkozója, majd a drága haverodnak az unokatestvére ki akar minket nyírni. És még pálca sincs nálunk és fogalmunk sincs, hogy menekülünk el! De, persze, minden teljesen rendben van-emelte fel védekezően kezeit Alice.

-Siriust ne keverd bele!-kezdte védeni barátját,viszont a következő pillanatban Lily felszisszent és elesett.

-Lily!-guggolt le mellé Alice.-Mi a baj?

-Semmi-ült fel a lány.-Csak talán nem nekem találták fel a futást...

-Vagy a Cruciatus-átkot-sóhajtotta barátnője.-Hol fáj?

-Mindenhol?-húzta el a száját.

-Pihenjünk kicsit-mondta Alice és ő is leült a padlóra. A két fiú is odament hozzájuk végül.

-Ezzel semmire se megyünk-szólt közbe Lily.-Eltévedtünk és rengeteg folyosó van itt.

-Most tegyük mindezt félre és gondoljuk át,egyáltalán, hogy keveredtünk ide-mondta James.

-Szóval, mikor ti a Tiltott Rengetegben voltatok, akkor igazából Carot követtétek?-kérdezte Lily.

-Igen-bólintott a fiú.

-És emiatt maradtatok Dumbledore-nál aznap?

-Nem...-mondta halkan.-Azt nem mondhatom el. De én teljesen összezavarodtam. Mi köze Caronak Tudjukkihez, ha nemhalálfaló?

-Biztosan köze van a júliusi botrányhoz-vetette fel Alice.-Nektek nem mondott bármit is Hagrid?-fordult Jameshez.

-Csak azt, hogy a nevelőszülei voltak Caronak, akik meghaltak... de valamit nagyon titkolt.

-És emiatt volt annyiszor a Bagolyházban-bólintott Alice.

-És emiatt kereste azt a Chalaki-ágat-helyeselt Lilyis, mire a többiek ránéztek.-Tudjátok, amit zsupszkulccsá varázsoltak. A háromszög alakú.

-Chalaki-ág?-kérdezte Alice.

-Benne van a növénytan tankönyvünkben. Chalak egy kis varázslóváros Franciaországban. Erdő veszi körül, ahol Chalaki-fákat ültettek. Az ágaik háromszög alakúak és varázserő is van bennük. Kiváló varázspálcákat lehet belőlük készíteni és gyógyító ereje is van, de bájitaltanból csak később tanuljuk Egy legenda szerint, ha fémet dobsz át a háromszög belsején, az arannyá változik. De ez nem igaz. De tény, hogy nagyon erős. És...

-Rendben, értjük-nevetett fel Alice.

-Hogy tudsz ennyit tanulni?-kérdezte James szintén nevetve.

-Ezzel sem mentünk előrébb...-sóhajtotta Alice.-Lily, fel tudsz kelni?-kérdezte.

-Ühüm-mondta a lány és feltápászkodott.

-Ha még egyszer meglátom azt a nőt, én kinyírom!-húzta össze a szemét James.

-Nem olyan egyszerű az, hidd el-sóhajtotta Frank, mire a többiek ránéztek. Egyedül ő volt az, aki, ha egy évig is, de együtt járt a Roxfortba Bellatrixxel. Élete eddigi legrosszabb egy éve volt...

-Hogy élhet Sirius ezekkel?-ingatta a fejét James.

Egy ideig csendben sétáltak és mind a négyen erősen gondolkodtak a kiúton. Lassan mentek Lily miatt, akinek bár már nem annyira fájtak a tagjai, de sántikálva ment. Sose élt még át ekkora kínt. Próbált nem a fájdalmaival törődni és körülnézett a szűk folyosón. Semmi. Aztán meglátott egy ajtót.

-Ott-mutatott abba az irányba, mire odasiettek. Az ajtó másik oldaláról hangok szűrődtek ki.

-Nagyúr, kérem, könyörgöm...

-Nincs értelme könyörgésnek-hallatszott Voldemort hangja.-Mondja el és megkapja a húgát.

-Biztos?-kérdezte félve, Caro hangja remegett.

Lilyék kicsit távolabb húzódtak az ajtótól és suttogva kezdtek el egymáshoz beszélni.

