Helló hát itt is az új rész aki ezt az extra hosszú részt elolvassa annak gratulálok, egy picit hosszabb lett mint terveztem majd 5000 szó csak a történet, de remélem elnyeri majd a tetszésetek. Jó olvasást kívánok mindenkinek.

Sirius x Reader

2 hónappal a háború után járunk. Voldemort végre halott és a béke lassan helyre állt a varázsló világban. Az aurorok még mindig üldözik a megmaradt halálfalókat és folyamatosan mennek a tárgyalások. Természetesen az én tárgyalásom is meg fog történni, de azt mondták, mivel nem léptem le, így addig, amíg el nem kapják a még életben maradt talpnyalókat, addig szabadon mozoghatok feltéve, ha nem próbálok lelépni. Nem mintha tervezném. Eldöntöttem, hogy bármi lesz a tetteim következménye én vállalom.

Az életemben van egy nagyon boldog dolog az, hogy végre nekem is van egy családom. De nem mielőtt bárki is félre értené, nem nincs se párom se gyerekem, csak végre visszakaptam a testvéremet. Harry Potter a testvérem, kétpetéjű ikrek vagyunk, csak senki nem tudott róla. A szüleink oda adtak engem, egy másik családnak, akik felneveltek és kaptam egy másik nevet is. Mikor megtámadtak minket, mindent elmondtak és átadták Lilly és James Potter emlékeit, melyben ez mind kiderült. Ezen az egy dolgon kívül még egy másik dolog is történt velem, amire boldogan emlékszem vissza. Hiába mondta azt: "hogy csak a háború miatt és ne gondoljak bele többet".

A háború vége előtt 3 héttel:

Éppen keményen edzünk mind, hogy sikerüljön szembe szállni a kígyószerű szörnyeteggel. Nem tudtam, hogy engem miért is szerveztek be a rendbe, hiszen annyi embernek ártottam, de most még is itt vagyok. Habár tudom, hogy az egyik fél által úgy is el fogom veszíteni az életemet, de akkor se értem, hogy miért nem kerültem az Azkabanba. Ezen a napon mindenki hamar nyugovóra tért, csak én maradtam itt a titkok kamrájában, amely az otthonomul szolgál már egy ideje. Hogy miért is? Azért mert az igazgató nem akarta, hogy bárki is megtámadjon. Minden éjjel itt maradt velem valaki, hogy ne csináljak hülyeséget.

Ezen az estén Sirius Black maradt itt velem, ami furcsa volt, mert soha nem maradt itt, hiszen gyűlölt elítélt, hogy a szüleim gyilkosának pártján állok. Az volt a baj, hogy ő nem tudott semmit, nem tudta, hogy mi mindenen keresztülmentem, míg meg nem törtem és követtem az utasítását annak az átkozott dögnek. Én viszont nem tudtam azért utálni, mert elítélt, joga volt hozzá. Azonban én beleszerettem ebbe a férfibe és nem akartam úgy meghalni, hogy nem lehetek egy kicsit szabad. Ezért elhatároztam magam elé álltam és megkértem.

- Black?

- Mit akarsz?

- Nézd én tudom, hogy utálsz és minden egyéb. Nem is kérem, hogy bocsáss meg nekem.

- Akkor meg mi a fent akarsz?

- Csak egy dolgot. Én szeretném, ha... Lefeküdnél velem. -kimondtam, még én is alig hittem el, hogy megtettem.

- Mi van, csak szórakozol velem igaz?

- Nem én komolyan gondoltam ezt az egészet. Úgy csinálod, ahogy akarod, lehetsz erőszakos, vagy tudom is én. Én csak egyszer a saját akaratomból szeretnék csinálni valamit. Nem úgy hogy rám erőszakolták magukat.

- Hogy érted, ezt?

- Voldemort miután rájött, hogy az olcsó kis átkai már semmit sem érnek ellenem. Ő és a többi halálfaló erőszakkal elvetek mindent tőlem, elvették az életemet, a lehetőséget, hogy azzal legyek, akit szeretek. Egészen addig, míg nem megtörtem. Tudom, hogy vagy Voldemort és a csatlósai vagy a rend valamelyik tagja végezni fog velem, de ha egyik se következik be, jön az örök Azkaban vagy a Dementor csók által fogom végezni. Csak egyszer kérlek, had legyen ez az egyetlen dolog az életben, amit kérek.

- Legyen, de ne feled csak is a háború miatt teszem meg, ne gondolj bele többet megértetted?

- Igen teljesen világos.

A beszélgetés után, azt vártam, hogy kegyetlen lesz, durva és erőszakos, de nem volt az. Úgy éreztem, mintha valakinek fontos lennék, még ha csak egy kicsit is. Végre egyszer az életben boldog lehettem.

A háborút végül túléltem, és többet nem találkoztam Blackkel.

