Pár perc múlva Hagrid már az eget szelte a bűntett helyszíne felé. Godric's Hollow makettként terült el Hagrid alatt, aki szomorúsággal a szívében kereste a címet.
Lejjebb ereszkedett és rögtön észrevette a füstölgő romokat. A sírást már messziről meghallotta. A motort letámasztotta egy akácfa mellé és óvatosan belépett az ajtón, amit már nem is nevezhettünk ajtónak. A lakásban minden szanaszét hevert, a képek leestek a falról, az ablakok betörtek. Az egyik szobából egyre erősödő kiabálás szűrődött ki, mintha csak megérezték volna a betolakodó jelenlétét. Hagrid lassan lépkedett és a földön fekvő Harryre nézett. Szívét elszorította a bánat, kabátja zsebéből előhúzta zsebkendőjét, melyet a muglik takarónak használtak volna. Kezébe vette a csöppséget és dajkálni kezdte. A csecsemő abbahagyta a sírást és nagy szemével az óriásra nézett.
- Jaj, te szegény! Ezt tette veled ez a szörny- simított végig Hagrid Harry sebhelyén- Semmi baj, majd én segítek neked. Remélem nemsokára viszontlátlak a Roxfortba! Abban biztos lehetsz, hogy mindenki ismerni fogja a nevedet, te kis hős- mondta Hagrid, miközben könnyek csillogtak a szemében. Kimnetek a robogóhoz, hogy útra keljenek. A robogó csomagtere pont alkalmas volt egy csecsemő szállítására. A kis Harry nyugodtan tűrte az utat. Már majdnem megérkeztek a Privet Drivera, mikor Harryt elnyomta az álom. A ház előtt egy szép macska ült és egy pillanat múlva már McGalagony professzor került a helyébe. Mellette Dumbledore professzor állt, aki idegességében a lábával dobolt.
- Na végre, Hagrid- sóhajtott Dumbledore megkönnyebbülten.
-Ez az ahol...?- kérdezte McGalagony professzor a kis villámra mutatva.
- Pontosan. Egész életébe viselni fogja, később még jól jöhet- válaszolt Dumbledore.
- Elnézést uram- szólalt meg Hagrid- elbúcsúzhatnék tőle?
- Igen, de iparkodjon!- adott engedélyt az igazgató.
Hagrid kivette a szunyókáló Harryt a motorból és letette a lábtörlőre.
- Légy jó és ne foglalkozz ezekkel az ostoba muglikkal- mondta ki az utolsó jótanácsot Hagrid. Dumbledore odalépett Harry mellé és egy levelet csúsztatott a pólyájába.
- Ezzel tájékoztatom a Dursley családot Harry történetéről és jövőbeli sorsáról- szólt a professzor, majd McGalagony professzor mellé lépett Egy bozontos óriás, egy ősz hajú professzor és egy hosszú szakállú varázsló nézte a Privet Drive előtt fekvő babát, majd egy pillanat múlva már mindhárman köddé váltak és egyedül hagyták a sorsával a kis Harry Pottert.