Sziasztok ! Tudom rendesen megkéstem ezekkel a részekkel, de ezért pótlásként kirakom őket. Ezek mellett utólag is boldog karácsonyt szeretnék kívánni nektek. Remélem mindenkinek jól telt ez az ünnep. 

Bak: Fred

Vízöntő: Egy csokibékával. 

Halak: Harry

Mérleg: A tóban élő órás polippal

Kos: Fawkes

Bika: Draco-val.

Skorpió: Hermione-val. 

Ikrek: Voldemorttal.

Rák: Egy életre kelt mézeskaláccsal. 

Szűz: Siriussal. 

Oroszlán:  Grindelwalddal. 

Nyilas:  Luciussal. 

Novella : 

Ez a kis rész EnikoZoeKovats- nak készült. Sajnálom, hogy ennyire megcsúsztam vele. Remélem azért örülsz neki ! Utólag is boldog karácsonyt kívánok ! 

Karakter(ek): Evelyn Zarben (Lyn) + pár általam kitalált karakter. 

Mindenki erre a napra várt. A Roxfort már november vége felé lázban égett. Minden ház és diák a maga módján készülődött közeledő bálra. A legtöbb Hugrabugos a folyosókon karácsonyi nótákat énekelt, amibe sokszor a többiek is bekapcsolódtak. Bár voltak, akik ezt előszeretettel tették tönkre, mint például az én háztársaim, a Mardekárosok. Kint mindenkinek azt mutatták, hogy mennyire unják már ezt a nagy felhajtást, míg a klubhelyiségünk már november vége felé fel volt díszítve. Még a Hugrabugosokat is megelőztük, ami egy hatalmas szó volt. Hagrid a Roxfort melegszívű órása már behordta a hatalmas fenyőfákat, amelyeket a diákok együtt díszítettek fel a tanárokkal. Még a mogorva házam is besegített a munkálatokba. Mire észbe kaptam a Roxfort felöltötte a karácsonyi külsejét, amivel még pompásabbá vált a kastély. Ez a szépség mindenkivel elfeledtette kis időre a problémáit. Még jómagam is elfelejtettem azt a tényt, hogy a Sötét Nagyúr és annak halálfalói egyre nagyobb veszélyt jelentenek ránk, varázslókra és muglikra is egyaránt.  A ránk nehezedő teher egyik pillanatról a másikra eltűnt, bár biztos voltam benne, hogy az ünnepek után ezek a nehéz súlyok újra a vállunkat fogják nyomi, mint a teletömött iskola táskáink. A diákok mellett a tanárokra is hatott ez az úgynevezett ,,ünnepi varázs". McGalagony sokkal engedékenyebbé vált, bár igaz még mindig ő volt a Roxfort egyik legszigorúbbik professzora, az óráin még mindig némaságban ültünk és figyeltünk, de előfordult párszor, hogy házi feladat nélkül maradtunk. A legjobban még sem mi jártunk, hanem a híres Tekergők. A 4 ütődött fiú december eleje óta elszabadult. Minden napra volt valami meglepetésük, ami általában egy csíny volt. Persze voltak, akik ezt jól meg szívták, mint mondjuk Vanessa. Ő egy Hugrabugos lány volt, jó barátnőm is ezek mellett. A Tekergők egyik ,,meglepetésükkor" egy tűzijáték áradatot engedtek el a nagyteremben, ezeket a fényeket különféle varázslatokkal érték el. Arra viszont nem gondoltak, hogy eltalálhatnak ezek a bűbájok valakit.  A lány rosszkor volt rossz helyen, így eltalálta egy rontás, ami zöldé és pirossá változtatta a gyönyörű szőke haját, orra is hasonló színekben pompázott. Egy hétig úgy nézett ki mint valami elvetemült manó. Vanessa persze kicsit sem volt dühös, mondjuk erre rájátszhatott az is hogy háztársa mellett, James Potter volt a másik nagy szerelme. A Griffendéles fiú után kajtatott már legalább 2 éve, aki ezt észre sem vette. Szerencsémre jött a Hugrabugos Ryhalt, aki teljesen elcsavarta a lány fejét. Jó sokig kerülgették egymást,  pontosítva pont eddig az estéig. A bátortalan fiú nagyjából 20 perce kérhette fel a barátnőmet egy táncra, azóta falják egymást valahol, vagy kitudja mi mást csinálnak. Annyira nem is érdekeltek a részletek, csak örültem annak, hogy a két barom egymásra talált végre. 