Jelenbe:

Azóta már két hónap telt el, és semmi sem változott az életemben csak annyi, hogy nem lesik lépten-nyomon a tetteimet. Harryvel és Perselusal gyakran találkozok, aminek örülök. Most is épp hozzájuk készülök, csak hát mostanában gyakran vagyok rosszul és kikötöttem a fürdőben kiadni magamból a reggelit. Mikor már jobban voltam elindultam a Roxfortba, hiszen mindketten úgy döntöttek, hogy ott fognak élni együtt és tanítani fognak. Perselus maradt a bájitaltannál, Harry pedig átvette a sötét varázslatok kivédés tantárgyat. Mikor oda értem egyenesen a pincebéli lakosztály felé vettem az irányt, bekopogtam és vártam, hogy beinvitáljanak. Igaz, hogy tudom a jelszót, de nem volna jó ötlet még egyszer rájuk "nyitni" igaz, hogy még ruhában voltak, de csak félig. Azóta megtanultam, hogy kopognom kell, hogy ha ide jövök.

- Szia. -tárta ki a bejáratott Harry. - Gyere csak be.

- Hello Harry. Hogy vagy? -ölelem, meg majd beljebb megyek a lakosztályba.

- Jól vagyok, köszi és te?

- Én is. Szia Perselus. Te is jól vagy? Nem készítenek ki a diákok?

- Szia, köszönöm én is jól vagyok és ne is kérdezd. Nem hittem, hogy lesznek rosszabb diákjaim a ti generációtok után.

- Hé! Már megint gonosz vagy.

- Látom még mindig jól meg vagytok.-mosolygom, meg, ahogy csipkelődnek egymással.

- Igen. Gyere, ülj le. Elég sápadt vagy, biztos jól érzed magad? -néz rám Perselus.

- Igen persze jól vagyok. Csak egy kis rosszulléttel küszködök pár napja, de semmi komoly.

- Ne hívjam le Poppyt?

- Nem kell Pers, mert tudom, miért van.

- Igen és mi az oka?-kérdi Harry.

- Hát, azaz igazság, hogy terhes vagyok.

- Tessék? – kérdik egyszerre.

- Jól hallottátok. Gyereket várok.

- De még is kitől és mennyi idős vagy?

- Kezdem a mennyi időssel, úgy talán az apa kilétére is rájöttök, de most szólok, hogy neki fogalma sincs még róla én is pár napja tudom. Valamint kizárt, hogy örülne neki. úgy hogy kérlek, ne mondjátok el neki és senki másnak, aki elszórhatja magát előtte, mert akkor biztosan rá jönne, hogy Övé a gyerek és rá akarna venni, hogy vettessem el vagy valami.

- Jól van, csak nyugodj, meg nem mondunk senkinek semmit.-nyugtatott meg Perselus.

- Két és fél hónapos vagyok.

- Két és fél hónapos, de hát akkor a háború előtt estél teherbe. De te lent voltál a kamrába és mindig figyelt rád valaki.

- Igen és legutoljára Sirius volt lent veled, aki nem igazán kedvel téged.

- Ugyan kit áltatunk, utál engem mindenért, amit tettem, de.

- Blacké a gyerek igaz?-kérdi Piton.

- Igen az övé.

- De hát ő utál téged, akkor hogyhogy lefeküdtetek?-néz rám Harry.

- Én kértem, hogy feküdjön le velem. Azt mondtam neki úgy csinálja, ahogy akarja, bánhat velem, ahogy akar. Mondtam neki, hogy biztos meg fogok halni vagy Voldemort és a csatlósai által vagy a világos oldal valamelyik embere által, de ha túl is élem valószínűleg életfogytig tartó Azkaban végzem, vagy dementor csók által, de nekem már nem lesz itt életem. Ezért megtette.

- Erőszakoskodott veled a keresztapám?

- Nem, egyáltalán nem. Én is meglepődtem, de nem, gyengéd volt túlságosan is. Lehet rossz ötlet volt, mert így.

- Beleszerettél, igaz? Gondolom, akkor a gyereket is megtartod.

- Túl jól ismersz Pers. Egyébként is képtelen lettem volna elvenni egy még el sem kezdődött életet, hiszen ő nem tehet róla.

- Akkor Sirius nem tud róla igaz? -néz rám testvérem.

- Már hogy tudna? Mit gondolsz, mit csinálna, ha tudná? Biztos vagyok benne, hogy az lenne a legjobb, ha soha nem tudná meg, hogy gyereket várok, pláne azt nem kell tudnia, hogy a gyerek az övé.

- Mi lesz, ha kiderül vagy mi lesz a kicsivel, akkor, hogy ha az ítéleted nem lesz kedvező. Addig, amíg nem szülsz, meg addig szabadon leszel, de utána mi lesz a babával?