-Itt vannak-mondta Alice.

-Na nem mondod...-oltotta le James.

-Menjünk innen, míg nem késő!-szólt közbe Frank. A következő pillanatban egy éles női sikolyt hallottak majd csend lett.

-Nem mehetünk el-sóhajtott Lily.-Nem hagyhatjuk itt Carot.

-Megőrültél? Mit tehetnénk?-kérdezte James, mire újra az ajtóhoz emelték füleiket.

-Nagyúr-hallották egy ajtó becsapódását, ami szemben lehetett azzal, ahol ők voltak.

-Megölte őket?-kérdezte Voldemort, mire kínos csönd következett.

-Nagyúr, én... itt vannak valahol, a folyosókon lehetnek.

-Azt mondja, nem tudott elbánni négy kisgyerekkel?

-Én... keresem őket.

-Akkor menjen-szólt parancsolóan és dühösen Voldemort, és az a másik ajtó becsukódott.

-Miért hozta ide őket? Hiszen tudhatta, hogy nem fogják túlélni-kérdezte a professzortól.

-Én nem... nem akartam-sóhajtotta a nő.

-Mi az információ?-kérdezte türelmetlenül.

-El fogja mondani-suttogta Alice.

-De micsodát?-tette fel a kérdést James.

-Jobb lenne, ha nem tudnánk meg mi sem és úgy gondolom, jobb ha Tudjukki sem-mondta Lily.

-Mit csináljunk? Nincs pálcánk! És Tudjukki ellen még azokkal sem érünk semmit!

Ekkor lépteket hallottak. Bellatrix jött. A négy gyerek összenézett.

-Csapdába estünk!

-Még nem... van egy ötletem!-mondta Lily.-Várjuk meg,míg ideér Black és csaljuk be a terembe.

-Tökéletes. Így akkor Black és Tudjukki is megölhet minket Caro szeme láttára. Zseniális-hadarta ingerülten James.

-Bízzatok bennem, kérlek. Ha szólok fogjátok meg egymás kezét-mondta és a következő pillanatban már meg is pillantották a folyosó végén Bellatrixot.

-Ti!-kiáltotta és futni kezdett. Lily lenyomta a kilincset és belépett az ajtón, de alig tett pár lépést és megtorpant.

Caro professzor fájdalommal teli sápadt arca csodálkozásra váltott, de Lilyt jelen esetben nem igazán érdekelte Caro. A szintén üres szoba végében egy fiatal nő ült egy széken és úgy nézett ki, mint Caro pár évvel fiatalabbként.Arca csupa seb volt és meggyötört. Mintha nagyon rövid időn belül éveket öregedett volna.

Pár lépéssel mellette pedig Voldemort állt. Sokat olvasott már róla, de valóságban százszor rémisztőbbnek nézett ki, mint leírva. Az amúgy szép arcú férfinak halálsápadt arca és vörös tekintete már magára a halálra emlékeztetett. Magas volt és méregzöld köpenyt viselt.

Lily remegni kezdett a félelemtől, de össze kellett szednie magát, hogy elmenekülhessenek... innen.

Bellatrix is berohant a szobába, mire Lily észhez tért. De egy pillanatig még ránézett Voldemortra. Mintha direkt állt volna csak úgy, figyelve tanítványát, hogy mihez kezd a helyzettel.

Lily Bellatrixra nézett és meglátta azt amit keresett. A Chalaki-ág a zsebében volt, a hegye épp hogy kilátszódott.

-Most megvagytok!-lihegett Bellatrix.

-Várjon!-szólt közbe Caro.-Hiszen még kisgyerekek...kegyelmezzenek meg nekik, kérem!

-Gyerekek, de szemük, fülük nekik is van-vágta a professzorhoz.-Nem maradhatnak szemtanúk.

-De...-kezdte bár jobbnak látta, ha inkább nem szólal meg.

-Menjen oda a székben ülőhöz és mikor szólok fogja meg a kezét-suttogta alig hallhatóan, sőt inkább tátogta Lily. Caro elkerekedett szemekkel nézett rá, de nem vitatkozott.

-Nálad tartottam-fordult Bellatrix Lilyhez.

-Ne húzza az időt. A végén még megint elfutnak-mondta gúnyosan Voldemort.