Unottan dőltem neki a nagy terem egyik falának. Az egyik sarokban bújtam meg hűséges társammal a puncsommal, ami kezdett fogyatkozni. Próbáltam nem gyorsan meginni az italt, mivel nem akartam már újat tölteni. Nem volt kedvem berúgni James Potter miatt, aki nagyjából 10 perce töltött sunyiban egy nagy adag alkoholt a puncsba. Azóta megszaporodtak a dülöngélő diákok. Pár perce egy Griffendéle srác dobta ki a taccsot az egyik tanár ölébe. Szegény Bimba professzor még a támadásra sem volt felkészülve. Egy nagyobb tömeg mögé húzódtam, mikor a Lumpsluck kezében egy punccsal elsétált  előttünk. Biztos voltam már, hogy ez a sokadik adagja. Egy olyan 8 perce jöhetett oda hozzám, akkor se volt a legjózanabb, de most úgy tűnt, hogy a sárgaföldig is leakarja inni magát vagy csak ízlett neki a Potter féle puncs, ahogy azt az utóbbi időben is ismételgette megállíthatatlanul. Engem is elkapott egyszer, hogy elmondja nekem milyen finom és jó ízű az a cucc, ami szinte már bűzlött a lángnyelv whiskytől. Kedvesen megfordítottam a professzor urat, aki a Griffendélesekkel kezdett el diskurálni az italról. Egészségére, akartam volt mondani neki. 

Felsóhajtva húzódtam vissza a kis sarkomban, miközben jobban megvizsgáltam a termet. El kell ismerni rendkívül kitettek a díszítők magukért, bár számomra már eszméletlen csicsássá vált az a rengeteg dísz, ami a Nagytermet konkrétan becsomagolta. Tuti benne van Vanessa keze is. Barátnőmet keresve rápillantottam a táncolók sokaságára. A szivárvány minden színe felfedezhető volt a tömegben. Csillámosabbnál masnisabb és feltűnőbb ruhák voltak rajtuk. Köztük én csak egy szürke kis egérnek tűnhettem . Egy anyám által készített zöld ruhában álldogáltam. Egyszerű volt, de számomra pontosan tökéletes, mintha csak rám varrták volna. Mondjuk pontosan ez is történt. 

Az eddig társamnak szolgáló puncs utolsó kis megmaradt részét is megittam. Legszívesebben újat töltöttem volna, hisz más dolgot nem bírtam nagyon csinálni ezen a bálon. A 3. évfolyamot és az az alattiakat már 1 órája a hálókörletekbe küldték. Szívem szerint én is ott lettem volna és pakolgattam volna a cuccaimat a holnapi vonatútra. A karácsonyt otthon a nevelő szüleimnél fogom tölteni jó mugli módra, ahogy abban fel is nőttem. Bár jobban belegondolva sose voltam mugli, még sárvérű sem, aranyvérű voltam. De hogy melyik családba tartoztam, azt mái napig nem tudom. Az viszont biztos, hogy ez egy másik est témája nem pedig ezé, mondjuk jobb dolgom úgy sincs. 

Mélyet szippantottam a levegőbe, majd éppen indultam volna az italok felé, mikor egy nálam nagyjából fél fejjel magasabb személy termett előttem. 

-Felkérhetem a táncra ? - kérdezte meg udvariasan, mire felnéztem a fiúra. Egy pillanatra megijedtem attól, hogy  a bájitaltan tanárom fog állni előttem, de ez nem ő volt. A valóság még ennél is rosszabb volta. Sirius Black állt előttem kidüllesztett mellkassal. Igaz a fiú véráruló volt, de lerítt róla, hogy egy aranyvérű. Ruháját, amelyről látszott, hogy most viseli először, az Abszol út egyik legdrágább üzletében vehették meg. Tartásán is látszott, hogy nemes aranyvérű családból való. Az a mosoly és önteltség, amely az arcán volt azonnal elárulta, hogy a Black család egyik fattya. 

A Tekergő kérdésén roppant meglepődtem, az elején azt hittem, hogy valaki másnak, de mikor rájöttem, hogy engem nézett ki magának elkeményedett az arcom. Ismertem már a módszereit. Számtalanszor láttam már, ahogy a fűzögeti a lányokat, majd egyetlen este alkalmával ,,elfogyasztja" őket.

-Előbb táncolnék a Sötét Nagyúrral, mint veled Black. -fordítottam hátat neki, majd az italos pult felé vettem az irányt. Nem sokáig jutottam, mivel megéreztem a derekamon egy kezet, amely gyorsan visszahúzott. 

-Tessék ! -varázsolt két üveget a kezébe. - Ízleni fog. Utána pedig táncolhatunk. 