- Nézzétek, tudom, hogy mivel jár ez, és már erre is gondoltam. Én azt akarom, hogy ha elítélnek, akkor ti neveljétek fel a gyereket, mint a sajátotokat.

- Annak ellenére, hogy az apja él és virul csak egy idióta, mert nem gondolt bele egy ilyen lehetséges következménybe? Mindketten tudjuk (t/n), hogy Blacknek tudnia kell, hogy az övé, mert ki fog derülni pláne, ha nagyon fog rá hasonlítani. Nem tilthatod el a gyerekétől. Nem akarhatod, hogy a lányod vagy fiad ne ismerje meg az apját kegyetlenség lenen a gyerek és az apa felé is. Nem teheted meg ezt csak így!

- Akkor, se ha számára ez nem kívánt gyerek ráadásul egy olyan embertől, akit szívből gyűlöl, mert elárulta a saját szüleit, akik meghaltak érte és a testvéréért csak azért, hogy élhessenek és mégis a sötét oldalon állt? Egyébként meg nem érdemlek meg egy ilyen csodálatos dolgot az életemben, mint ő, de neki élnie kell, és nem számít, hogy velem vagy veletek. -simítom a kezem a hasamra.

- Ez akkor se megoldás. Egyszer érdeklődni fog a családja után, és ha megtudja, hogy az apja a közelében volt. Gyűlölni fog téged. Ezt nem akarhatod.

- Harry kérlek, ne nehezítsd meg még jobban a dolgomat így is nehéz. Szerinted én nem tudom, de képtelen vagyok rá. Kérlek, hagyjuk ezt a témát nem ezért jöttem. Csak látni akartalak titeket

- Jó legyen. Örülünk, hogy itt vagy.

- Hogy megy a tanítás?

- Hát egész jól. Igaz a Mardekárosok nem repesnek az örömtől, hogy tőlem kell tanulniuk, de majd csak megszokják a helyzetet.

- Ne feled Harry mondtam, hogy nyugodtan adj nekik büntető munkát, ha nem bírnak magukkal.

- Persze-persze, ne félj, attól nagyon jó ötleteket kapok a többi tanártól is.

Egy jó hosszú beszélgetés után én hazamentem. Összedobtam egy kis harapnivalót és lefeküdtem aludni.

A napok szép gyorsan teltek és ismét eltelt 2 hónap. A szabadlábon lévő összes halálfaló az Azkabanban várja az ítéletét. Az én tárgyalásom holnap lesz, ahol eldől, hogy mi lesz a sorosom. Mivel nem tudtam nyugton maradni muszáj voltam elmenni Harryékhez. Ők voltak, akik megnyugtattak, hogy ott lesznek mellettem végig. A másnap hamar eljött és én már csak az ítéletre vártam. Vajon az Azkaban vagy Dementor csók lesz.

- Az ítélet meghozásakor figyelembe vettünk minden tényezőt. Végül a következő döntés született. Az ellene felhozott vádakban nem találtuk bűnösnek. Mivel kiderült, hogy mindent kényszer alatt cselekedet így nem volt tudatában annak következményeivel. De a tetteit a következőképpen kell majd ledolgoznia. A Wizengamot úgy döntött, hogy a legkevesebb minimum 10 éven keresztül a Roxfort Boszorkány és Varázsló képző szakiskolában kell oktatóként jelen lennie. A felügyelői Harry James Potter, és Perselus Tobias Piton bájitaltan és sötét varázslatok kivédésének oktatóit nevezzük ki. Ennek tudatában e két tantárgy tanítását kell teljesítenie. Amennyiben bármi gyanú felmerül a személyével kapcsolatban, akkor a büntetését az Azkabanban fogja letölteni. Remélem érthető voltam. Kérem, válaszoljon igennel vagy nemmel, ha az ítélettel egyetért vagy sem.

- Igen egyetértek és megértettem. Elfogadom az ítéletet.

- Akkor 1 hónap múlva az ítélt döntést meg kell kezdenie.

- Igen értetem.

- Ezzel a Halálfalók tárgyalását lezárom. A meghozott ítéleteket az elkövetkező hetekben mindet végre hajtjuk. Ezennel a tárgyalást berekesztem.

A tárgyalás után következő napokban el kezdtem felkészülni, a jövőmre koncentrálni. Az idő lassan telt már a hónap fele elment és lassan kezdek a Roxfortban. A pocakom is szépen növekszik, most már nem tudnám el titkolni senki elől, hogy gyereket várok.

4 nappal a Roxfortba utazásom előtt egy nem várt vendég kopogtatót az ajtómon.

- Si... Black. Mit keresel itt?

- Ne aggódj, nem maradok sokáig csak ezt hoztam. Harry és Piton kért meg, hogy ha már úgyis erre járok, adjam ezt oda neked, mert ezt nem lehet varázslat módján át küldeni neked.

- De, akkor miért nem ők jöttek?

