Bak: Harryvel és Ronnal, miközben a vörös hajú fiú megpördülve rátok huppan.

Vízöntő: McGalagonynal és Dumbledore-ral, mivel az idős varázsló a professzornő sálába kapaszkodott ezzel magával húzva őt és téged is.

Halak: Hisztis Mirtill-lel és Félig Fej Nélküli Nickkel korizol. Miközben igazán szellemes poénokat mondasz.

Mérleg: Fred és George voltak azok, akikkel elmentél korizni. Szerintem nem is kell elmondani, hogy sikerült...

Kos: Voldemorttal, mivel a Sötét Nagyúr éppen megakart ölni valakit, amiért neked ment.

Bika: Dracoval és Pansyvel korizol, utóbbit annyira megijeszted, hogy sikítva elesett, így te és Draco át estetek rajta.

Skorpió:  Lunával korizol, miközben éppen valamilyen láthatatlan bogarat kerestek eleste.

Ikrek: Dracoval és Theoval korizol, úgy estek el, hogy neki mész Harryéknek, akik hozzá hasonlóan rettentően ügyetlenek.

Rák: Siriussal és Remussal korizol. Szegény idős farkas nem nagyon bírta a jeget, amit Sirius ki is használt.

Szűz: Olivanderrel korizol. Egy ritka fafajta keresése közben estek el.

Oroszlán: Hermioneval és Neville-lel korizol. Szerintem nem is kell ragozni, hogy ki miatt estek el.

Nyilas: Hagriddal és Bolyhoskával.Utóbbi igazán érdekes látványt nyújtott a jégen.

Novella:

A Novella Hanabi_Hime -nak készült. Elnézést kérek, hogy ennyit késtem vele, de azért remélem, hogy örülsz neki ! Utólag is boldog karácsonyt kívánok ! 

Karakterek:  Maxine Mills. 

Még a nap sem kelt fel, mikor kivetett a magából az ágyam. A szobát néma csend övezte. Csak én maradtam itt a karácsonyi szünetre. Minden lány szobatársam haza utazott, amelyt nem nagyon bántam. A folyamatos csacsogás, amely minden reggel fogadott kimondottan idegesítő volt az első pár évben. Azóta viszont mindig hajnalok hajnalán keltem fel, hogy elkerüljem ezt. 

Aludhattam volna tovább is. -vélekedtem magamban. 

A szokásaimhoz híven alig 10 perc alatt elkészültem. Nem voltam valami karácsonyi hangulatban ezt pedig a ruhám is tükrözte. A fekete szoknyám alá be volt tűrve a fehér ingem, aminek nyakán ott lógott a zöld, makulátlan nyakkendőm. Sötét barna szinte fekete hajamat megszabadítottam minden gubanctól kemény harcok árán. Elgondolkodtam azon pár pillanatig, hogy felvegyem az Albustól kapott mugli fejdíszemet, de nem vitt rá a lélek, hogy azt a fejemre tegyem. Nevetséges két kis szarvasagancs volt, amelyen a csengők az ember minden mozdulatánál csilingeltek. Biztos voltam benne, hogy egy-két óra után teljesen kikészülnék tőle. Ellentétben a szoba társaimmal, akik folyton ilyen karácsonyi baromságokat hordtak. A ronda, elcsicsázott pulcsiktól kezdve egészen a hatalmas masnikig minden megtalálható volt itt, amíg haza nem utaztak a lányok. A szobánkon viszont még mindig hasonló dolgokba volt becsomagolva. A szavaim süket fülekre találtak, mikor megmondtam nekik, hogy elég ha kidíszítik a klubhelyiséget. Ők a szobánkat is ,,átkarácsonyosították", amiből semmi jó nem sült ki. Ha még valamilyen ízléses díszeket használtak volna, azt mondtam volna, hogy azzal még nincs semmi baj.  Amikkel viszont telepakolták a szobát nagyon messze álltak a szépségtől. Az egész szobát körbe tekerték színváltós girlandokkal, az ágyakat valamilyen csillogó aranypórral szórták be, amely nem is kell mondanom mennyire  illet a fekete bútorzatú ezüst és zöld színű szobánkhoz. Lina az egyik szobatársamnak a fekhelyén még mindig látszódtak a hóesés okozta nyomok. Hogy hogy került hó a Mardekárosok klubhelyiségébe, amely a pincében van ? Én sem tudom, de ezek a lököttek még is megoldották valahogyan, amelyből nem sült ki semmi jó. Ezek mellett még rengeteg kisebb figura volt kiakasztva a helyiségben. Az egyik, amelyik emlékezetem szerint egy diótörő volt életre kelt és mindent eltört amely az útjába került és kisebb volt nála. Egy hatalmas, faporos, figura mészárlás folyt itt le, míg mi az utolsó közös karácsonyi vacsorát fogyasztottuk a többi diáktársunkkal együtt. Pár ujj és hajszál árán Jane ágya alá lett ketrecbe zárva a kis dög, amelyről majdnem minden varászlat lepattant. Néha néha hallottam még ahogy kattog, de úgy látszott, hogy most már leállt. Nem nagyon vitt rá a lélek, hogy megnézzem. Mikor Lina azt hitte, hogy véget ért a mágiája bekukkantott az ágy alá, ahol a diótörő majdnem leharapta az orra hegyét. Jómagam pedig még megakartam tartani ezt a testrészemet. 