 -Nem kérek a barátod kotyvalékából. Tudod szeretném megélni a karácsonyt. - vágtam rá, majd arrébb tolva elsétáltam. Black mint egy kutya loholt utánam. 

-Na csak egy táncot kérek ! 

-Utána pedig jönnek az  édes csókok, ígéretek és aztán az ágy. Reggelre pedig a hatalmas csalódás. -folytattam a történéseket, mire Black meglepődötten rám pillantott. Szürke szemeiben látszott a meglepettség. Nem nagyon érhette ennyi nemleges válasz még az életében. Túl jól ismertem már a fortélyait a fiúnak. Volt már olyan alkalom, mikor a vállamon sírta ki magát pár áldozata. 

-Nem értem honnan szeded ezeket, csak egy egyszerű táncot kértem egy gyönyörű lánytól, aki magányosan álldogált. -bókolt tovább a fiú szenvtelenül, miközben engem kergetett a sorok között. 

-Jó.- torpantam meg, majd a vékony ujjaimmal megböktem a fiút, aki kis híján eltrafált. - Mi a nevem ? 

-Öhm..-megdöbbenten állt előttem, úgy tűnt tippje sem volt. Én a fiú reakciójára csak elmosolyodni tudtam egy kis gúnnyal  megfűszerezve, egyszerűen nem volt jobb dolog, mint látni egy beképzelt Black meghökkent arcát. 

-Hát most már tudod miért nem táncolok veled. -mondtam a fiú szemébe, majd hátat fordítva próbáltam keresni valami Sirius Black mentes helyet, ahol nem találhat meg az illető. 

-E..Evelyn . Evelyn Zarben. Egy hatodikos aranyvérű Mardekáros különc lány, aki a Hugrabugosokkal haverkodik. Az egyik barátja pedig sokáig bele volt zúgva Ágasba. Úgy hívják, hogy..V..

-Vanessa. -feleltem. -Ez viszont még nem jelenti azt, hogy táncolok veled. 

Úgy hittem ennyi visszautasítás után keres egy másik prédát, de nem így lett. Az este folyamán majd nem minden percben oda jött hozzám vagy 2-szer. Nem volt egy csepp nyugtom sem, sehol sem találtam menedéket. Rá kellett jönnöm, hogy talán még az is jobb lett volna, hogy ha az ittas Lumpsluck professzor jön oda hozzám, James Potter löttyéről beszélgetni. Apropó Potter. A menekülés közben akarva akaratlanul is, de lecsúszott egy két pohár az italból. Tényleg isteni volt, szinte itatta magát az emberrel. Alig bírtam megállni, hogy ne töltsek újat. Nem tudom Potter mit tett bele, de nem volt meglepő, hogy majdnem minden diáknak az ő kotyvaléka volt a kezében.

Nem láttam sehol sem a Black fiút, aminek rettentően örültem. Úgy látszott talált magának egy új áldozatot és végre leszállt rólam. Elmosolyodva indultam volna meg az asztalok felé, mikor egy mellkasnak ütköztem. A kezemben tartogatott puncs maradék egyenesen az előttem lévőre öntöttem. Jómagam csak a padlóra estem, mondjuk nem volt a legjobb érzés. 

- Sajnálom. -sajnálkoztam azonnal. Szavaimat pár hangos káromkodás követte, amelynek hallatán azonnal lefagytam. Túl jól ismertem már a személyt, akihez a szavak is tartoztak. Nagyot nyelve néztem fel Lucius Malfoyra, akinek csatlósai szinte azonnal mellette teremettek. Az aranyvérű fiú villámló szemekkel nézett rám, viszont mikor felfogta ki is vagyok csak lenézően mért végig.

-A mindig béna és szerencsétlen Zarben. Milyen meglepő, hogy újra összefutunk. - szólított meg.- Tudod mit tettél ? 

-Leöntött egy szerencsétlen és egy szánalmas aranyvérűt. -feleltet mögöttem egy hang, amiben Sirius Black személyét véltem felfedezni. 

-A hős Black, a megmentő. - mosolyodott el gúnyosan Malfoy. Úgy látszott minden figyelmét az új jövevényre szentelte, így én észrevétlenül felkelhettem a földről.  A két fiú heves szó csatába keveredett, így könnyen elbírtam volna menekülni, még sem tettem. Nem volt szívem ott hagyni a Griffendélest, akinek köszönhettem azt, hogy Malfoy nem szórt rám egy fájdalmas átkot. 