Bellatrix előrántotta a pálcáját és Lilyre szegezte. A lány viszont fürge volt és elugrott az átok elől.

-Most!-kiáltotta. James megragadta Alice és Frankkarját, Caro pedig a széken ülő, megkötözött nőhöz futott és megfogta a kezét. A négy gyerek is odafutott, Frank és Caro is összeérintették kezüket, majd a sort Lily zárta aki előrenyújtotta bal kezét Bellatrix felé és erősen koncentrált.A Chalaki-ág hirtelen kiröppent a halálfaló zsebéből, vele együtt Frank, Alice és Lily pálcájával. Lily ügyesen elkapta őket a következő pillanatban pedig újra a szédítő érzést érezték.

Leérkezésnél Lily hasra esett, de alatta már nempadló, hanem fű volt. Bár ugyanúgy elszédült, most gyorsabban összeszedte magát és felpattant helyéről.

Alice, Frank és James még a földön ültek és próbáltak rájönni, mi is történt. A székben ülő fogolyt pedig Caro próbálta kiszabadítani, arca tele volt könnyekkel.

Lily meglepődésére, mások is voltak ott, a Tiltott Rengeteg szélén. Sirius, Remus, Peter és Mógus barátaik visszaérkezésére felkapták a fejüket és odarohantak hozzájuk,felsegítve őket. Mellettük pedig McGalagony és Dumbledore várakozott türelmetlenül. McGalagony Carohoz sietett, hogy segítsen neki. Lily összenézett Dumbledore-ral. Az igazgatóaggódóan elmosolyodott és odament hozzá.

-Eseménydús három órátok lehetett-monda, de látszott rajta, hogy nagyon izgult értük és mennyire megkönnyebbült, mikor épségben megérkeztek Lilyék.

-Professzor...-kezdte, de hirtelen nem tudta mit mondjon. Rengeteg kérdése volt.

-Majd-emelte fel kezét Dumbledore és körülnézett. Caro és McGalagony sikeresen kiszabadították a nőt, Caro az idegen nyakába borult és csak zokogott.

-Minerva, kérem kísérje el Lucyt Poppyhoz-mondta Dumbledore, mire McGalagony és az ismeretlen nő, akit ezek szerint Lucynak hívtak Madame Pomfreyhoz indultak.-A többiek jöjjenek fel az irodámba-kérte és az épület felé vette az irányt. Mindenki néma csendben követte az igazgatót. Mikor felértek Dumbledore leült az asztala mögé és félhold szemüvegén keresztülfigyelni kezdte a többieket. Mindenkit mélyen megviseltek a történtek.

-Albus, én...-törte meg a csöndet Caro, de az igazgató közbeszólt.

-Később megbeszéljük, Christina. Szeretném tudni,mi történt a diákjainkkal-nézett végig rajtuk.

-Az én hibám-mondta James.-Remusszal, Peterrel és Siriusszal különösnek tartottuk Caro professzort, hogy olyan titokzatos és a Bagolyházon kívül sosem lehet látni. Tudom,hibát követtünk el... Egy nap megláttuk, hogy a professzor bemegy a Tiltott Rengetegbe. Követtük. Hallottuk, ahogyan magához beszél egy Nagyúrról és valamilyen faágról. Úgy tudjuk, Nagyúrnak csak a halálfalók hívják Tudjukkit. Azt hittük emiatt, hogy Caro professzor... szóval igen, megvádoltuk. Hagrid utánunk jött és pont összeütközött a professzorral. Mikor a kunyhójában elmondtuk neki mi történt, hitt nekünk. Elmesélte, hogy a júliusi botrányban...-itt elharapta a mondatot. Caro is ott volt, pont James mögött állt és szemében egyre több könny gyűlt.

-Hagrid elmondta, hogy mit láttatok és hallottatok,James-mondta az igazgató, mire a Tekergők összenéztek. Dumbledore végig tudta, hogy tilosban jártak, végig tudta, hogy kémkedtek és nem büntette meg őket, rájuk sem szólt...