- Mit tudom én, éppen készületek valahová. Nem tartozott rám, ahogy rád se.

- Jól van, nem kell leszedned a fejem. Köszönöm. - vettem el a kis dobozt, ami a bájitalaimat tartalmazta. Megengedve magamnak egy halvány mosolyt azért, mert újra láthattam őt, mindennek ellenére.

- Egyébként is minek neked az a bájital?

- Nem hiszem, hogy valóban érdekel téged ez. Gondolom ennyit akartál. Akkor mehetsz is.

- Csak, hogy tud, biztos lehetsz benne, hogy szemmel foglak tartani. Lehet, hogy mindenki más meg bízik benned, de én nem.

- Black nem is kértem, hogy bíz bennem, de a barátaidban bízhatnál vagy a keresztfiadban. De ha most megbocsájtasz, még van egy pár dolog, amit el kell intéznem mi előtt majd be, kell költöznöm a kastélyba. - mondtam és becsuktam az ajtómat.

Néhány nappal később teljesen készen csomagjaimmal elindultam a Roxfortba. Szerencsére csak Roxmorts-ból kell felmennem. Elég hamar megérkeztem és Harryék már ott vártak rám a kapunál.

- Szia! - köszöntek egyszerre.

- Sziasztok! - köszöntem vissza nekik.

- Gyere, felkísérünk az Albushoz.

- Rendben menjünk. - indultunk meg a kastélyba. Majd fel egészen a kőszörnyig, aminek bemondva a jelszót fel is engedett az igazgatói irodába.

- Ááá. Ms. Potter. Örülök, hogy meg érkezett. Mondja, hogy van vagy inkább, hogy vannak?

- Köszönöm a kérdést. Jól vagyunk professzor.

- Nagyszerű hír. Akkor ezennel üdvözöllek a Roxfort tanári karában.

- Köszönöm. Remélem boldogulni, fogok és nem lesz semmi gond se.

- Ne aggódj, mi itt vagyunk és támogatunk. Valamint nyugodtan adhatsz büntető munkát a fiataloknak bizonyára rájuk fér.

- Semmit nem változtál ezen a téren Perselus vagy mondjam inkább azt, hogy Piton professzor.

- Na, gyere, tesó elkísérünk a lakosztályodba.

Miután megmutatták a lakosztályom mentek is dolgukra. Én a téli szünet után csatlakoztam a tanári karhoz és így még volt pár nap az elő órámhoz. Fel tudtam készülni mind sötét varázslatok kivédésében mind bájitaltanból, hogy segíteni tudjam az ötödévesek RBF vizsgáit. Valamint néha besegítek Harrynak és Perselusnak a hetedévesek ravasz felkészítésében.

Az első óra, amit tartok az, az ötödéves Hugrabug és Hollót-hát bájitaltan órája.

- Mindenki befelé. - szóltam mikor elmentem a diákok mellet és beengedtem őket magam előtt majd én is beléptem az oly ismert bájitaltanterembe ahol én is tanultam pár hónapja. - Mindenki vegye elő a tankönyvét és nyissa ki a 79. oldalon. Ma egy haladó bájitalt fogunk el készíteni maga a bájital elkészítése az óra második felében lesz elkezdve az óra első felét a bájital megismerésével az alapanyagok pontos ismeretének megszerzésével és alapos tanulmányozása után fogjuk elkészíteni.

- Várjunk, én nem fogok egy mocskos halálfalótól tanulni még akkor, sem ha Harry Potter testvére az. - szólalt fel az egyik Holló-hátas fiú. Majd sorban mindenki ellenkezni akart.

- Jól van, legyen, ha így gondolod. Az én feladatom az, hogy segítésem a RBF vizsgáitokat, de ha nem kértek belőle én nem akadok fent rajta. De legyen, ha sikerül elkészíteni a táblán lévő bájitalt segítség nélkül, akkor eltekintek az órától, viszont ha nem elfogadjátok, hogy tőlem kell tanulnotok és minden kiszabott feladatot tejesítettek. Valamint aki nem tart igényt a segítségemre az a továbbiakban büntető munkát kap.

Ezután felvarázsoltam a táblára a bájitalt és kényelmesen helyet foglaltam székemben és elővéve könyvemet készültem a hivatalos tanári vizsgámra, ami a bájitalmester és a sötét varázslatok kivédése tanári állásra kell. Alig fogtak neki a munkának az egyik hugrabugos lány felemelte a kezét.

- Elnézést én szeretnék segítséget kérni, mert megakadtam.

- Nem már, hogy segítséget kérsz egy volt halálfalótól!! – harsogtak a többiek.

