Diana félúton járhatott Winterloo felé, amikor a démonok észlelték a szökését.

-Utána! Megállítani és visszatoloncolni!- parancsolta Drákusz.

-Bármilyen eszközzel?- kérdezte mohón a derekkenek királya az emberi vérre gondolva.

-Megölheted, de a vérét ne idd meg, mert az apja én vagyok.- válaszolt Drákiszusz, kihangsúlyozva a „ne", az „apja" és az „én" szavakat.

-Kár, pedig finom lett volna...- álmodozott az egyik.

-Egy kevés hagymával és chilivel...- így egy másik

-Akkor már jó sok szaftja is legyen!- mondta egy harmadik

-Én nyersen szeretem.- mondta az első undorral a hangjában.- Nem sütve.

-Én szeretem nyersen, sütve, főzve, pirítva, rántva...- sorolta a második, közben úgy számolta, hogy egyféle készítési módot háromnak, néha négynek gondolt.

-Amúgy a csajszi félig démon, nem?- kérdezte egy negyedik.

-Ja, tényleg...- jöttek rá, és szinte sírtak is, de végül Drákfráruszusz szólt rájuk.

-Elég legyen, keressétek meg a királynőt!- parancsolta.- Különben szénpor sem marad belőletek! Világos?!

A derekkenek bólintottak, majd olyan gyorsan spuriztak el, hogy talán még Aira sem tudta volna őket utolérni. Vagy mégis? Ki tudja?

Diana néha megérezte, ha démoni eredetű lények vannak a közelében. „Jönnek."- gondolta.- „El kell rejtőznöm." Talált egy alkalmas jégbarlangot, és ott lapult.

Hamar elnyomta őt az álom, mert utoljára azelőtt a nap előtt aludt, amikor megkoronázták.

Álmában megkoronázták.

-Éljen soká Wintressi Diana Izabella!- hangozta a nép.

A kép hirtelen változott: II.Hermione koronázását látta. A lány mindössze tizenkét éves lehetett.

-II.Hermione, megfogadod, hogy Hermione, az első, a Megtisztító elveit követve védelmezed az életed árán is Harmoneriát, és ha arra kerül sor, új hazát teremtesz.

-Fogadom.

-Fogadod, hogy miután felesküdtél Harmoneria védelmére, őrző szemed a peremvidéket is figyeli, hogy megvédd Harmoneriát a betolakodóktól?

-Fogadom.

-Az, aki eddig Harmoneria esküszövegét mondta, most közelebb hajolt a barna hajú lányhoz.

-Fogadod, hogy fél szemeddel Winterloot őrzöd, hogy Drákiszusz leányai ne pusztítsanak el mindent, ha a démonok felemelkednek és megrontják a két lányt?- suttogta, hogy csak ő és Hermione hallja.

-Fogadom.- suttogta a lány.

-Éljen soká II. Hermione!- szólt hangosan az esküszöveg-mondó.

-Éljen soká!- hangozta a nép.

Újra változott a kép. Sötét volt, csak Wintressi Selena Diana Elizabeth Lilla Anna alakja tűnt ki a sötétből.

-Diana, nagy veszély leselkedik rád! Tessék, ezt neked adom!- figyelmeztette a lányt a testvére, és átadta a színtelen, hópehely alakú medált.- Ezzel tudsz velem és a lányoddal beszélni. Ébredj fel, ez egy hószörnyeteg barlangja, ébredj!

Winterloo királynője felébredt, és meglepetten látta, hogy az álmában látott medál a nyakában van. Kinézett, és mivel a derekkeneket nem látta sehol, elfutott Winterloo felé.

Óvatosan ment, hogy senki ne vegye észre. Végre meglátta a Harmon-korong peremét, odafutott és átlépte azt.

Harmoneriába jutott, azon belül egy kis Wintetlooi falucskába, ahol eredeti, mágikus jégkristályokat bányásztak.

-Helló, Harmoneria, hazajöttem!- mondta magának, hátradőlt és elégedetten készített egy hóangyalt.

Felállt. Szerencsére senki nem látta, hogy Winterloo ifjú királynője hóangyalt készített a Peremvidék közelében délelőtt tizenegy órakor.

-Hatalmas szerencséd volt.- szólalt meg egy nő a lány háta mögött.- Semmi gond, ilyen idős koromban én is készítettem egyet.

Diana hóangyala mellé mutatott, ahol egy másik hóangyal volt, alá egy nevet és egy dátumot írtak a hóba: Izabella Selena, 978, december 1.

-Anya!- borult a lány anyja nyakába.

-Gyere, meg kell beszélnünk egy-két dolgot.- mondta Wintressi Izabella.

Elindultak a Mount Wintloo felé.

-Hol voltál eddig?- kérdezte Izabella félúton.

-Ezt inkább otthon beszéljük meg.- mondta a lány komoran.

-Diana, rengeteg dolgot titkoltam el eddig előled

-Tudom, de miért?

-Nem akartam, hogy... annyi gond szakadjon rád.

-Miért, így jobb lesz?

-Sokkal jobb, mert egy kisgyerek még keresi az apját, ha gonosz, ha nem, mert meg szeretné ölelni. Egy tizennyolc éves érett nő viszont sok mindent megért.

Csendben haladtak tovább, csak a hó és jég ropogott a talpuk alatt.

-Megérkeztünk!- szólalt meg végre Izabella királyné.

