"Egy buborékfújóval bénáztam, mert nekem még az is nehezen megy, hogy buborékokat fújjak. Idegesen ráztam a felhabosodott vizet és közben oldalra pillantottam Harryre, aki gond nélkül teremtett magunk köré habfelhőket. 

-Hogy csinálod? - hitetlenkedtem és kipukkasztottam egy felém szálló buborékot. 

-Hát... csak kifújom - vonta meg a vállát. -Cseréljünk - nyújtotta felém a saját kis dobozát. 

-Nézd! - ugrottam fel hirtelen, amikor végre valahára sikerült valamit alkotnom. Azonban tudomásul kellett vennem, hogy Harrynek most nem sikerül, ami azt jelenti, hogy valóban béna vagyok. A fejét ingatva állt fel, majd a kerti csaphoz futott és újratöltötte vízzel a tartályt, aztán öntött bele egy kis sampont is. 
-Visszaadjam? - kérdeztem, mikor visszaült mellém a függőágyba, de nemlegesen intett, így örömmel fújtam tovább az olykor kisebb, olykor nagyobb buborékokat. 

-Szóval... - kezdte hezitálva. Egy pillanatra kelletlenül lehunytam a szemem, mert azt hittem, csak élvezzük majd a jó időt és buborékokat fújunk, amiket elvisz a meleg szellő. Mindig tévedek, nem tudom, miért vagyok meglepve.

-Na? - fordultam felé. 

-Nem muszáj válaszolnod, csak érdekel, vagyis engem minden érdekel, ami veled kapcsolatos, de neked sosem muszáj válaszolnod, mert nem kötelességed és...

-Harry, ezt ne csináld - vágtam a szavába. Hosszasan felsóhajtott és lassan bólintott egyet.

-Hol van az apukád? - kérdezte. Nemtörődöm stílusban megrántottam a vállam és újra a számhoz emeltem a fújót. 

-Nem tudom. Itt hagyott engem és anyát - mondtam. 

-Miatta vannak hegek rajtad? - kérdezősködött tovább. Felé sandítottam és a lehetséges válaszokon gondolkodtam. Talán túl sokáig, mert zavartan kezdett mozgolódni mellettem, ezért úgy döntöttem, teljesen őszinte leszek vele.

-Nem. Ezeket én csináltam - vallottam be. Meghökkenve bámult rám, feltételezem, mindenre számított, csak erre a válaszra nem. 

-De... Miért? - nyökögte. A tiszta égre emeltem a tekintetem és halványan elmosolyodtam.

-Nem tudom - feleltem. 

-Tudod ez eléggé ijesztő - mutatott rá a karomra. 

-Nagyon sok butaságot csináltam és mindet bánom. De nem forgathatom vissza az időt, hogy meg nem történtté tehessem a tetteimet - mondtam halkan. 

-Van még máshol is? 

-Harry, nagyon kedvellek - hagytam figyelmen kívül a kérdését, amitől elhallgatott és percekig döbbenten pásztázta az arcom. 

-Én is kedvellek - válaszolt lassan. -De ezt tudod.

-Attól még elmondhatod többször - hajtottam le a fejem. 

-Ígérem, sokszor el fogom mondani - simított végig a térdemen. Az ujjaira szegeztem a szemeimet, ahogy a rövid szárú nadrágom anyagán pihenteti őket, és mégis engem akar ezzel nyugodtabbá tenni. 

-Te más vagy - bólintottam magam elé.

-Úgy érted, különleges vagyok. Meg tökéletes - dőlt felém, miközben játékosan hajlítgatta a hangját. -És helyes. Rohadt szexi.

-Harry! - hitetlenül löktem meg a vállát.

-Nem ellenkeztél - vigyorgott rám, mire a szemeimet forgatva vettem elő újra a buborékfújót. -Látod?

-Most növeltem az amúgy is magas egódat - sóhajtottam panaszosan. 

-Szeretem, ha aranyos fiúk értenek egyet velem, mikor magamról beszélek - közölte a nyilvánvalót. -Még akkor is, ha nem gondolom komolyan azokat a szavakat.

Eltartott néhány hosszú percig, hogy elérjenek hozzám a szavai. Amikor felfogtam, amit mondott, lassan fordítottam felé a fejem és kérdőn kerestem az arcára kiült humort, de a komolyságon kívül más nem köszönt vissza rám. 

-Harry - kezdtem, és ekkor az arca teljesen megváltozott. Mintha félne attól, amit mondani fogok. Tényleg nem gondolta komolyan, amiket mondott? -Szerintem, te tökéletes vagy - mondtam a szemébe nézve. 

-Nem léteznek tökéletes emberek - mosolyodott el. 

-Mindketten tudjuk, hogy vannak kivételek - kacsintottam rá. 

-Megcsókolhatlak? - kérdezte hirtelen. A játékos mosoly lefagyott az arcomról, megszeppenve kaptam el róla a szemeimet.

-Tessék? - kérdeztem vissza magas hangon.

-Megcsókolhatlak? - ismételte magát határozottan. Elvörösödve dörzsöltem össze a samponos tenyereimet és tanácstalanul felhúztam a vállaimat.

-Nem tudom - ez szép volt Louis. Hogy lehetek ekkora lúzer? Legszívesebben a falba ütném a fejem addig, ameddig el nem ájulok. Nem is olyan rossz ötlet. 