- Nem érdekel, hogy mi volt ő, de most itt tanít és mind tudjuk, hogy neki maximális pontszámú RBF és RAVASZ vizsgája volt bájitaltanból. Én meg jól akarok teljesíteni a vizsgán ellentétben veletek. Ha nem tetszik, valami nem érdekel mindenkinek meg van a maga oka, hogy mit miért tett. Annak is meg van az oka, hogy te miért vagy ekkora gyökér. –mondta a kis hölgy mire az egész osztály lefagyott.

- Köszönöm Ms. Parker, a kedves szavait. Természetesen segítek, önnek mutassa meg hol akadt el. – mentem oda az asztalához. – Oh és ha esetleg elfelejtettem volna meg említeni, akinek óra végén a bájitala Borzalmas vagy Troll érdemjegyet kap, az nem vehet részt az RBF vizsgán és újra kell járnia a 6 évet.

- Ezt nem teheti!

- Dehogynem idén én vagyok, a bájitaltan tanárotok én döntöm el a jegyeiteket ebből a tantárgyból és tudjátok, jól ha egyből nem vizsgázhattok, akkor év ismétlés lesz.

- Erről beszélni fog az igazgató úrral.

-Csak nyugodtan, akár ma este a vacsora alatt is meg teheti Mr. Foster. Nyugodtan jelezheti, az egész iskola előtt a problémáit legalább annyiban elő segíti a munkámat, hogy tudatja mindenkivel, hogy mire készüljenek az óráim alatt. Na, most hogy ezt megvitattuk mindenki folytassa a munkáját, ha nem akar T-t vagy B-t kapni.

A két óra alatt mindenki elkészítette a bájitalt ki sikeresen ki nem. Végül mind a két házból volt, aki segítséget kért a bájital elkészítéséhez. Végül azt a 6 diákot leszámítva, akik segítséget kértek a bájitalhoz mindenki Trolt és vagy Borzalmas eredményt ért el.

- Hát mivel ilyen szörnyű eredmények születek, ami szégyen, mert ez még nem a legnehezebb bájital, sőt mi több ez egy kezdő szintű bájital ebben a csoportban, így ezt számításba véve nagyon szégyenletes eredményt nyújtottak. Talán megfontolom, hogy mi lesz a következménye a mai munkájuknak, de hogy ha nem változik a hozzá állásuk mindenki büntető munkára fog menni azt garantálom. De most az első ilyen alkalomért minden ellenkező személynek 8 oldalas tekercset kell írnia a Halál esszenciája és a mai óra anyagának bájitalából. A másik 6 embernek pedig egy 3 oldalas tekercset kérek az amortenita és a százfűlé főzet hatásairól. Köszönöm most már távozhatnak, és ha gondjuk van,várom, majd a nagyteremben a vacsora alatt a panaszait már előre jelzem az igazgatónak, hogy szólítsa fel magukat. Remélem, hogy lesznek olyan merészek, mint az órámon, és nem csak most volt olyan nagy a szájuk. Most pedig tűnjenek a szemem elől.

Mikor elhagyták a teremet le ültem az asztalomhoz és lehunyva a szemeimet kezdtem nyugtatni magamat, hogy minden rendben lesz, megszokják, hogy én tőlem, kell tanulniuk, mert nincs más választásuk. A mai nap hál istennek csak ez az egy órám volt és inkább visszavonultam a lakosztályomba mielőtt olyat tennék, amit megbánnék. Már egy órája bent ülök, amikor valaki örült módon kopogni kezd az ajtómon.

- Jól van, jövök, már nem kell betörni azt a nyamvadt ajtót. – mormogom, magamban miközben tisztában vagyok azzal, hogy az ajtó túl oldalán álló személy ebből nem hal semmit. Mikor feltárom, az ajtómat meglepődve veszem észre az illetőt, aki előttem áll. – Black mit akarsz már megint?

- Mi az, hogy mit akarok már megint? Hallottam hírét hogy az egész osztályt visszatartanád egy bájital miatta következő évtől! Ezt meg hogy gondolod? Nem tudom mit gondolsz magadról, de ilyet nem lehet.

- Ide figyelj én nem tartom vissza az egész osztályt ez egy figyelmeztetés volt, hogy ha nem készülnek és figyelnek az óráimon akkor annak következményei lesznek. Egy kis megfélemlítés még senkinek nem ártott meg. Meg kell tanulniuk elfogadni dolgokat. Valamint abban neked is egyet kell értened velem hogy nem engedhetek át olyat aki nem képes elkészíteni egy bájitalt amit már amúgy tanultak.

- Azt akarod mondani hogy feladtál nekik egy olyan bájitalt amit már tanultak. Ez még is hogy lehet hiszen hallottam őket hogy nem is ismerték.

- Igen mert két néven ismeret az a bájital. Megbeszéltem Perselusal hogy mit akarok és ő jóváhagyta a döntésemet. Egyébként meg nem is tehetnék máshogy nem tehetem meg azt hogy bárkinek baja essen hiszen egyből felelősségre vonnának. Ugye nem gondolod hogy ennyire ostoba vagyok.

