A frissen sült hús mennyei volt a sok szárított étel után. Még beszélgettünk egy kicsit, majd nyugovóra tértünk.
Reggel sietve indultunk tovább, de a nyomaink eltűntetésére azért figyeltünk. Mondtam Legolasnak, hogy szívesen megismerkednék azz a Boromírral, de azt a választ kaptam, hogy ő nagyon elutasító, nem lenne sok esélyem. Úgy döntöttem mégis megpróbálom, hátha.

-Jó napot!-szólítottam meg.

-Szia. Mit akarsz?- kérdezte elég mogorván.

-Csak beszélgetni. -feleltem kissé zavartan.

-Tudja, jobban neg szertném ismerni Önt.

-Rendben ifjú. Boromír vagyok, Minas Thorithből, a fehér városból. Gondor helytartójának a idősebb fia vagyok. Testvérem Faramír.

-Rólad viszont szinte semmit nem tudok.- fejezte be a beszédet.

-Hát... elég képtelen a történetem.

-Nem baj! Szívesen meghallgatom.

- Harry Potter vagyok, és Roxfort boszorkány és varázsló képző szakiskolában tanulok, harmadévesként. De ezekből már van amit tud.

-olyan hely nincs. Legalábbis itt Középfödén...de ezt már mondtam. Még mindíg nem hiszem el.

-Én egy másik világból jöttem...

-persze! Én meg Mordorból!-felelte kacagva.

-Jó a humorod kölyök! Megkedveltelek!

-Zavartan pislogtam. Köszönöm uram.

-Jajj hagyd már az urazást!

-Rendben.
~ebéd után~

Legolas jött oda hozzám nem sokkal az után hogy ettünk. Vigyázz Boromírral.

-Miért? -kérdeztem.

-Hallotam valamit, ami Rád veszélyt jelenthet.-felelte.