És valóban felkeltem volna, hogy a falhoz lépjek, én őrült, de Harry megakadályozott bármiféle mozgásban. Az állam alá nyúlt, maga felé fordította az arcom és figyelmeztetés nélkül hajolt az ajkaimra."

Dr. Payne a mappáit rakosgatta sorba, közben rajtam tartotta a tekintetét. Halkan zihálva, elkerekedett szemekkel révedtem rá és szükségem volt pár pillanatra, hogy rájöjjek, hol is vagyok pontosan. 

-Fél óra - szólalt meg az orvosom az asztal mögül. 

-Hogyan? - nyögtem ki nagy nehezen. 

-Fél óráig tartott, hogy visszahozzalak. Nem értem, miért esel megint egyre mélyebbre - ingatta a fejét, miközben a homlokát ráncolta. Némán hallgattam, természetesen én tudtam a válaszokat a miértekre. Azonban sosem gondoltam volna, hogy a gyógyszer elhagyása az emlékeim visszatérésével jár. Erre használják ezeket a pirulákat? Hogy átmossák az ember agyát?
Nem kérdeztem rá semmire, hiszen minden felháborodás tőlem a lebukásomhoz vezetne.  

-És mennyi időnk van még? - köszörültem meg a torkom. Az órára nézett, majd félredobta a tollát.

-Semennyi. Ki fogom találni, hogy mi lenne jó számodra - felelte határozottan. Megrántottam a vállam, hiszen próbálkozhat akárhogy, ezek után egy gyógyszert se fogok bevenni, még akkor se, ha remeg a kezem és rosszul vagyok a megvonástól. -Most menjünk. Odakint dolgoznom kell még.

Felállított a székről és végzett rajtam egy többször véghezvitt, rövid vizsgálatot, hogy tényleg rendben legyek. Ugyan zsibbadtam és a fejem fájt egy kicsit, ezeken kívül teljesen jól voltam, sőt. Visszagondolva az emlékeimre,  feldobódtam tőlük, és ha előrenézek, akkor is csak a mosoly játszik az arcomon. Holnap kiszabadulunk innen Harryvel. Szabadok leszünk és örökké együtt lehetünk. A göndör hajú fiú a padon ült terpeszkedve, fejét hátrahajtotta a háttámlára és élvezte a napsütést. Dr. Payne elvezetett a szökőkútig, ahol vetett rám egy figyelmeztető pillantást és egyedül hagyott, ahogy szokott. 

-Üdv újra itt, Louis. Élvezd ki, mert ma ülhetsz ezen a padon utoljára - mondta Harry, s közben rám se nézett. Levágódtam mellé, a lábaimat pedig átlendítettem a combjain, sarkaim a padhoz koppantak, míg fél karommal a háttámlát öleltem. 

-Hiányozni fog - sóhajtottam. 

-Mondanám, hogy vigyük el, de...

-Hülye vagy - nevettem fel hangosan. Érdekes lenne, ha a szökés közben megragadnánk az amúgy földbe épített padot és vinnénk magunkkal. -Hé, Harold - a flegma stílus legalját ütöttem meg a hangnememmel, amivel felhívtam magamra a figyelmét. Kíváncsian fordította felém az arcát és kérdő szemekkel pillantott rám, mire két ujjammal közrefogtam az állát és közelebb rántottam magamhoz. 

-Mit... - kezdett értetlenkedésbe, azonban mielőtt komolyabban az összekuszálódott szavaiba ugrott volna, egy magabiztos mozdulattal érintettem ajkaimat az övéihez. Csak egy puszi volt a szájára, egyikünk se mozdult, de úgy éreztem, ez életem legszebb két másodperce. 
-Oh... - pislogott rám nagyokat, miután pár centire eltávolodtam tőle. -Ezt miért kaptam? 

-A cuki pofid miatt - csíptem meg az arcát, mire morgolódva eltolt magától. 

-Ez fájt - nyafogta. -Egy tizenkilenc éves férfi nem cuki - folytatta.

-Férfi? - röhögtem fel. 

-Na! - mérgesen ráncolta a homlokát, mire a szám elé emeltem a kezeimet. 

-Oh, eszembe jutott valami! - kiáltottam fel. 

-Remek, most már az egész udvar minket bámul - motyogta, de azért érdeklődve figyelt rám. 

-Szóval. Előbb csináltuk... tudod, azt - néztem rá jelentőségteljesen. -, mint hogy összejöttünk volna?

-Nem értem - értetlenkedett. A szemeimet forgatva ingattam a fejem.

-Hagyjuk inkább.

-Várj! - szólalt fel hangosan. -A panelházas együttlétünkre gondolsz? - vonta fel a szemöldökét.

-Miért, volt más is? - rökönyödtem meg. Halkan felkuncogott és a fejét rázta.

-Nem. Viszont, tényleg előtte csináltuk. Nem tudtál ellenállni nekem - dobta hátra a haját, miközben felszegte az orrát. 

-Fogadjunk, hogy pont fordítva volt, és te nem tudtál ellenállni nekem - böktem meg a vállát, mire elvörösödve hajtotta le a fejét. -Tudtam - vigyorodtam el győztesen.