Oda verekedtem magamat Jane itt maradt cuccaihoz, majd levettem az egyik kölcsönkért könyvet, amelyt még pár hónapja adtam neki oda. Mikor elhaladtam az ágya mellett meghallottam a kattogó hangokat, amely azt jelentette, hogy a kis szörnyeteg újra felkelt. 

-Szemét kis dög.-jegyeztem meg,  majd kiléptem az ajtón. Pár lépcsőfok múlva már a klubhelyiségünkbe kötöttem ki, ahol ,,meglepő" módon senki sem volt még ott. 

Remek ! Végre egy kis diótörő nélküli csend és nyugalom.

A Mardekárosok azért kitettek magukért. A helyiség kimondottan szépen nézett ki, még ízléses is volt, amely azt jelentette, hogy volt pár hozzám hasonló személy, akik levették a szobatársaim által felaggatott borzalmakat. 

Könyvemet kinyitva kezdtem volna hozzá az új mágiatörténelmi fejezethez, mikor a lépcsőn feltűnt két személy. Az elején csak egy szőke és egy barna hajzuhatagot láttam meg, amely pár nevetséges sapka alól lógtak ki. A személyek, akikhez ezek tartoztak hangosan nevettek, hogy min nem tudom. Talán magukon. 

Scorpius Malfoy és Albus Potter tűntek fel a láthatáron nevetségesebbnél nevetségesebb dolgokban. Egyikőjük egy két lábon járó mikulásnak tűnt, míg a másik valamilyen elcseszett manó féleség akart lenni, bár inkább Jim Carrey Grincsére hajazott. 

-Merlin karácsony mintás alsógatyájára mondom! Mi történt veletek ? -döbbentem meg , mikor megláttam őket. -Mégis mik ezek a maskarák ? 

Égszínkék szememből a fiúk mindent kibírtak olvasni, így nem is volt meglepő, mikor hangosan elkacagták magukat felverve ezzel a nyugodt csendemet. A Grincs fajzat azaz Scorpius huppant le mellém nevetve. Szürke szemeiben a vidámság csillant meg, mire csak rosszallóan megráztam a fejemet. Albus a másik oldalamra huppant le a maga mikulás jelmezében. 

-Szia Maxine ! -köszöntöttek egyszerre. 

-Sziasztok srácok !-feleltem miközben a szemeimet megforgattam. 

-Mit olvasol ?-kapta ki az ölemből a vastag, öreg kötetet Scorpius, majd felállva elolvasta a címet, olyan magasra emelve a könyvet, amennyire csak tudta. Azonnal rájöttem mire meg ki a játék. Az utóbbi években a Malfoy fiú rettentően megnőtt, barátjával Potterrel együtt, míg én megmaradtam a magam magasságában. Talán évente nőttem egy két millimétert, míg ők folyton csak egyre magasodtak. Már majdnem egy fej különbség is volt köztünk, amelyet a szőke hajú fiú erőszeretettel szeretett  hangsúlyozni az ilyen akcióival. 

-Scorpius Hyperion Malfoy ! -emeltem fel a hangomat, mire a fiú csak felnevetett. -Azonnal add ide ! 

Pálcámért nyúltam volna, mikor is megláttam, ahogy Albus azt is a magasba emelte. 

-Menjetek a fenébe ! -jelentettem ki dühödten.- Nem tanították meg, hogy egy Mardekáros nem érdemes felidegesíteni ?! 