-Sirius ! -húztam vissza a kezénél fogva. Nem sok kellett ahhoz, hogy ráugorjon a még nála is nagyobb darab Mardekárosra. - Menjünk inkább táncolni ! 

-Hallgass a kis barátnődre Black jobban jársz ! 

-Hagyd ! Nem éri meg vele vitatkozni !- éreztem, ahogy Sirius ellazul, majd ezután rám pillant. Tetőtől talpig végig mért engem, majd ahogy látta, hogy kutya bajom sincs visszakapta a fejét Malfoyra. 

-Na és neked merre van a barátnőd Malfoy ? Ja... tényleg nincs. - Black megfogta a kezemet, majd a tömeg felé húzott, hirtelen a szabad kezével a fejéhez kapott. - Oh..Malfoy téynleg nem is szólta. Tudod egy kicsit nedves vagy, csak nem bepisiltél ? 

Mikor visszapillantottam szinte azonnal kiszúrtam a foltot, amely Lucius ruháján volt. Mikor elestem pont úgy öntöttem le a fiút, mintha az maga alá piszkított volna. Ezt  ő is csak most realizálta, így az arca igazán vicces fintorba torzult el. A következő cselekedetét viszont már nem láthattam, mivel Sirius behúzott a táncoló tömeg sokaságába. 

-Kösz. -mondtam a fiúnak, aki elmosolyodva kémlelt engem. 

-Nincs mit. -felelte lazán, mintha semmi sem történt volna. Persze tudtam, hogy jutalmat vár a cselekedete után. Hiszen melyik ember nem akarna ? Még ha csak egy kis köszönetet is, de akkor is várunk általában valamit a tettünkért cserébe. Ez esetben egy táncot akart a Griffendéles, de lehet többet is kívánt.

Jobban belegondolva már mindegy volt nekem. Szinte az egész estém elment azzal, hogy menekültem a Black fiú elől, akik megállíthatatlanul loholt utánam. Talán kihívásnak vette a  számtalan visszautasítást. Őszintén bevallva tippem se volt. Annyit tudtam csak, hogy a sok bujdosás ellenére is, de előtte álltam. Az egyik kezemet már birtokba is vette. Ahogy a tekintetemet is. Nem bírtam elfordulni tőle, szinte rabul ejtettek azok a vihar verte szürke szemei, amiben felfedezni véltem valamilyen győzelemittas, boldog csillogást. Észre sem vettem, hogy mikor kerültek kezei a derekamra, csak egyszer megéreztem, hogy ott vannak. Ő maga is észrevétlenül került közelebb hozzám, olyan volt mint egy macska. 

-Sirius..-suttogtam, majd megpróbáltam hátrább tolni, bár tudtam, hogy reménytelen az eset. Nem fogom tudni már elkerülni a táncot, sőt Black báját sem tudom majd kikerülni.

-Azt mondtad, hogy táncolunk. -emlékeztetett vissza a megszólalásomra, amit egy normális esetben bántam volna,  most még sem ezt éreztem. Egy kis öröm lepett, mikor Sirius közelebb húzott magáról, majd a lassú ringatózásunkból táncra váltott.

Sose hittem volna, hogy egyszer egy bálon pont ő fog megtáncoltatni, bár ha jobban belegondolva senkit nem tudtam elképzelni ebbe a szerepbe eddig. Sose szerettem a társaim előtt táncolni. Már maga az a tudat feszélyezett, hogy valaki megpillanthat, miközben perdülök egyet kettőt a barátaim társaságában. Ez viszont nem az jelentette, hogy nem szerettem táncolni. Kis koromban csak ezt csináltam, mindenhol táncoltam, ahol csak egymagam voltam. A szobámban, a park eldugott szegletében, az iskola üres folyosóin, mikor már senki nem volt ott, még a konyha pulton is táncra tudtam perdülni, ha senki nem volt a közelemben.  Most viszont egészen más volt a helyzet.

Nem tudtam, hogy mikor kezdtünk el pontosan táncolni vagy hogy mikor hagytuk abba. Csak azt tudtam, hogy rettentően élveztem. Olyan biztonságérzetet adott az, hogy a Black fiú kezei között vagyok, mint semmi más. A felhőtlen boldogságot csak megkoronázta Sirius arca, aki engem nézve hihetetlenül elmosolyodott. Nem az a tipikus csínytevős mosoly volt, amellyel oly sok lányt levett a lábáról, hanem igazi, őszinte boldog vigyor, ami engem teljesen elvarázsolt. Sosem éreztem még olyan vidámságot, mint mellette az alatt a pár perc alatt. Szenvedélyes, de gyengéd is volt egyszerre, amellyel akaratom ellenére is, de levett a lábamról.

