Nathaniel Louis Harryson Piton fáradtan tekintett ki az elvarázsolt ablakon az ágyából, és testvéreire gondolt, legfőképpen Hermionéra. Harry átkerült a Mardekárba, míg Hermione a Griffendélben maradt, aggódásra késztetve bátyját. A fiú tudta, hogy húga meg tudja magát védeni, ha kell, de a fiú akkor is aggódott érte. A griffendélesek és a mardekárosok így is utálták egymást, de ha egy griffendéles rátámad Hermionéra, akkor csak még nagyobb lesz a két ház közti ellentét, mert a mardekárosok nem fogják hagyni, hogy a házvezetőjük lányára támadjanak. Legfőképp Draco nem fogja hagyni, ahogy azt sem hagyta a vonaton, hogy Ron megüsse a lányt. Harry felsóhajtott, és gondolatai elkalandoztak a pár órával ezelőtti vacsorához.

Pár órával ezelõtt

Harry és húgai (Elizabeth, Valerie és Hermione) a Nagyterem előtt várakoztak, hogy hívják őket. Elizabeth vérvörös hajú és smaragdzöld szemű, gyönyörűen szép lány volt. Valerie skarlátvörös hajú és éjfekete szemű lány , amíg Hermione fekete hajú és szemű lány volt. Ezeken kívül teljesen egyformák voltak, így senkinek sem volt kétséges, hogy õk négyen ikrek.

Harryt az igazgató hangja rántotta vissza a gondolatai közül.

- És most üdvözöljük köreinkben iskolánk két diákját és két újdonsült diákját!

Kinyílt a kétszárnyú ajtó, és Harry felemelt fejjel, büszkén indult el befelé háta mögött húgaival. Körbenézett a teremben, és észrevette Ront és Ginnyt, akik halkan vitatkoztak egymással. Menyasszonya arca hajával megegyező vörös színű volt. A fiú felsóhajtott, és ment tovább. Odaért testvéreivel a tanári asztalhoz, és egy pillanatra ránézett apjára, aki visszanézett rá kifejezéstelen arccal, éjfekete tekintetéből semmit sem lehetett kiolvasni. Az igazgató felállt, mire a diákok elhalkultak.

- És most jöjjön a beosztás! Piton, Elisabeth Anastasia Margot!

Harry nézte, ahogy idősebbik húga kecsesen kilépdelt a székhez, és leült. Pár másodperc múlva pedig a Süveg felkiáltott.

- Hugrabug!

Mire az idősebbik Piton lány mosolyogva szaladt újdonsült házának asztalához. A következő pillanatban pedig...

- Piton, Nathaniel Louis Harryson!

Harry kilépett húgai közül, és felszegett fejjel, büszkén indult meg a székhez. A Süveg még hozzá sem ért már kiáltotta is.

- Mardekár!

Harry mosolyogva indult el a Mardekár asztalához, mikor meghallotta valamikori legjobb barátjának a hangját.

- Végre oda kerülsz ahová valóban tartozol, te kis mocskos halálfaló ivadék! - kiáltott fel Ron, mire mindenki elhalkult.

Harry szép lassan megfordult, és ránézett. Szeme sarkából látta, hogy Ginny már nyitja a száját, hogy közbeszóljon, de Harry felemelte a kezét, ezzel hallgatásra bírva a lányt. A csönd csak sűrűsödött a teremben, ahogy a két fiú egymással szemezett.

- Na mi van, nem jutsz szóhoz, mi, Piton? - kérdezte gúnyosan a Weasley-fiú.

- Ahhoz, hogy szóba álljak veled, hozzá sajnálatosan ész is kell, azonban sajnos az neked nem jutott, Weasley - mondta Harry nyugodtan.

- Nem fogod a húgomat belerángatni semmi hülyeségbe, Piton! - acsargott a vörös hajú fiú.

- Nem szándékozom semmi életveszélyes helyzetbe rángatni a jövendőbeli hitvesemet, Weasley! Őt szeretem a világon a legeslegjobban - mondta a Piton-fiú, és lassan odasétált a lányhoz, és megfogta annak kezét.

Utána szép lassan lehajolt, és megcsókolta a lányt. Végül felemelkedett, aztán tovább indult a háza asztalához, és leült.

- Khm, folytatódjon a beosztás! - szólalt meg pár perces csönd után az igazgató. - Piton, Hermione Lily Rose!

A lány mosolyogva kiment, és a süveg már mondta is a házat.

- Griffendél!

Hermione mosolyogva ült le jövendőbeli sógornője mellé.

- Piton, Valerie Aurora Destiny!

- Hollóhát!

A beosztás ezzel véget ért, és kezdődhetett a lakoma.

Visszaemlékezés vége