Ekkor a kanapéra felállva kezdtem el a szőke fiú hosszú kezei után kapálózni, amit nevetve fogadott az illető velem ellentétben. A klubhelyiséget megtöltötte az önfeledt nevetés, mikor is egy nagyobbat pattantva estem rá Malfyora, aki meglepődötten huppant vissza a kanapéra, az ölében velem. Döbbenetében úgy hozzám hasonlóan elcsitult, már Albus röhögcsélt csak a szobában. 

-Így kell elkezdeni egy ajándékosztást. -mosolyodott el a fiú, mikor ránk pillantott. 

-Ajándékok nélkül ?-húztam fel a szemöldökömet és a fa alá pillantottam, ahol már rengeteg család tagoktól származó küldemény volt. Az én csomagjaim is ott ültek már, abban viszont biztos voltam, hogy Albus és Scorpius ajándékai nem volt még ott. Nem láttam sehol sem egy ronda csomagolású  meglepetést sem. 

-Hozzuk fel őket!- pattant fel Albus, de Scorpius nem mozdult. 

-A mikulás feladata ez .-felelte, mire Albus végig nézett magán. 

-Túl sok időt töltöttél a James-szel, mikor nálunk voltál.-rázta meg a fejét rosszallóan, majd elindult az ajándékokért, ezzel kettesben hagyva engem és Scorpiust. 

Néma csönd telepedett a szobára csak a kettőnk szuszogását lehetett hallani. Ismerős borzongás futott végig rajtam, mikor Scorpius egyik keze megérintette véletlenül a combomat. Éreztem, sőt tudtam, hogy megváltozott kettőnk között a levegő, de sosem mertem igazán bevallani magamnak, kimondani meg végképp nem. Hogy hogyan történt ? Nem tudom. Scorpius és Albus már az első év óta voltak a barátaim. Mindkettőjüket ugyanúgy szerettem, mintha a testvéreim lettek volna, igaz néha nem nagyon mutattam ezt ki, de tudom, hogy ezt ők is tudták. Aztán most az év kezdetekor Scorpius elkezdett furán viselkedni, nem beszélt annyit Roseról, helyette inkább állandóan engem kérdezgetett és idegesített. Amit tudat alatt sokkal jobban élveztem, mint a vörös hajú Weasleyről való álmélkodást. 

Scorpius alattam vigyorgott, ami mint egy fertőző betegség rám is átterjedt. Nem tudtam mi van velem, csak abban voltam biztos, hogy most sehol máshol nem akarok lenni csak itt vele. Ezt a tudat pedig egy pillanatig megrémített, de csak addig, amíg az arcomat meg nem érintette a fiú keze. Kezében a fejdíszét fogta, amelyet a végén átrakott az én fejemre. 

-Így már tökéletes. -mondta, mire csak megráztam a fejemet. 

-Mondanám, hogy elveszted a karácsonyi hangulatod, ha rám rakod, de be kell vallanom, hogy Potterrel hasonlóan néztek ki, mint a Hugrabugosok által feldíszített karácsonyfa. Tiszta csicsa vagytok. 

-Megérte. -felelte egy halovány gyengéd mosollyal.- Azt az arcot le kellett volna fotózni, amit vágtál, mikor megláttál. 

-Én legalább nézek még most is úgy ki, mint akit leöntöttek egy adag karácsonyi dísszel és ragadós csillámmal. -pöcköltem meg az orrát kedvesen. 

-Egyszerű, de gyönyörű.-bukott ki belőle, mire vörösebb lettem, mint a Griffendélesek címere. 

Még is mi a fene ütött belém ?

Az idilli pillantott Albus szakította meg, aki pár ronda csomagot tett le a többi fa alatti társai mellé. 

-Hogy van az, évről évre egyre siralmasabban csomagoltok ? -húztam fel a szemöldökömet kérdően, miközben a kis zöld csomagokat vizsgáltam. 

-Nem a külső a lényeg ! -emlékeztetett az ismerős mondásra Albus, mire legyintettem egyet. 

-Akkor is ! Ez lehetetlen ! Úgy néznek ki, mintha a fenti életre kelt diótörő csámcsogott volna rajta. 

-Akarjuk mi ezt tudni? -állt mögém Scorpius. 

-Szerintem nem .-vágta rá Albus, majd mint egy 6 éves kisgyerek kezdte el bontogatni az ajándékait. Az első, ami a kezébe akad egy hatalmas doboz volt, amit a mamája küldött. 

-Mama küldött sütit és pulcsit. -nézett bele a dobozba, majd előhúzott három kötött darabot. -Nektek is csinált. 

Weasley nagymamától kapott pulcsikat mind a hárman felvettük. Szinte már egy szokássá vált ez ilyenkor karácsonykor. 