Egy taps vihar ébresztett engem fel és az, ahogy Sirus arcát pár centire az enyém is megállt. Első pár pillanatba teljesen kába voltam a történtek miatt, de mikor James Potter elkezdett fütyülni felriadtam a furcsa álomból. Zavartan pillantottam körbe, bár közben egyetlen másodpercre sem engedtem el az előttem lévő fiút. Vigyorgó embereket láttam, akiknek többsége Griffendéles volt, bár akad köztük pár Hugrabugos ismerősöm. Mindannyian minket néztek, mintha még sosem láttak volna Black mellett egy lányt.

-Nem is tudtam, hogy ilyen csodálatosan táncolsz Lyn. -szólított meg Lily Evans az egyik vörös hajú Griffendéles, akivel ritkán, de jól eltudtam beszélgetni. Barátomnak is mondhattam a lányt.

-Jó partner is kell hozzá.-feleltem megilletődötten. Ekkor esett csak le, hogy ez a sok ember Sirius és az én táncomat figyelte végig. Ámuló pillantásaik láttán teljesen elvörösödtem. Zavaromban csak egy menekülő helyet akartam keresni, egy sarkot, ahol megbújhatok. Hátráltam pár apró lépést, amivel csak még jobban hozzá préseltem magamat a táncpartneremhez.

-Tényleg remekül táncolsz Evelyn. -biztatott a hosszú hajú fiú, kinek kezei a derekamra csavarodtak .

 Lassacskán minden ember újra elkezdett táncolni. Egy jóval lassabb és nyugodtabb szám következett, mint az előző. Nem tudtam mit kéne tennem most, így csak ügyetlenül ráhajtottam a fejemet az előttem lévő vállára, akin érezhető volt, hogy megdöbbentette a tettem. Elmosolyodtam ennek a hatására, bár szavakat még mindig nem tudtam kinyögni. Visszanézve ez pont így volt tökéletes, az édes csend, amelyet a halk zene csak megkoronázott egyszerűen csodalatossá varázsolták azt a pillanatot, mikor én Sirius Black karjaiba omolva ringatóztam vele.

-Gyönyörű vagy Evelyn. -mondta halkan, mintha attól tartana tönkretesz valamit ha hangosan szólal meg.  Ahogy felpillantottam rá észrevettem, hogy vészesen közel van hozzám. Ajkai pár centire voltak az enyémektől. Ahogy a szemeibe pillantottam tudtam mit szeretne, mégis mikor közelebb hajolt csak az ajkaira tettem a mutató ujjamat.

-Lyn.-suttogtam válaszul. -A barátaimnak csak Lyn vagyok.

A Black fiú felvonta a szemöldökét, aminek hatására halkan felkacagtam. Amint ezt meghallotta lágyan elvigyorodott, azzal a bugyuta fejével.

-Szóval csak a barátod vagyok ? - válaszán elgondolkodtam. Még jómagam sem tudtam, hogy hogy varázsolt el ennyire ez a fiú, és hogy pontosan ezek után ő mi is nekem. Abban voltam csak biztos, hogy nem akartam elengedni egy bársonyos este után sem. Azt akartam, hogy velem legyen, hogy az enyém legyen.

Nem tudom, hogy az alkohol beszélt-e belőlem vagy Sirius varázsa, de megtettem, amit akartam, minden visszakozás nélkül. Felpipiskedve nyomtam két gyengéd csókot a fiú arcára, egyik talán még az ajkának szélét is érintette. Ezután megpördülve kiszakadtam a kezei közül, de nem mentem túl messzire. Talán csak egy féllépést távolodtam el, ez pontosan annyira volt elég, hogy a vágy ne kerekedjen felül rajtam és ne dőljek vissza  óvó kezei közé.

-Ennyit kapok csak? -tárta szét telhetetlenül a karjait, mire elvigyorodtam.

-Talán majd az első randin többet kapsz.- fordítottam hátat neki, majd magamat átkarolva pillantottam hátra rá. Ahogy megláttam a fiút márt tudtam, hogy más lesz minden. Egyszerűn biztos voltam benne, hogy azon a bizonyos első randival meg fog változni minden.

-Talán majd az első randin. -ízelgette a szavaimat az a fiú, aki megkoronázta a karácsonyi bálomat, azzal a eszméletlenül boldog mosolyával.

Remélem tetszett neked ez a kis novella ! Próbáltam összedobni egy hosszabbat, ha már ennyit késtem vele. Ezek mellett viszont még utólag neked is boldog karácsonyt szeretnék kívánni.