Hirtelen valaki  a hátamra ugrott... Egy pillanatra azt hittem hogy már meg is érkezett a testvérem, de az illető nem Bianca volt, hanem Fred és persze George.

-Ugye te is láttad Harry?- kérdezték egymás szavába vágva. 

-Mit? A hirdetést? 

-Nem, a húgodat!

-Már itt is van?

-Persze, és hát Lee meg ő...-suttogta nevetve George- eléggé összemelegedtek...-Fejezte be Fred. 

Kiléptem a nagyteremből és és megláttam a húgomat.  Úristen!! Hát.. Apa lányban, egy szem anya sincs benne, az arcformáján kívül. Hátulróól!!! Mert csak onnan láttam, Lee miatt. Aki éppen ölelgette.

- Lee!- szóltam rá a fiúra. Erre Bianca is felemelte a fejét...

                                              ***

*Bianca szemszögéből*

Minden olyan hirtelen történt...

Egy pillanatban még csak egy koszos árva voltam követekezőben pedig BOSZORKÁNY! Komolyan!!!!! Jött egy kedves öreg(ember valami Dumbledora vagy nem?)És azt mondta hogy Boszorkány vagyok. Aztán el is vitte egy iskolába. aminek ő az igazgatója!!!!! Na igen , de ott mindenki engem bámult. Utálom ha bámulnak, annyira hogy el is sírtam magam. Szerencsére Lee Jordan(egy irtó kedves srác) megölelt... Aztán jött a tesóm és mindent elrontott. Persze örülök neki meg minden, mert eddig tényleg nem volt semmi rokonom, most meg legalább egy bátyám van, de akkor is... Ahhh, na mindegy. Lee amúgy egy nagyon szimpi srác, barna bőr, hófehér mosoly... Remélem ez az érdeklődés nem egy oldalú......