Október harmincegyedike hűvös éjszaka volt. A gyerekeket ez nem igazán zavarta, hiszen október utolsó napja egyben a Halloweent is takarta.

Ő azonban más volt. Őt, a Sötét Nagyurat nem hatotta meg holmi csokoládé, vagy cukorka. Ő gyilkolni jött, hogy elsöpörje utolsó ellenfelét.

Hideg szél süvített végig az utcán, meglibbentve az emberek ruháját. Voldemort köpenyébe is belekapott, lelökve csupasz fejbőréről a kapucnit.

- Jó a jelmeze, uram!

A Nagyúr összerezzent. Ijedelemre azonban nem volt oka: csak egy töknek öltözött gyerek volt az.

Belenézett a kisfiú ártatlan arcába, akinek szeme lassan elkerekedett, bőre hamuszürkévé vált, tekintetén félelem suhant át, majd szó nélkül elrohant.

A Nagyúr elégedetten vette tudomásul a reakciót. Addig jó, ameddig félelemben tudja tartani az embereket.

Tovább folytatta útját Godric's Hollow főutcáján, majd a helyes irányba befordulva végre egyedül maradt.

Az utca kihalt volt és rideg. Elhallatszottak ide az ünnepelők vidám kiáltásai, de itt szinte tapintani lehetett a csendet.

Jó rejtekhely. - gondolta a férfi, és sietősen lépkedett tovább. Nem sokkal később elégedetten állt meg.

Meglegyintette varázspálcáját. Megszűnt a Fidelius-bűbáj, így az eddigi üres raktárépület helyén egy szép, családi ház állt.

A lámpák égtek benn: hiszen mégiscsak a Halloween volt, és erről Potterék sem feledkeztek meg.

A Nagyúr a ház felé lépett. Egy apró pálcamozdítással kinyitotta az ajtót, és megtette az első lépést.

A nappaliból nevetés hangja szűrődött ki, Potterék nem számítottak látogatóra, főleg nem őrá.

Voldemort átsétált az előszobán.

- Ő az! Lily, fogd Harry-t és menekülj! Majd én feltartóztatom...

Feltartóztatja? Hogy őt? Még pálca sincs nála!

A Nagyúr szája mosolyra húzódik a férfi jajveszékelő hangjára. James Potter megjelenik előtte, ő pedig kimondta rá a végzetes ítéletet.

- Adava Kedavra!

A férfi életerős barna tekintetéből kihunyt a fény, és a padlóra roskadt.

Voldemort a testet átlépve a hálószoba felé indult, ahol Lily Potter a kiságy előtt állt, védelmezve a fiát.

- Kérem, csak őt ne!

- Állj félre, és nem esik bajod.

A nő esdeklőn nézett a szemébe, de őt, a Sötét Nagyurat nem hatja meg még egy smaragdzöld szempár sem, és felemelte a pálcáját.

- Adava Kedavra!

Lily a padlóra zuhant, az út pedig immár szabad a fiatal és gyámoltalan Harry Potterhez, az ő utolsó ellenségéhez.

A gyerek eleinte boldogan nevetett, de amikor ráébredt, hogy az anyja nem kel fel, szája sírásra görbült.

Az ártatlan gyerekarc ránézett, Voldemort pedig a pálcáját felemelve kimondta a halálos átkot, amivel elsöpri utolsó ellenfelét...

Vakító zöld fény töltötte be a szobát, és valami történt.

Fájdalom, mérhetetlen fájdalom vette körbe, a lelke elvált a testétől...

Percekig nem látott, a fájdalom elvakította, és összeesett.

Amikor visszanyerte eszméletét, nem érzett semmit. Nem volt semmi, csak a nagy üresség. Már fájdalmat sem érzett... Vagy talán már annyira fájt, hogy nem is érezte?

Mozgást észlelt, bár látása minden egyes megmozdulásnál elhomályosult.

Apró ember, aki úgy megy, akár egy patkány. Ez bizony Féregfark.

Szólni akart neki, de egy hang sem jött ki a torkán. Igazából a torkát sem érzékelte...

- Nagyúr! - cincogta gyáva hangján Pettigrew. - Merre vagy?

- A pálcám...

