Hermione

Lucius Malfoy letrappolt hozzánk.

- Fiam, csalódtam benned. - Mondta,mire Draco, csak megforgatta a szemét. Jól megkínoztak minket, utána csak unatkoztunk tovább.

Lucius lejött,és lehozta nekünk a kaját. Egy héten egyszer kaptunk kaját, de az is hasonlított a macskakajához. Éppren hozta Lucius a kaját mikor Draco megszolalt.

- Tudod... én eddig mindig féltem,hogy csalódsz bennem. De mostmár rájöttem, hogy nincs miben csalódnod bennem. Maximum azért,mert hallgattam rád. Te nem vagy az apám. Te nem is minősülsz számomra embernek. Neked nincs semmid. Se életcélos, se semmid. Hány ember vére tapad a kezedhez hmm?! Meg se tudod számolni. Na és mi a faszt tettél egész eddigi életedben? Felneveltél engem. Nézz csak rám. Én is egy olyan elcsestett tuskó vagyok mint te. De nem érdekel. Nekem itt van Hermione. Segitett megmutatni a fényt a sötétben. Szeretem őt. Na és ne gyere nekem a vértisztasággal. Vér ilyen, vér olyan. Ugyan az! Egy ember, varázsló nem változik meg attol,hogy az annya szőke, az apja meg barna. Istenem, vedd már észre,hogy nem az az élet, amit te élsz. Hanem amit több millió ember, vagy varázsló. Nekem lett egy kis ideig élet értelmem. De te nem viszed a mocskos életeddel semmire. - Fejezte be monológját,majd leköpte.

Draco rám vilantott egy mosolyt. Lucius belerugott fiába, majd előkapta pálcáját.

- Soha nem beszélhetsz így velem! - mondta. - Ez boldogsággal fog eltölteni,remélem tudod. Avada kedavra! - Draco teste holtan rogyott össze.

Elkerekedett szemekkel néztem a holttestre. Nem fogtam fel. Sokkot kaptam. Újra, és újra lejátszódtak elöttem a történtek. Észre sem vettem, hogy Lucius ki ment, és késöbb vissza jött.

A gyász hirtelen elutalkodott rajtam. Draco testére borultam, és csak zokogtam. Az időérzékem,teljesen megszünt. Napokon heteken kereszül nem ettem többet pár falatnál. Dracora gondoltam.

A testét elvitték. Itt vagyok egy pincébe zárva egyedül. Gyászolok. Nem tudom mit tegyek. Nem tehetek semmit. Azt mondták, azért nem öltek meg, mert azt szeretnék,ha Ginny tenné, de neki elöbb fel kell készülnie rá.

Azonban egyszer az a nap is elérekeztt, ahogy egyszer minden elérkezik. Kivezettek egy nagy terembe. Halálfalók ezrei gyülekeztek ott, egy kört alkotva. Engem bevezettek a kör köepére,majd térdre kényszerítettek. Csak a bilincseim csattogása hallatszott. Ginny, és Grindelwald is besétállt a körbe. Ginny lassan közeledett,azonban Grindelwald megállt,és Ginny mögül nézte a műsort.

Ginny rármszegte a pálcáját,majd elsuttogott egy Cruciátust. Felorditottam,és fetrengtem fájdalmamban. Hallottam, ahogy többen is felkacagnak. Amint elállt a fájdalom, felülltem, és Ginnyre szegtem tekintetem.

- Miért? - szeltem át hamgommal a termet. Mindenki elhallgatott, és feszülten fgyeltek. - Ginny, te nem ez vagy! Nézz csak magadra. Ezt akartad az élettöl? Így akartad végezni? Ahogy az a mocsok ott mögötted?

- Ne merj így beszélni az uramról! - kiáltott Ginny.

- Urad? Ginny,te nem ez vagy értsd már meg. Mi történt veled? Agyon kínozhattak. Mit tettek? - Ginny üveges tekintettel nézett el fölöttem

- A szemem láttára megölték Harryt. Aztán Ront megölették velem. - Teltek meg könnyel szemei. Felálltam, és lassan odasétáltam hozzá. Bilincsem csörömpölése hallatszódott csak a néma csendben. Amikor elég közel értem Ginnyhez,megfordultam.

- Kérlek. - utaltam a bilincsekre. Ginny,egy pálca mozdulattal kinyitotta a bilincseket. Halványan elmosolyodtam. Visszafordultam és mégközelebb sétálltam. Aztán megöleltem.

Hallottam,ahogy többen pálcát rántanak,majd ránk szegik. Azonban láttam ahogy valami, sárga burkot alkot körülöttünk. Az átkok leperegtek a burokról  megfogtam Ginny kezét,és pálcát ránotottunk, Grinelwaldra szegtük.

Hirelen Draco lépett elénk. Sárga és fényes volt. Mintha csak kisértet lenne.

- Ne tegyétek. Meneküljetek. - Suttogta majd szertefoszlott. Megtettük. A kijárat felé iramodtaunk amit sikeresen el is értünk. Hirtelen elemelkezedett lábunk a földtöl, és szálltunk egyenesen a Roxfirtig.

🔼🔽🔼

Mindent elmesélltünk a tanároknak. A gyengélkedőre vittek minket, és gyertyával segítettek minket gyászolni. Én zokogva Ginny nyakába borultam. Vissza kaptam az igazi Ginnyt. Elmondta hogy egy hipnotizáló, érzés volt Grindelwalddal lenni, és hogy nem lehetett szabadulni. Mondta,hogy meg kell ölnünk.

Bennem azonban már nem volt több remény. Draco meghallt. Hetekig feküdtem a gyengélkedőn. Már nem is kellett volna, de jó volt. A képekkel beszélgettem. De a gyász még mindig velem volt. Tudtam,hogy sosem szabadulok előle.

Tudom,tudom! Rövid lett, és sokat kellett rá várni. De itt van!
Köszönöm a nézetségemet! Nagyon! További jó olvasást!
Pusszancs drágáim!
Neville