- Én... - kezdte el mondani.

 - Sirius semmi szükség arra, hogy bármit is mondj. Nem vártam más reakciót. - mondtam neki miközben meg kapaszkodtam az  asztalom szélében, mivel szédülni kezdtem. Gondolom ő is észre vehette, mert meglepetésemre egyből oda ugrott mellém és meg ragadta a karomat. Annál fogva segített a kanapéhoz hogy leüljek.

- Jól vagy?

- Igen csak egy kicsit megszédültem. Semmi komoly.

- A semmitől nem szédül meg az ember. A másik meg hogy sápadt is vagy. Azonnal szólok a kanadalon keresztül Poppynak és Harryéknek is.

- Ne kérlek Sirius. - pattantam fel így a talár, ami csak a vállamra volt terítve és, ami egy különleges bűbájjal volt ellátva, hogy el fedje a már gömbölyödő pocakom a földre hullott. Ennél fogva tökéletesen látni lehetett a jeleket amiket elakartam titkolni főleg előle. Láttam a szemét fel villanni mint amikor valamire gyanakodni szokott.

- Ez mit jelentsen?

Én csak lehajtottam a fejem és nem válaszoltam a fel tett kérdésre.

- Válaszolj az átkozott kérdésre! Ez még is mit jelentsen? - mutatott a  hasamra ami már elég szépen látszott így a talár nélkül.

- Tényleg tudni szeretnéd?

- Igen úgy hogy válaszolj már a kérdésemre ne kelljen százszor elismételnem.

- Jól van nem kell kiakadni. Elmondom, de előtte meg kell nekem ígérned valamit most utoljára. Kérlek.

- Rendben mi lenne az?

- Nem akadsz ki és végig hallgatsz utána nem érdekel hogy mit csinálsz csak kérlek hallgass végig most az egyszer bármit is mondok neked.

- Legyen nem ígérek semmit, de megpróbálom türtőztetni magamat.

- Nekem már az is elég.

Vettem egy mély levegőt és lehunytam egy kicsit a szemeimet, mire szédülni kezdtem így megkapaszkodtam a legközelebbi dologban ami csak volt vagyis valakibe Sirius karjában aki azonnal a kanapéhoz segített és leültette rá majd hozott egy kis vizet nekem.

- Köszönöm. - mondtam a szemeibe nézve. - Ülj le kérlek jobb lesz ha ülsz.-meg vártam níg helyet foglal mellettem és folytattam- Szóval én terhes vagyok Sirius és tudom hogy hihetetlen és valószínűleg nem fogsz hinni nekem, de a tied a gyermek.

- Ez kizárt dolog!

- Kérlek ne kiabálj és miért lenne kizárt? Hisz lefeküdtünk 6 és fél hónappal ezelőtt. Ott lent a titkok kamrájába a csata előtt 3 héttel. Sirius 6 és fél hónapos terhes vagyok és biztos vagyok benne hogy te is érzed. - mondom egyre nehezebben a rosszullét miatt.

- Mi a baj? Nem érzed jól magad?

- Jól vagyok.

- Dehogy vagy jól.

- De igen is jól vagyok.

- Kérlek Liz nyugodj meg. Azonnal szólok Poppynak és Harryéknek is. -ezzel fel is kelt mellőlem a kanapéról és a kandallóhoz lépet. - Poppy hallasz. Kérlek azonnal gyere Elizabet szobájába nem érzi jól magát és nem tudom hogy mi baja van.

- Már ott is vagyok. -mondta és nem sokára már át is lépett a kandalon keresztül a lakosztályba.

- Szólok Harryéknek amíg megvizsgálod. Harry, Piton ott vagytok?

- Szia Sirius mit szeretnél?

- Itt vagyok Liznél, de jó lenne ha át jönnétek nincs valami jól Poppy már itt van és vizsgálja.

- Indulunk. - nem sokára mindenki ott volt.

- Mit csináltál vele?

- Semmit. Esküszöm már akkor se volt valami jól amikor jöttem és én csak beszélgetni akartam vele egy két dologról, de ahogy láttam hogy egyre rosszabbul van szólni akartam nektek és Poppynak is de nem engedte és ekkor jöttem rá hogy ő terhes és elmondott mindent amit csak tudott de hirtelen nagyon rosszul lett.

- Ne bántsátok, tényleg nem tehet semmiről csak azt hiszem egy kicsit túlhajtottam magamat és a feszültség is  rá tett egy lapáttal. De jól vagyok, tényleg.

- Igen alá támasztom az állítását jól van csak egy kicsit túlhajszolta magát ma. A kicsi is jól van. De most hogy már az apuka is tudja hogy gyermeke lesz azt hiszem illő lenne gratulálnom. Gratulálok Sirius csodálatos gyermeke lesz.