Ennyit bírt kinyögni, de a célnak nem felelt meg, ugyanis az apró ember nem hallotta meg.

Mielőtt tovább próbálkozhatott volna, egy újabb mozgó foltra lett figyelmes. A hangok összefolytak a fejében, de mintha motor hangja lett volna...

- Elárultad őket! - támadt Sirius Black Féregfarknak. - Hogy lehetsz ilyen gyáva!? Én barom megbíztam benned, erre mi történt? LILY ÉS JAMES MEGHALT!

Lily és James meghalt... Potterék meghaltak!

- Annyira sajnálom, Sirius, Lily és James... Ez borzalmas! - rimánkodott sikítva a patkányember, Black azonban undorodva rúgta félre.

- Ne tegyél úgy, mintha megbántad volna! Elszegődtél Voldemort szolgájának, amikor MI MIND BÍZTUNK BENNED!

- Bocsáss meg, Sirius, drága barátom... Kényszerített!

Voldemort zsibbadt agya feléledt erre a mondatra és elfutotta a méreg.

- Akkor meg kellett volna halnod! - ordított Black. - Most nézd meg, mit tettél! Mit tett a gyávaságod!

- A gyerek életben van. - cincogta Féregfark. - Harry Potter túlélte.

- Mi...? - motyogta Black elképedve. - Az nem lehet...

Nehéz léptek hallatszottak, mire Pettigrew gyáván húzta össze magát.

- Nyomás, Peter! - mutatott Black egy csatornanyílásra. - Ne merészelj meglépni, mert azt még megbánod!

A súlyos léptek gazdája Rebeus Hagrid volt, aki orrát pöttyös zsebkendőjébe fújva közeledett.

- Sirius...? - motyogta a férfire nézve. - Mondd, hogy nem igaz.

- Nagyon sajnálom, Hagrid. - veregette meg a vállát Black. - Lily és James nincsenek többé köztünk...

- Ne sajnáld, nem a te hibád. - hüppögött a félóriás. - Egyébként a kis Harryért jöttem.

- Az egyetlen, aki túlélte... - suttogta Black még mindig elképedve, majd felegyenesedett. - Voldemort eltűnt.

- Meghalt...? - kerekedett el Hagrid szeme. - Dumbledore szerint nem, de én reménykedem...

- Semmit se tudhatunk biztosan. Tudod mit? Kölcsönadom a motorom, hogy minél előbb érj oda Dumbledore-hoz, nehogy Harrynek baja essék.

- Nem fog. - szegte fel a fejét Hagrid.

- Úgy legyen. Nekem még van itt egy kis elintéznivalóm, utána én is megyek.

- Rendben, Sirius... - motyogta Hagrid, majd nagy lendülettel kifújta az orrát, és bement a házba.

Néhány perc múlva ki is jött, de nem egyedül: egy takaróba bugyolált gyermeket vitt magával, aki még apróbbnak tűnt a félóriás mellett.

Hagrid intett Blacknek, majd a motorra pattanva eltűnt az éjszakában.

- Peter! - kiabált a férfi. - Gyere elő, te patkány...!

Muglik gyülekeztek az utcán. Mire ez a nagy tömeg?

- Valld be mit tettél, Sirius! - ordított Féregfark.

Black pálcát rántott és a másikra szegezte.

- Ne mozdulj, te aljas....

Vakító fény töltötte be az utcát, a következő pillanatban pedig Pettigrew eltűnt, a tizenkét mugli pedig élettelenül feküdt a betonon.

Black hitetlenkedve szaladt oda, ahol egy perccel azelőttig még Féregfark állt.

Felemelt valamit a földről, amit döbbenten forgatott meg az ujjai között, majd szitkozódva eldobta.

A hoppanálás ismerős hangja ütötte meg Voldemort fülét, majd jó néhány minisztériumi auror jelent meg.

... Mi történik....? A fájdalom ismét úrrá lett rajta, látása elhomályosult, megtépázott lelke szörnyű fájdalomba tompult.

Black eltűnt, a minisztériumiakkal együtt... De hol van Féregfark? Talán meghalt?

Fájt, már megint fájt. Nem tudott gondolkodni. El kell innen tűnnie, menekülni, megfutamodni.

A Sötét Nagyúr elgyengült.