Harryék délután hat óra körül végeztek a bevásárlással, és visszaindultak a Hopp-hálózaton keresztül a Piton kúriába. Dracóék akkor már megérkeztek, és izgatott beszélgetés töltötte be a házat. Harry szíve a torkában dobogott, mikor meghalott egy ismeretlen lány-hangot. A fiatalabb nővére itt van. Hamarosan megismerheti, és beszélhet vele. Lerakta a dolgait, és elindult a nappali felé, Hermionéval a nyomában. Mikor Harry és Hermione belépett a szobába, mindenki elhalkult. Hirtelen egy elég magas sikoly hallatszik, ami magához Victoria Pearl Pitonhoz tartozik. A lány, amint meglátta testvérét és unokatestvérét azonnal felállt, és - akárcsak fél órával ezelőtt apját -, egy csontropogtató ölelésben részesítette. Miközben könnyeivel beáztatta öccse polóját. Végül öt perc múlva elengedte őket, és könnyes arccal nézett rá másfél évvel fiatalabb öccsére.

- Jaj, Harry, úgy örülők, hogy végre megismerhetlek! Képzelhetted mennyire megdöbbentem, mikor apa mondta, hogy te is itt vagy. Amúgy milyen a kapcsolatod apával?

Harry nővére válla fellett ránézett a sápadt arcú, lefehéredett Perselusra, és gúnyosan a férfire mosolygott. Perselus szíve a torkában dobogott, ahogy belenézett fia jéghideg, édesanyjáéhoz hasonlóan smaragdzöld szemébe. Harry végül újra ránéz a Victoriára.

- Rossz. Nem akarlak megsérteni, de a drága édesapád egy szemét dög. Csak saját maga és a drága mardekárosai érdeklik. Meg az, hogy hogy tud belegázolni, olyan diákok érzéseibe, akik nem mardekárosok. Engem és Hermionét lenézett. Ráadásul engem csak azért, mert azt hiszi, hogy én is olyan vagyok, mint az apám. Első találkozásunk óta gyülöl, pedig nem tettem ellene semmit.

- És milyen érzés? - nézett rá szomorúan Vic.

- Micsoda?

- Hát, hogy apa így viselkedik?

- Rossz. Én igazán nem tettem ellene semmit. Tényleg, én csak egyszerűen csak egy kisfiú akartam lenni, aki barátokra és családra lel az iskolában. Én csak annyit akartam, hogy Piton ne apámat lássa bennem. Azt hittem, hogy megtudom változtatni a véleményét, de tévedtem. Miért nem képes engem látni? Miért nem képes túljutni apám iránt érzett gyülöletén? - Harry a végén már sírt.

Perselus csak állt, és némán, elkerekedett szemekkel nézte fiát, ahogy sírva, zokogva összecsuklik. Vic azonnal elkapja testvérét, amiben Hermione is segít neki. Petúnia leguggol unokaöccse mellé, és halkan beszélve hozzá ringatni kezdi. Dudley pedig elképedve nézi unokatestvérét, akit talán utoljára négy éves korukban látott sírni. A többiek pedig csak ledöbbenve nézik barátjukat. Ők mindig erős akaratú, kedves és nyugodt fiúnak ismerték meg. Bár múltjáról nem mesélt sokat, azt tudták, hogy verték és éheztették őt. De ezeken csak mosolygott. Most pedig egyszerűen elsírja magát Piton miatt. Petúnia felemeli a fejét, s ránéz Dracóra.

- Segítesz felvinni Harryt a szobátokba, Draco?

- Persze, segítek.

Azzal Draco Harry másik oldalára, pont Hermione mellé ment, s segített felemelni Harryt a földről. Közben keze hozzáért a lányéhoz, mire mindketten lélegzet visszafolytva néztek egymásra. Draco hirtelen megérezte Mione illatát, s mélyen beszívta azt. A lánynak vörös rózsa, reggeli harmat, vanília és levendula illata volt. Draco egy kicsit arrébb ment Mionétól. Persze nem azért, mert visszataszítónak találta a lányt, hanem, mert félt. Félt, hogy elveszti a fejét, és átölelné, megcsókolná, hogy érezze kedvese édes, telt ajkainak ízét.

- Draco, figyelsz rám egyáltalán? - kérdezi egy sürgető lány hang. - Ne most éld a szerelmi életedet, hanem segíts!

Draco és Hermione egyszerre vörösödött el, s pont egy azon időben kezdtek el tagadni.

- Mi nem. Mi csak...

- Igen, mi igazából csak...

- Csak mi? - néz rájuk Dudley is.

- Semmi - vágták rá mindketten egyszerre.

Időközben Perselus átvette tőlük Harryt, s felvitte a szobájába. Fia már aludt, de még könnyezett. Fájt így látnia őt.

Perselus fáradtan felsóhajtott, majd mikor keresztfia és unokahúga bejöttek, ő kiment. Magára hagyva kis családját.