**Bonnie szemszöge**

Reggel, mikor felkeltem, ijedten vettem észre, hogy Ginny nincs a szobában. Először még azzal nyugtattam magam, hogy biztos kiment a fürdőbe, vagy már lement reggelizni, de mikor ránéztem az órára, és megláttam, hogy még csak hajnali négy van, nagyon megrémültem. Kirohantam a fürdőbe, ott nem láttam. Lementem a klubhelyiségbe, ott sem volt. Arra gondoltam, hogy nem megyek egyedül végig a folyosókon, mert esélyem sincs megtalálni. Így inkább visszafeküdtem aludni, mert rosszul lettem. Nagyon megijedtem, nem tudtam, mi van Ginnyvel, és ráadásul még Hermione sincs itt, hogy megnyugtasson. Ekkor kitört belőlem a zokogás. Csendesen sírtam, szipogtam, mert féltettem legjobb barátnőimet, akikért bármit megtennék. Fogalmam sincs, mennyi ideig itattam az egereket, de azt tudom, hogy utána mély álomba szenderültem, olyannyira, hogy senki nem tudott felkelteni, s átaludtam sok-sok fontos dolgot.

***

**Ron szemszöge**
Reggel, amikor Harry kiráncigált az ágyamból, lementünk reggelizni. Kerestem a szememmel Ginnyt meg Bonnie-t, de nemhogy a húgomat nem találtam, barátnője sem ült ott az asztalnál. Rossz előérzetem volt, most azonban inkább lenyeltem azt. Komótosan kevergettem a zabkásámat, s ittam a töklevemet. Mikor ezeket elfogyasztottam, megböktem a mellettem ülő Harryt, nem mintha erre szükség lett volna, ugyanis ő már legalább tíz perce magába tömte a kaját. Felálltunk az asztaltól, s elindultunk SVK-ra, Lockharthoz. Harryvel ez volt a "kedvenc" tantárgyunk, még a bájitaltannal is vetekedett. Most komolyan, Lockhart olyan szerencsétlen, nem tud varázsolni, könyörgöm! Az egész óra abból áll, hogy eljátssza a könyveinek a fejezeteit, és néha még szegény Harryt is belerángatja. Esküszöm, az az ember szánalmas. Na mindegy, eltértünk a tárgytól. Szóval, elmentünk sötét varázslatok kivédésére. Ez az óra változatlanul unalmas volt, végignézhettük a tanár hülye farkastámadásos izéjét. Borzalmas volt. Utána jött a másik legjobb óránk, természetesen a bájitaltan. Mert ezt a két órát egymás után kell tenni! Piton szokás szerint szekálta Harryt és az összes griffendélest, mert persze, hogy itt is a mardekárral voltunk összezárva. Mikor elkészítettük a főzetet, aminek már a nevére sem emlékszem, végre megszólalt a csengő, s mi megalázva ballagtunk ki a teremből. Drágalátos Piton professzor Harry és az én főzetemet nézte ki magának. Rendesen leteremtett minket, mikor a szép, halvány kék színű folyadék helyett valami sárga, összeállt trutyit mutattunk be neki. Mikor felértünk a pincéből, mentünk bűbájtanra, aztán átváltoztatástanra. A bűbájtan uncsi volt, átváltoztatástanon megint leégtem a szánalmas pálcám miatt. Utána ebédelni mentünk, majd mágiatörténetre. Azon legalább lehetett aludni. Harryvel ezt ki is használtuk, és a hátsó padban szépen elszunyókáltunk. Órák után felmentünk a klubhelyiségbe, megírtuk a temérdek házinkat. Olyan hat óra körül tanári kísérettel lementünk a nagyterembe vacsorázni. Én bekebeleztem egy csomó mindent, nem is figyeltem, hogy mit. A vacsora végeztével a szobánkba mentünk...volna, ha nem halljuk meg a hangosbemondót:
- Diákok, figyelem, mindenki menjen a hálókörletébe, haladéktalanul! Tanár kollégák, fáradjanak a tanáriba.
Harryvel több se kellett nekünk, a tanári felé vettük az irányt. Már nem is tudom, hogy kerültünk be, de bent voltunk a tanáriban, egy ruhásszekrényben.
- Megtörtént, amitől féltünk - hangzott fel McGalagony professzor hangja. - A Titkok Kamráját újra kinyitották, s a szörny magával vitt egy diákot.
Én itt olyan sokkba kerültem, hogy nem is tudtam, mit mondanak a tanárok. Egy dologra figyeltem fel:
- Kit vittek el?
- Ginny Weasleyt.
Összeomlottam. El se tudtam képzelni, mi lenne, ha a húgomat elveszteném. Már éreztem azt, ahogy a forró könnyek égetik a szememet. De a tanárok kimentek a tanáriból, miután megbeszélték Lockharttal, hogy ő megy le Ginnyért. Mintha ő meg tudna menteni bárkit is. Mi is kirohantunk a szobából, és elgondolkodtunk (pontosabban Harry) azon, amiket hallottunk. Az egyik tanár azt mondta, hogy egy diáklány már meghalt a Titkok Kamrája miatt. Egy mosdóban találtak rá.
- Ron! Lehet, hogy az a lány még most is a mosdóban van! - kiáltott fel Harry.
- Hisztis Myrtill-re gondolsz? - fintorogtam. Barátom bólintott. Elfutottunk a vécéhez.

Sziasztok! ❤😘
Nagyon köszönöm a 265 megtekintést és a 45 vote-ot!! Nagyon sokat jelent nekem! ❤❤ Kommentben légyszi írjátok meg, hogy hogy tetszett! Imádlak titeket! 😍😍😍💗 Puszi 💕😆