Villámok csapkodtak ahogy Csikócsőr meglátott viaskodni. Jött, és karmaival felkapott. Arrébb tett le egy magas szírtre, és hagyta hogy hátára másszak....gondolkodás nélkül indultunk bele újra a csatába. Láttam hogy Gimlit szorongatják az orkok, így megkértem szárnyasom, hogy csapjon szét közöttük. Ekkor támadt egy ötletem. Lábam szorításával az ifjú tünde herceghez irányítottam. Ő rám nézett. Nem elértette mit keresek ott. Jelezten neki hogy szálljon fel. Kis vonakodás után megtette.
-Nézd Legolas! Itt nagyobb biztonságban vagy, és ugyan úgy le tudod szedni az orkokat!
-Igaz.-Elmosojodott, aminek örültem. Nem nagyon szokott mososlyogni. Tudtam hogy még nincs vége csatámnak a Nasghullal.
Nem sokkal később meg is jelent. Felém csapott, sárkánya pedig az enyémnek támadott.  Sokeresen kivédtük mind ketten, majd viszonoztuk a támadást. Nem igazán ment a vívás, de hát...életre halálra játszottuk, így ahhoz képest hogy még nem próbáltam, elfogadható volt. A karját találtam el, amit fegyverem sikeresen át is vágott. A lény  üvöltött eggyett, majd hátrálni kezdett. Mi pedig követtük. Most a fejét céloztam meg. Elsőre nem sikerült eltalánom,de másodszorra már éreztem hogy a penge belevág húsába. Nem volt elég erő az ütésemben mert nem vitte át a nyakát. Ruhája, és kardom is csupa vér volt.
-Dehát! Élő ember fia meg nem ölheti!-kiáltott Legolas döbbenten.
-Élő nem.-feletem.-de ez én szüleim már nem élnek!-még egyszer, utoljára célba vettem a nyakát, és ezúttal át is vágtam. A sárkánylovas zuhanni kezdett, sárkánya azomban még élt, és felénk iramodott. Nem jutott messzire. A herceg egy nyílvesszeje furta át hosszú keskeny nyakát, s zuhant gazdája után.