Mikor felfogták, hogy kik állnak ott, mindenki ledermedt. Harry és Draco kihasználva, hogy senki sem mozdul, odarohantak jegyesükhöz. Neville sápadt volt, ruhája pedig csupa vér. Ahogy a két fiú a látómezejébe ért, felnyögött.

- Sajnálom, Harry! Megpróbáltam megállítani Ront, de nem sikerült! - nyögte.

- Ssss! Semmi baj, Neville! Te megpróbáltad, egyedül Ron és a többiek a hibásak - mondta a fiúnak a Piton család örököse.

- Én sem haragszom rád, Longbottom! És sajnálom az eddigi tetteimet, amit ellened elkövettem - mondta Draco is.

- Draco! - suttogta egy meggyötört hangocska, ami Hermionéhoz tartozott.

- Itt vagyok, szerelmem! Nem lesz semmi baj!

A lány arca hamuszürke volt, a hálóinge elszakadt, már csak annyi maradt belőle, hogy épp ott takarja el a lányt, ahol kell. De a maradék anyag is csupa vér volt, csakhogy a Weasley-lány sem volt jobb állapotban. Az ő esete sokkal súlyosabb volt, mint barátnőjéé, amit csak tetézett, hogy a lány teljesen halandó volt. Eközben McGalagony a többi diákkal, míg Piton a Weasley-fiúval kiabált.

- Maga közveszélyes örült, Weasley! Mégis mit gondolt, mi, Weasley? Hogy halálra kínozza a saját húgát és a lányomat. Igaz, Weasley? Még az éjjel írni fogok a szüleinek, és ha maga ránéz a saját szüleire, ahogy azok az ön húgát nézik, talán ráeszmél, hogy mit is tett, és hogy érzek most én. Takarodjon a szemem elől, Weasley! És felejtse el, hogy auror lesz, mert én nem fogom beengedni magát a tantermembe soha többet.

- Azt hiszi, hogy fájni fog, hogy megátkoztam az áruló húgomat? Nem, nem sajnálom, hogy megtettem, csak egy jövendőbeli halálfaló szajha, a maga lányával együtt.

A férfinál itt szakadt el a cérna, a keze lendült, majd csak egy nagy csattanást lehetett hallani, ahogy a férfi keze hozzáért Ron arcához. A teremben síri csönd lett, még McGalagony is meglepődött, hiszen tudta, hogy a bájitalmester nem üt meg sohasem egyetlen nőt vagy gyereket sem a gyerekkora miatt. Piton azonban most nem foglalkozott vele, hogy akit megütött, még csak tizenhat éves, kiskorú. Tajtékzott a dühtől, csak egy valamit akart, megleckéztetni a legkisebb Weasley-fiút.

- Még is mit képzel kivel beszél? Nem vagyok a barátja, hogy így beszéljen velem! És hatalmasat téved, Mr. Weasley, ha azt hiszi, hogy csak fehér és fekete van. Képzelje van szürke is. Nincs olyan ember, akiben csak világosság, vagy csak feketeség van. Még a Sötét Nagyúrnak is van jó oldala, még ha csak nagyon kevésszer is mutatja meg. Bár általában a nőknek mutatja meg ezt az oldalát. Meg a társának.

- Társa? Tudjukkinek van társa? Csak nem a kígyója? - kérdezte Dean Thomas ledermedve.

- Nem. A társ a halálfalóknál egyenlő a feleség vagy a menyasszony fogalmával. A Nagyúr esetében Beatrix Lestrange-szel.

- Önnek is van házastársa, professzor úr? - kérdezte az egyik másodéves.

- Igen, volt feleségem.

- Ki volt az?

Piton gúnyosan elmosolyodott.

- A gyermekeim anyja.

Mindenki elhűlve nézett rá a férfire. A diákok soha sem gondolták volna, hogy a rettegett bájitalmesternek volt valaha is felesége. Azt tudták, hogy a férfinek voltak kapcsolatai, hiszen négy gyermek édesapja.

- Mi az? Nem gondolták volna rólam, hogy volt valaki, akit szerettem. Sőt, akit a mai napig szeretek teljes szívemből - gúnyolódott a férfi.

- Nem! - jött az egyöntetű válasz a bátor griffendélesektől.

- És nem gondolt arra, hogy újraházasodjon, professzor úr? - kérdezte az egyik hetedéves fruska.