A káosz halállal keveredve szállt a földre. A mélyen féltett béke mindig ott járt. A sors fonalai összekuszálódtak: alakultak, csiszolódtak. Végül a béke felborult. A káosz és halál elsodorta őt, magával vitte a reményt. A béke összezuhant, többé képtelen volt hinni. A káosz és halál könyörgött, igazából sosem akarta bolygatni őt, de a sors istennői másképp szőtték azt a bizonyos fonalat. Csavargatták, elszakították, és végül... összefonták. A rend, mely elhozta az egyensúlyt, helyreállt. A béke meglelte az igazságot, míg a halál fia elengedte a viszálykodást, és úgy döntött, a béke mellé szegül. Amikor a béke összeállt a halálos káosszal, a halál fia megváltozott. Többé nem érdekelte a viszály. Meglelt egy fontos igazságot a békében, s többé nem eresztette. Rájött, kettejükben rejlik minden, amire eddig vágyott.

A férfi megsimogatta a fekete hajú kisfiú arcát a szárnyának selymes végével.

– Szép mese, nem igaz, fiam?

Sötét, ezüsttel pettyezett szempár pislogott vissza rá. A gyermek unottan babrált a takaró szélével.

– Nem tudom, apa. Szerintem kicsit unalmas.

– Semmi baj. Idővel megérted, miről szól.

○•○•○

Sziasztok!

Először is köszönöm, hogy elolvastad a prológust! :)

Tekintve, hogy még nem sikerült elkészülnöm a könyvvel, ezért szombatonként várható mindig a heti aktuális új rész. Január elejéig elég a jelenlegi megírt mennyiség, és az a terv, hogy amíg ez szép lassan feltöltődik, addig haladok tovább vele, így januártól ugyanúgy folytatódhatnak a további részek feltöltései. Amennyiben időközben elkészülök a teljes történettel, heti 2 részre fogom időzíteni a részeket, de nem szeretném túlterhelni magam, mert jelenleg kicsit lassabban tudok csak haladni. Egy biztos: a könyv mindenképpen el fog készülni.

Tehát: minden pénteken új fejezet!