- Köszönöm. - valószínűleg csak a sok miatt, de Sirius nem is ellenkezett afelől hogy tényleg ő lenne a gyermekem édesapja csak egyszerűen fogadta a gratulációt.

- Na de én megyek is pihend ki magad szólok az igazgatónak hogy holnapra pihenőre küldelek és én most mentem is biztos sok megbeszélni való van a baba apukájával.

Ezzel Madam Pomfery már távozott is úgy ahogy jött. Harry és Perselus pedig kérdőn néztek rám.

- Szeretném ha maradnátok.

- Ha tényleg akarod rendben. Persze ha neked se gond Sirius. - mondta Harry.

- Ne nem gond, maradjatok nyugodtan. Én is jobban szeretném ha maradnátok, nem akarom hogy valami baj legyen. Szóval hallgatlak. - nézet most már rám.

- Tehát mint már mondtam az egész a végső csata előtt történt mikor is te maradtál lent velem tekintve hogy mindenkinek fontos dolga volt. Emlékszel a beszélgetésünkre? - kérdetem.

- Igen emlékszem rá.

- Akkor tudom, hogy csak azért csináltad mert akkor ott egy kis ideig megsajnáltál, de én akkor már nem utáltalak sőt egyáltalán nem utáltalak annak ellenér ahogy bántál velem. Jogos volt. Megérdemeltem még rosszabbat is hiszen ő a szüleim gyilkosa és én még is az ő oldalán álltam. Még ha nem is volt sok választási lehetőségem. Akkor este mikor lefeküdtél velem úgy éreztem végre élek. Említettem neked hogy azok a halálfalók akik hűséges talpnyalói voltak Voldemortnak voltak eszközeik amikkel megbüntettek ha nem voltam engedelmes. Eleinte csak átkokat használtak rajtam, de miután semmit nem mutattam abból hogy fájdalmam lenne más módhoz folyamodtak. Többször megerőszakoltak mindent elvettek tőlem amim csak volt a büszkeségem a becsületem. Mindenem oda lett. De te akkor még ha nem is tudtál róla és még ha nem is akarva tetted akkor is meg mentetél. Ezért nagyon hálás vagyok neked.

- Ezt nekünk sohase mondtad el.

- Tudom Harry én csak nem akartam hogy miattam rosszul érezd magad én voltam aki erre az útra lépet akár hogy is nézzük.

- Őrültség volt el titkolni egy ilyen horderejű dolgot. Ez mindent meg változtatott volna.

- Ugyan még is mit?

- Másképp néztem volna rád?

- Igazad van nem csak egy mocskos halálfalónak láttál volna hanem egy kurvának is aki oda adja magát mindenkinek.

- Nem tévedsz.

- Ugyan már Sirius most ezt mondod de ha akkor tudod meg akkor nem ezt gondoltad volna. Lásd be hogy akkor teljesen elvakított a düh az irántam érzet haragod.

- Azt hiszem igazad van.

- Na de akkor folytatom. 2 hónappal a nagy csata után gyakran voltam rosszul, ezért orvoshoz fordultam még hozzá mugli orvoshoz. Ott tudtam meg hogy terhes vagyok. Már akkor bizton tudtam hogy a te gyermeked másé nem lehet. Nem sokkal később Harryéket is beavattam. Megkértem őket ha velem valami történik vagy az ítélet a vesztemet hozza neveljék fel a gyermekemet, de neked ne árulják el hogy a tiéd. Benne volt a kockázat hogy ha kiderül mind ketten gyűlöltök majd engem, de én vállaltam volna hiszen tudatában voltam annak hogy bármi várhat rám. Természetesen a tárgyalásomon mindenki tudott az állapotomról és annyit kértem, hogy bármi legyen az ítéletem ha be zárnak vagy a dementorcsókot kapom meg, hagyják hogy megszüljem a gyermekemet. Hiszen ő ártatlan nem tehet arról ami és aki vagyok vagyis voltam. Mikor pedig kiderült mi lesz a sorsom egy hatalmas kő zuhant le a szívemről. Az volt a legkisebb áldozat hogy felügyelet mellett kell élnem. Nem terveztem hogy valaha el mondom neked hogy gyermeket várok tőled, de mindig a legváratlanabb pillanatokban jelensz meg.

- Szóval ha nem jövők ide ma soha nem tudom meg hogy van egy gyermekem vagyis hogy lesz? Eltitkoltad volna előlem hogy apa lettem.

- Igen. Tudom hogy nem lett volna jogom eltitkolni előled hiszen biológiailag jogod van ahhoz hogy részt vegyél a gyermeked életében és arra is van jogod, hogy igényeld a gyermeked után a felügyeletet és elvegyék tőlem mint olyan. Féltem hogy elveszítem az utolsó kapcsot a világhoz. Nem akartam elveszíteni őt hiszen az én gyermekem aki még hozzá attól a személytől van akit szeretek. Tőled. Tudom hogy amit tettem nem helyes, ezért rád bízom hogy mit akarsz ezután.