-Öhm... Szóval ma pedig, a meccs után megint láttuk,ahogy a tanárnő az erdő szélén sétál. Odamentünk, de Lilyék megláttak minket. Odajöttek hozzánk és kérdőre vontak minket,mit csinálunk ott. Ekkor jelent meg Caro professzor is. Pálcát rántottunk, de semmi esélyünk sem volt. Azután Hagrid kiszaladt a kunyhójából, viszont Caro professzor átkai eltalálták és...tényleg, hogy van Hagrid?-jutott hirtelen James eszébe, mi is történt a vadőrrel.

-Jól van, ne aggódj érte-mondta mosolyogva Dumbledore és Lily hallotta, ahogyan Caro megkönnyebbülten felsóhajt.

-Dühös voltam. Mivel pálcám nem volt már nálam,fellöktem a professzort, de többen is elestünk. Egyik pillanatról a másikra történt minden. Már nem az erdő szélén, hanem egy sötét szobába találtuk magunkat. Kiderült, hogy egy zsupszkulcs volt ennek az oka. Ott állt maga Tudjukki és... egy halálfalója-itt Siriusra nézett, majd elkapva barátja tekintetétől a fejét inkább újra az igazgatóra pillantott-Bellatrix Black volt ott. A tanárnő és Tudjukki elmentek valahová, minket pedig Black megakart ölni-mondta, mire egyre feszültebb lett a levegő az irodában.-Lilyn pedig a Cruciatus-átkot használta.

Hirtelen minden szempár Lilyre szegeződött, aki legszívesebben felszívódott volna.

-Hogy a...-mondta Mógus-Igaz ez, Lily?

-Már jól vagyok-mondta és Dumbledore-ra nézett. Az igazgató nem szólalt meg, de kék szeméből jól látható volt,hogy egyáltalán nem hagyja hidegen az eset.

-Sikerült megszöknünk, de már semelyikőnknél nem volt pálca akkor. Egy ideig üres folyosókon futottunk, majd lepihentünk kicsit, főleg Lily miatt. Mikor tovább mentünk egy ajtót találtunk, ahol Tudjukki és Caro professzor voltak.Hallottuk, hogy egy kis ideig Black is megszólal, de egy másik ajtón ment be a szobába. Nem kellett sokat várnunk, mire már mögöttünk hallatszódtak a léptei. És ekkor Lilynek támadt egy ötlete... És vissza jutottunk. Hogy mi történt a kettő között,arról inkább Lily tud mondani pár szót...-nézett a lányra James.

-Öhm... hát...-nézett körbe, de csak aggódó és kíváncsi szempárokkal találta szemben magát-Szóval tudtam, hogy a zsupszkulcs egy Chalaki-fának az ága volt, mert csak az néz ki szabályos háromszögnek. Olvastam róla az egyik könyvben és emlékeztem, hogy rendkívül nagy varázserő van az ágban, és rálehet venni, hogy vonzzon akár több varázserővel rendelkeződolgot is. Így, mikor megfogtuk egymás kezét, azt szimbolizálva,hogy össze tartozunk, és magamhoz hívtam a Chalaki-ágat, az magával vonzotta a pálcáinkat is Black zsebéből. És mikor megérintettem, visszakerültünk a Tiltott Rengetegszélére...-mesélte. Néma csönd következett. Mindenki próbálta megemészteni a hallottakat.

-Albus, jogunkban áll tudni, mi történt velük-mondta Caro, de elcsuklott a hangja.

-Magam is így gondolom, Christina-bólintott Dumbledore, mire a gyerekek a professzorra néztek. Az igazgató és Caro még vettek egy sokatmondó pillantást.

-Tudjátok, a júliusi botrányban én... szóval mikor Tudjukki... öhm-kereste a szavakat, és szemeiben összegyűlőkönnycseppek egyre jobban kicsordultak. Vett egy mély levegőt és belekezdett.

