Fél óra Dursley hiszti után, Harry és Perselus együtt léptek ki a Dursley-család otthonából.
- Uram, hova megyünk? - nézett fel Harry áhítatos szemekkel Pitonra.
Pont olyanok voltak smaragdzöld szemei, mint egy vele egykorú gyermeké, aki felnéz az apukájára. Perselus szíve erre ezerrel verni kezdett, legszívesebben magához ölelte volna a kisfiút. De türtőztette magát, így inkább válaszolt.
- Egy jövőbeli osztálytársadért, ő is mugli születésű, mint az unokatestvéred. London belvárosában laknak. Hoppanálni fogunk, mivel még nem töltötted be a tizenegyet, így nincs rajtad a nyomjel.
- Nyomjel? Az mi?
- Az egy nyom a minisztériumnak, hogy tudják, hogy melyik kiskorú máguspalánta szegte meg a kiskorúak varázsgyakorlására kiadott rendeletet.
- Meddig lesz rajtam a nyomjel?
- A nagykorúságodig, amíg be nem töltöd a tizenhetet. De most már menjünk.
- Oké. Menjünk - a következő pillanatban pedig eltűntek a Privet Drive-ról.
A következő pillanatban egy takaros, fehér, két emeletes ház előtt álltak. Perselus könnyed léptekkel indult el a ház felé, pedig belül jeges rémületet és halál félelmet érzett, egy kis reménnyel fűszerezve. Mögötte Harry egy kicsit megszeppenten nézett a házra. Kíváncsi volt a jövőbeli évfolyamtársára. Mikor odaértek az ajtóhoz kopogtak. Pár másodperc múlva nyílt ki az ajtó, mögötte egy kedves mosolyú, középkorú nő jelent meg.
- Ah, ön bizonyára Mr. Piton, és ő pedig Harry.
- Igen, mi vagyunk. Beengedne minket!?
- Oh, persze. Jöjjenek be! - tessékelte be a vendégeket a házba. - Máris szólok neki. Hermione, kérlek gyere le! Vendégeid jöttek!
- Megyek, anyu! - hallatszódott egy aranyos kislány hang.
Pár másodperc múlva egy göndör, barna hajú és barna szemű, Harryvel egyidős kislány lépett be a nappaliba. Ahogy meglátta a férfit, azonnal köszönt.
- Jó napot, uram! - mosolygott rá a férfira, majd észre vette Harryt, és felé fordult.
- Szia, én Hermione Granger vagyok. És te?
- Harry... Potter. Hány éves vagy?
- Tizenegy leszek július harmincegyedikén. Te?
- Én is. Mármint én nekem is akkor van a születésnapom. Csak én éjfél előtt öt perccel születtem.
- Huha, ez durva. Én éjfél előtt hét perccel születtem, de durva. Te hol születtél?
- Hát... azt nem tudom - a kis Harry Pitonhoz fordul. - Uram, ön nem tudja véletlenül, hogy hol születtem?
Az eddig a két gyereket néző férfi ránézett Harryre.
- Godric Hollowban születtél, ott is éltettek a szüleiddel, míg a Sötét Nagyúr rád nem támadt.
- Azta, én is ott születtem. Olyan, mintha ikrek lennénk.
- Tényleg olyan. Ugye, uram?

A két gyerek ránézett Pitonra, akinek szemeiben szomorúság villant.

- Igen, tényleg olyan!

A férfi szomorú tekintete és mosolya láttán a két gyerek is elszontyolodott.  Ezt a férfi is észre vette, és nyugtatóan elmosolyodott.

- Mit szólnátok hozzá, ha én elbeszélgetnék Ms Granger szüleivel, ti pedig elmennétek játszani? Utána pedig elmennénk az Abszol Útra.

- Rendben! De mi az az Abszol út, uram?
- Majd Harry mindent megmagyaráz. De siessetek! Ma még sok mindent elkel intéznünk.
- Rendben.
A két gyerek csendben felmegy az emeletre.