-Most adjuk oda egymásnak a saját ajándékainkat.! -mondta Scorpius, mire elővette az ő két ajándékát. Egyiket Albus kezébe nyomta, míg a másikkal elém állt és a kezembe adta. 

-Boldog karácsonyt ! -felelte mosolyogva. Kíváncsian láttam hozzá az ajándék feltárásához, ahol egy ékszeres dobozt találtam benne egy ezüst ékszerrel, amin látszódott már, hogy nem mai darab. Ettől függetlenül mg gyönyörű volt.

-A dédmamámé volt, akkor kapta, mikor hozzá ment a tatám apjához. -mesélte elgondolkodva.

-Segítesz ? -kérdeztem meg, amire választ sem kellett kapnom, mivel Scorpius azonnal mellém pattant. -Tetszik ? 

Bugyuta egy kérdés volt. Jól tudta, hogy imádtam minden olyan dolgot, ami régi és még ezelőtt az évszázad előtt készült. Ez az ajándék pedig teljesen elvarázsolt. Nem csak a szépsége és a csillogása, hanem az eszmei értéke is sokat jelentett Tudtam, hogy egy nagyon fontos családi ereklye lehetett ez, az pedig hogy Scorpius nekem adta, mert azt gondolta nálam van a legjobb helye csak még jobban megerősítette azt az érzést, hogy végre beszélnem kellene vele a kialakult dolgokról.

-Egyszerűen fantasztikus ! -bújtam oda hozzá, mint egy macska, amely szeretgetésre vágyik. Éreztem, ahogy a fiú döbbenten lefagy a tettemre, amely elég szokatlan volt tőlem, hisz nem sokszor nyíltam meg ennyire az emberek előtt. Az efféle kirohanások pedig távol álltak tőlem. Mondjuk szerintem nem véletlen mondják azt az emberek, hogy a szerelem megbolondítja az embereket. 

Scorpius keze a derekamra került hirtelen, amellyel még jobban elmélyítette az ölelésünket, amely szinte már kínos hosszú idő volt, valahogy ez akkor nem érdekelt. Úgy éreztem, hogy nem szakíthatják meg ezt a pillanatot, egészen addig amíg ezt Albus Potter meg nem cáfolta. 

-Na akkor most az én ajándékom jön. -jelentette ki, amivel olyan pillanatot zavart meg, amiről ő talán nem is tudott. Albusból kiindulva biztos nem vett észre semmit. 

Mérges sóhajtással néztem a Potter fiúra, kinek kezében csak a pálcája volt. Zavartan kémleltem őt, így volt ezzel az előttem álló Scorpius is, aki még kérdően el is döntötte a fejét. 

-Öhm Albus ...?-szólaltam volna meg, mire kifakadt a Potter fiú. 

-Merlinre ! Nézzetek már fel ti szerelmes jómadarak ! - mondta kiakadva, mire én és Scorpius felkaptuk a tekintetünket. Felettünk, egészen a plafonból nőtt ki egy kis zöld színű növény. Zöld leveli között fehér kis virágokat véltünk felfedezni, amelyek csak még jobban dobtak a hangulaton. Tudtam Albus mire akart célozni, mire akarva akaratlanul is, de én és Scorpius is elvörösödött. 

-Fagyöngy alatt kel csókolózni ! -mondta, mire mindkettőnktől kapott egy ,,fogd be" pillantást, amire csak jobban elkezdett nevetni. 

Kék szemeimet megforgatva pillantottam Scorpiusra, akinek orra összeért az enyémmel. Ahogy szürke mosolygós szemeibe nézem tudtam mit kell tennem. Nem tudom egyszerre történt-e vagy ő lépett hamarabb, de végül gyengéd csókban forrtunk össze. Éreztem rajta, hogy semmi áron nem engedne el engem. Ezt pedig én is hasonlóan gondoltam. Vele akartam lenni csak vele, senki mással. 

Az idilli pillanatot hangos, ismerős csattogás zavarta meg. Olyan volt, mintha egy álomból riadtam volna fel. 

-Ezt nem lehet igaz. -mondtam elszakadva a meglepődött Scorpiustól, ahogy a lépcső felé kaptam a fejemet. 

-Még is mi ez ? -kérdezte meg Albus, majd hangosan felkiáltott, mikor a kis dög beleharapott a lábába.

-A diótörő. 

Remélem tetszett ! Ezek mellett utólag is boldog karácsonyt szeretnék kívánni ! Remélem jól tett az ünnep.