-Tudjukki azért keresett fel, mert... olyan információk birtokában vagyok, amiket ő nagyon meg akar kaparintani. De azon a napon, Tudjukki nem... nem csak a nevelőszüleimmel végzett. Senki sem tud róla, Albuson, Minerván és Hagridon kívül, hogy van egy húgom. Lucyt elrabolta Tudjukki annak reményében, hogy én a segítségére sietek. Küldött egy levelet... amiben az állt, hogy elengedi a húgomat, ha átadom amit akar... Teljesen egyértelmű volt, hogy csapda, az, hogy mindenkinek ártok ezzel, az, hogy Tudjukkinek esze ágában sincs szemtanúkat hagyni, miért engedne el minket? Sötét varázslatok kivédése tanár vagyok, és nem véletlenül... és Tudjukki sem olyan buta, hogy ne tudná, teljesen világos, hogy átlátok rajta. De... azt is tudta, hogy miatta mindenkimet elvesztettem. Nemhiába nevelőszülők viselték gondjainkat Lucyval. Az igazi szüleim kiskoromban haltak meg. Harcközben... Albus ismerte őket... és Tudjukki ezzel teljesen tisztában volt. Tudta, hogyha Lucyt is elveszítem, senkim sem marad. És csak úgy menthetem meg, ha elmegyek. Én... nem akartam,hogy ilyen helyzetbe kerüljetek. Tudtam, Potter, hogy gyanakszotok rám. Talán emiatt is próbáltam veletek türelmes és jó fej lenni. De csak ártottam vele, ahogy mindennel. Albus...-nézett rá Dumbledore-ra-Megértem, ha azt akarod, hogy elmenjek. Nem nekem való ez a szakma...

-Christina-szólt szelíden az igazgató-senki nem akarja, hogy elmenj. A Roxfort kapui nyitva állnak számodra.Megbántad a hibád, és mi megbocsátunk. Lucyt is ki tudtátok szabadítani. Úgy gondolom, a diákok sem akarják, hogy itt hagyd őket-mondta, mire a gyerekek megrázták a fejüket.

-De én... mindenkit baja sodortam, veszélynek tettem ki őket, majdnem mind meghaltunk...

-Professzor-szólt csendesen Lily.-Én nem haragszom. Mi megvádoltuk olyan dolgokkal, amiket el sem követett. Félreismertük és gyanakodtunk. Mindannyian rájöttünk a tévedéseinkre.Szeretnénk, ha a professzor tanítana minket a későbbiekben. Csak maga tudja megtanítani, hogyan bánhatjuk meg és tehetjük jóvá hibáinkat.

-Bizony-bólintott James.-Tudja, McGalagony professzor megtalálta az összes „csokis csínyünket", de karácsonyig tudunk készíteni önnek még egyet-vigyorgott, mire Caro felnevetett.

-Nem tudom mit mondjak...-mosolyodott el. És a gyerekek talán csak most látták legelőször őszintén mosolyogni a professzort.

-Nem lesz egy kis meló, be kell szereznünk a csokit,meg pár cukorkát...

-Ne haragudjon, Potter, de soha többé nem akarok látni egy „csokis csínyt" sem-nevetett fel.-Ott majdnem eltört a mécsesem, de sikerült kibírnom, hogy a szobámban boruljak csak ki...

James elképedve nézte a professzort.

-Hallod, Sirius, úgy látszik mégsem Caro professzornak fogjuk eladni az első termékeinket-mondta barátjának,mire a többiek felnevettek.

-Akkor marad, professzor?-kérdezte Alice.

-Ígérem, jó tanárotok leszek.

-Akkor kezdjük az ültetésnél-gondolkodott el Mógus.-Kissé elegem van már, hogy Lovegood majdnem kiszúrja a szememet, ahogy a pálcájával hadonászik-forgatta a szemét.

-Segíthetnél is neki, akár-mosolyodott el Caro.-És maradjunk annyiban, hogy a tanár továbbra is én vagyok. Az ültetés pedig marad.

Mógus kicsit morgolódott még, de nem vitatkozott tovább.

-Akkor úgy gondolom sok dolguk van még-mosolyodott el Dumbledore.-Elmehetnek.

Caro és a diákok az ajtó felé vették az irányt, de mikor a többiek már kimentek, Lily megtorpant és visszafordult.

-Professzor, kérdezhetek valamit?

-Már meg is tetted-mosolyodott el, miközben Lily becsukta az ajtót és visszasétált az igazgató asztalához.

-A nővérem, Petúnia... küldött önnek egy levelet a nyár végén...

-Tudom mire gondolsz, Lily-sóhajtott Dumbledore.-De nem, a nővéredben nincsen varázserő. Meg kell értened, hogy neki a többi ember között van a helye. A mi világunkban idegennek érezné magát. Kevés olyan ember van, mint te, akinek megadatott,hogy boszorkány legyen, varázstalan emberektől.

