"Igen. Jegyesek vagyunk."

Azóta több óra is eltelt, és már a Dursley háznál voltak. Kicsit nehéz volt kimagyarázni a brekegő hangokat, amit a béka adott ki. Amint Felértek a fiú szobályába, Harry dühösen letette az asztalra a békát, aki azóta mióta elindultak a tótól, folyamatosan csak vigyorgott.

- Mi lenne, ha befejeznéd a vigyorgást?-kérdezte frusztráltan Harry.

- Az a hatalmas nagy probléma, hogy nem megy-mondta.

Harry sóhajtott, majd elfeküdt az ágyon és motyogni kezdett.

- Merlinre, hogy keverdhettem ekkora kalamajkába? Elvesztettem a pálcám, mire megtalálta egy béka aki most eljegyzett, és...és..

- Kifelejtetted, hogy ezzel engem megmentesz. Amiért igazán hálás vagyok.-ugrott rá a fiú mellkasára mire a fiú szúrósan nézett a békára.

Megmenti ezzel.. Harry kellemetlenül gondolt vissza arra, hogy a béka mikor kijelentette hogy ők bizony a jegyesek kikelt magából, kiabált, majd végül arra gondolt hogy ezzel a békát megmentheti. Végül engedett a hősies énjének aki mindig mindenkit meg akart menteni. És így történt hogy most ez a béka a mellkasán ül, és őt figyeli.

Ez a béka..ez a béka....ő egy ember volt...tehát van neve is!

- Figyelj csak..a nagy hisztériában még meg sem kérdeztem tőled-itt a béka érdeklődően ránézett- de..hogy hívnak?

A béka egy ideig csöndben maradt, gondolkozott hogy elárulja majd igazi nevét, vagy ne. Végül elmosolyodott.

- Hívj, ahogy hívni szeretnél.

- Talán nincs neved?-kérdezte Harry.

- Mondom hogy hívj, ahogy hívni szeretnél Potter..-morogta végül.

Harry egy ideig csöndben maradt, majd megszólalt.

- Mit szólsz a Trevorhoz?- A béka erre elfintorodott, majd gúnyosan, kicsit hangosan szavakba öntötte nemtetszését.

- Hogy képzelsz elnevezni engem arról a Longbottom gyerek varangyáról? Csak hogy tudd, Leveli béka vagyok! Ennyi kreatívitás sincs benned..

- Honnan tudsz te Nevilleről?- Kérdezte Harry, mire a béka szemei kikerekedtek, majd kajánul elmosolyodott.

- Majd megtudod, idővel, kicsi Potter. De előbb, nevezz el.

Harry mérgelődött, hogy nyáron nem használhat varázslatot, máskülönben már rég valamiféle átokkal illette volna a békát. Noha mikor először találkoztak, pálcát rántott, ám nem akarta használni- csak elterelés volt.
A fiú sóhajtott egyet, majd becsukta a szemét. Nyugalom...én vagyok maga a nyugalom szó fogalma...

Kis idő múlva már csak a fiú egyenletes, halk szuszogását lehetett hallani.

- Potter? Potter? Elaludtál?- kérdezte a béka, ám a válasszal várhatott, ugyanis a fiú kicsit nyöszörgött majd elfordult. Ezzel, a kis békát magával rántotta.

- Idióta Potter-suttogta a béka. Majd figyelte a békésen alvó fiút.

Tulajdonképpen élvezte a helyzetett. A kis túlélő már régóta tetszett neki, ám ezt sose mutatta felé. Sőt, elérte, hogy a fiú utálja őt, pedig Draco csak felakarta kelteni a figyelmét Harrynek. De ez az "átok" új lehetőséget adott neki.

Ugyan, azt hiszitek Draco Malfoy hagyja, hogy valami holmi boszorka elátkozza? Pff....dehogy.
Valójában az történt, hogy a fiú véletlenül rosszul kevert valamit össze az egyik bájitalnál, aminek a hatása...hát..ez. Megkérhetné Pitont, hogy csináljon ellenszert, viszont ez így jobb móka-
Egy új lehetőség-
És bizonyítás, hogy képes változni.
Hogy honnan jött neki a "csakis az igaz szerelem törheti meg az átkot" dolog?
Kisgyermek korában "A hercegnő és a béka" című könyv volt a kedvenc meséje(amit megjegyzek, az apja nemigazán nézett jó szemmel). Így kapva az alkalmon felkereste Harryt, ami nem igazán volt könnyű.

Draco magában jót nevetett. Ha Potter megtudja, hogy ez az egész eljegyzés dolog csak kitaláltam...bár..később szívesen megtenném..

Egyetlen egy dolog még szöget ütött a fejében. Vajon miért sírt Harry a tópartnál?
Majd reggel megkérdezi tőle.

Draco Harry nyakhajlatába bújt, majd ő is elaludt.

Hey!
Lehet hogy kicsit olyan össze-vissza lett, de remélem kilehetett következtettni hogy mi is itt a lényeg.
....ugye?