Mondtam el végül a kis történetet és vártam mit válaszol. Egyszer csak fel ált és megindult a bejárt felé.

- Sirius. - szóltam utána, mire meg állt egy pillanatra és hátra nézet.

- Nekem most időre van szükségem.

- Rendben, de bárhogy is döntesz én elfogadom.

- Bárhogyan is döntök? Biztos vagy benne?

- Igen mert jogod van hozzá hogy igényt tarts a gyermekere. Ha úgy döntesz hogy magadhoz akarod venni én le mondok róla a javadra. - mondom, de hangom egy pillanatra meg csuklott.

- Komolyan képes lennél lemondani a gyermekedről? - kérdésére éreztem hogy könnybe lábad a szemem és inkább elfordítottam a tekintettem és nem válaszoltam. - Válaszolj, ezen válaszodtól fog függeni hogyan döntök. Tényleg képes lennél lemondani róla?

Éreztem, hogy elszorul a torkom és a visszatartott könnyek marják a szemem, de erőt vettem magamon és újra a szemébe néztem.

- Nem, nem lennék rá képes foggal és körömmel is harcolnék érte, de nem érdemlem meg azok után hogy még csak nem is beszéltem neked róla soha.

- Értem. Most megyek alaposan át kell gondolnom mindent. Vigyáz magadra és a kicsire is. Majd jelentkezem. - ezzel elment és nem tudom hogy mi lesz ennek a történetnek a vége.

- Ne aggódj Liz minden rendben lesz. Ismerem Siriust nem tenne semmi olyat ami a gyereknek rossz lenne. Nem hinném hogy elválasztja tőled. Valamint úgy érzem hogy szeretne majd részt venni a gyermek nevelésében.

- Ha te mondod Harry. Azt hiszem lefekszem egy kicsit pihenem kell.

- Rendben akkor mi megyünk. Szia.

- Sziasztok.

2 hét 2 hosszú hét telt el azóta a nap óta . Azóta még csak nem is hallottam felőle félek hogy mit fog válaszolni. Épp vacsora idő volt és mindenki a nagyteremben volt már én egy kicsit késve érkeztem mert volt még egy kis elintézni valóm, mikor beléptem a terembe és végi mentem az asztaloknál akkor láttam meg hogy a tanári asztalnál ott ül Sirius. Mikor ő is észre vett engem egyből elindult felém. Nem tudtam mire számítsak, de arra ami történt arra soha nem gondoltam. Pont a terem közepén találkozott az utunk Sirius rám emelte a pálcáját és egy mozdulattal eltüntette rólam a mágikus talárt ami még mindig rajtam volt hogy el rejtse a gömbölyödő pocakom. Minden felől hallottam a meg döbbenés hangjait még a tanári asztaltól is mert persze ott is volt aki nem tudott az állapotomról.

- Nem akarom, hogy továbbra is elrejtsd hogy terhes vagy. Azt akarom hogy mindenki tudja és nem csak ezt. Figyelmet kérek Elizabet professzor az én gyermekemmel várandós szóval ha bárki ártani mer nekik velem gyűlik meg a baja. Gyere egyél utána pedig beszélhetünk a döntésemről a lakosztályodban már ha szívesen látsz még ott engem.

- Igen. Beszélhetünk nálam. Menjünk most majd kérek fel a szobámba valamit.

Ezután mindketten a lakosztályom felé vettük az irányt. Ideges voltam nem kicsit, de az hogy felvállalta mindenki előtt hogy a gyermekem az övé az egy kicsit megnyugtatott.

- Köszönöm amit a nagyteremben mondtál Sirius.

- Nem kell megköszönöd. Szóval gondolom tudni akarod hogy döntöttem.

- Igen, szeretném már tudni hogy mire számítsak.

- Nos... - mondta miközben közelebb lépet hozzám. - Úgy döntöttem hogy szeretném felnevelni a gyermekemet... - tartott egy leheletnyi szünetet. - Veled együtt.

- Tessék?

- Azt akarom hogy te és én együtt neveljük fel a gyermekünket, de nem is akár hogy úgy mint egy igazi család. Tegyünk félre minden múltbéli ellentétet és éljünk együtt úgy mint Harry és Piton.

- Te együtt akarsz velem élni?

- Igen már hogy ha neked nincs ellenedre Liz.

- Én szeretném, hogy így legyen megakarom próbálni veled.

- Akkor ez azt hiszem eldőlt. Lehet, hogy nekem egy kis időbe fog telni míg mindent megtudok majd bocsájtani, de igyekezni fogok a gyermekünk miatt.

- Köszönöm Sirius nem is kérhetnék többet. - mondtam majd végül megöleltem az egyetlen férfit az életemben akit szeretek.