-Mióta itt vagyok többször is mondták rám, hogy sárvérű... kigúnyolnak amiatt, hogy más vagyok, mint ők.

-Különleges vagy, Lily-mondta Dumbledore és minden egyes szava mély nyomott hagyott a kislányban.-A legtöbb ember nem tudja elviselni, ha valaki más, mint ő. Úgy gondolják, hogy ők többek amiatt, hogy varázslóktól származnak. Bellatrix is így gondolkodik.

-Emiatt kínzott meg?-kérdezte. Nem szokott panaszkodni, de ez már órák óta benne volt. Az a kín, amit a Cruciatus-átok okozott, nem hagyta nyugodni. Dumbledore sóhajtott.

-Nem tudod elhinni, mennyire bánt, hogy egy diákommal ez történt. Főleg egy elsőéves kislánnyal... A halálfalók érzelmek nélkül tesznek mindent, át sem gondolva mekkora súlya van annak amit csinálnak. És Voldemortnak egyre több híve van...-mondta, de itt kissé elhallgatott. Lily kíváncsian és kissé még sokkos állapotban hallgatta az igazgató szavait.

-Valami baj van?-kérdezte.

-Csak meglepődtem kissé-mosolyodott el Dumbledore-Általában, ha kimondom Voldemort nevét a többiek legalább megremegnek.

-Ó, tudja...-kezdett magyarázkodni Lily.-Lumpsluck professzor mesélt pár dolgot, mikor az Abszol úton voltunk és...-itt elhallgatott. Év eleje motoszkált benne egy kérdés, és most itt volt az alkalom, hogy válaszoljanak rá.

-Professzor, miért Lumpsluck professzort küldte el hozzám?

-Már vártam, hogy megkérdezd-nevetett fel Dumbledore.-Kicsit különösnek tartották a többiek, igaz?

-Nagyon is-mosolyodott el Lily.

-Tudod, Horatius nem nagyon szokott kimozdulni otthonról. Mikor beszéltem vele, akkor is csak panaszkodott, de szerintem ezt te is észrevetted. Jó barátom Horatius és arra gondoltam, nem ártana neki valamilyen feladat. Nem voltak könnyű évei mostanság, mint a Mardekár házvezető tanára. Elküldtem hozzátok, hogy van egy kislány, akinek segíteni kellene. Ezáltal ában Hagrid feladata, de ő akkor... szóval akkoriban ültünk le Christinával beszélni. Horatius elvállalta a feladatot és elment érted. Azóta is úgy gondolom, ez életem legjobb döntései közé tartozott-mosolygott.-Nem tudhatod, de Horatius nagyon sokat változott, miután visszajött.

Lily némán hallgatta az igazgatót, aki kíváncsian fürkészte őt.

-Jól vagy, Lily?-kérdezte.

-Igen, csak... sose mertem volna hinni, hogy ez fog velem történni...

-És ennek örülsz?-kérdezte Dumbledore utalva azokra a történtekre, amik mindössze pár órája történtek.

-Én... eddig sosem találtam a helyem a többiek között. Senki sem barátkozott velem, amiért más vagyok. Az első barátom egy varázsló lett. Perselus elmondta, hogy a Roxfort a legjobb varázslóképző a világon, de nem olyan ez, mint egy tündérmese. De itt végre megtaláltam a helyemet. Lettek barátaim,akik segítenek, és egy olyan világban élhetek, amit még álmaimban sem képzeltem el.

Dumbledore csak csodálattal nézte a tizenegy éves kislányt és mosolygott.

-Érettebb vagy a korodnál, Lily. Vigyázz magadra-mondta, mire Lily elpirult.

Amit mondott, azt őszintén gondolta. Fél év sem telt el az iskolából, és máris mennyi minden történt vele. Nemcsoda, hogy Dumbledore így aggódik értük.

Mikor felért a klubhelyiségbe, már mindenki aludt.Bebújt ő is az ágyába és még egyszer átgondolta a dús eseményeket. Rájött egy dolgot még nem tud.

Mi az az információ, amit Caro őriz?