Bementek a hatalmas, olvadhatatlan jégkapun. Szerencsésnek nevezhette magát az, aki már végigjárta Winterloo hatalmas palotáját. A palota kapuja két hatalmas jégoszlop volt, amelyet egy óriási jégboltív kötött össze. A kapu két szárnyán egy közismert festmény egy részlete látszódott: annak a festménynek az egyik részlete, amely I. Hermione és Drákusz küzdelmét ábrázolja, címe Hermione megküzd a démonokkal. Ennek egyik részletét- Wintress és Drákiszusz küzdelmét- ábrázolja a kapu két szárnya: a bal oldali szárnyon a télőserő megtestesült alakja egy hótölcsér kicsúcsosodó részét forgatja a kezében dobásra készen, a jobb oldali szárnyon a tölcsér kiszélesedő részében a téldémon próbál szabadulni a fehérhajú, jégkék bőrű, kék szemű, lilaruhás ellenfelének szorításából, és mintha azt mondaná a démon, hogy: „Még visszatérek!"

Itt Diana megállt egy pillanatra, és gyönyörködött a jól kidolgozott képen, majd bement a kapun egy kisebb előtérbe. Ebből a szobából két oldalról két hosszú, szánszélességű, a palotát körbeölelő folyosó vezet a palota mögötti istállóba. A lány végigszaladt a bal oldali folyosón, át az istállón, és vissza a jobb oldali folyosón vissza az előtérbe. Innen egy lépcső indult felfelé, ami a palota első emeletéhez vezetett.

Az első emelet két részre, a bal és jobb oldali szárnyra volt osztva. A palotát szemből nézve balról jobbra a bal oldali szárnyon sorrendben a következő helyiségek találhatóak: szakácsok hálótermei, egy nagy konyha és egy hatalmas terem, amelynek csak az egyik fele helyezkedik el a bal szárnyon. Ez a fél terem egy hatalmas svédasztalos étkező. Diana gyorsan felrohant az előteret és az első emeletet összekötő lépcsőn, és az étkezőtől a szakácsok hálótermeiig minden szobába benézett, és ha volt ott valaki, köszönt is nekik. Aztán elindult ugyanebből a szemszögből balról jobbra a jobb szárnyon, benézett a hatalmas terem másik, bálteremként felhasznált részébe, a szabók hálótermeibe, akik pihenőidejüket töltve forró csokoládét iszogattak, benézett a szabószobába, és a személyi szolgálókon kívül minden egyéb szolga hálótermeibe. Ezután a lány a palota két tornyára, majd az azokat és a palota többi részét összekötő híd-és erkélyrendszerre tekintett, ami a kapu boltívéből lett kialakítva. Végigfutott a hídon a bal szárny melletti toronyhoz, ahol egy csigalépcső vezetett a harmadik emeletre.

Felfutott a lépcsőn, átfutott Winterloo legnagyobb könyvtárán, befutott a trónterembe, és ott megállt. Felnézett a bálterem fölött elhelyezkedő trónterem hatalmas kupolájára, majd tekintete a kupola alatt elhelyezkedő királynői trónra tévedt. Ez a trón egyetlen, halványlila jégtömbből volt faragva, széles karfával, magas támlával és egy háromfokos jéglépcsővel rendelkezett. A támla tetején lévő fő dísz egy félbevágott fehér hópehely volt, aminek három teljes és két félbevágott ága látszódott, ennek tetején a királynői korona kicsinyített mása díszelgett. Jobbra tőle a királynak fenntartott hóból épült, magas támlával, széles karfával és háromfokos hólépcsővel rendelkező trón állt. A támla tetején hasonlóan a királynői trónhoz egy félbevágott, jégkék színű hópehely díszeleg, rajta a királyi korona apró másolatával. A királynői trón bal oldalán három egyforma, a trónörökösöknek fenntartott királyi ülőalkalmatosság áll. Ezeknek is van támlája, karfája, lépcsője, csak annyiban különböznek a többi tróntól, hogy alsó felük hóból, felső felük jégből épült, a támla tetején egyszerű, félbevágott fehér hópehely díszeleg. Diana végigfutott a trónok lépcsőit és a második emeleti erkélyt összekötő, olyan szélességű jégszőnyegen, amin három férfi úgy fér el kényelmesen egymás mellett, hogy fél méter közöttük a távolság, és egyikük sem lép le róla.

-A jégfonal megmunkálása nagyon nehéz, ezért ezt mindig mi, Wintressiek, profi szövőmesterek és szövéshez értő télmágusok foglalkoznak vele.- hadarta a lány- A jeget összezúzzák, porrá őrlik, a port gyapjúfonalra szórják, betakarják hóval, két hétig hagyják hűlni és szétfagy a gyapjúfonal. Ekkor a jégpor és hótakaró összefagy, kitölti a fonal helyét. Egy speciális, mágikus szövőkereten megszövik, varázsigéket mondanak rá, nevezetesen az Ehheminiszt, ami azt teszi lehetővé, hogy melegben ne olvadjon el a szövet, és az Ehidmhemiszt, ami az idomíthatatlanságát teszi lehetővé.

Diana balra fordult, és a könyvtáron át az emeleti toronyszobába, Izabella hálótermébe futott, majd elfutott egy trónörökös üres hálótermén és a személyi szolgálók hálótermein át a másik toronyszobába, ahol a saját szobája volt.

-Nem is gondoltam volna, hogy a nagymamám idejében ilyen jól nézett ki!- mondta Elizabeth ámuldozva.- Lassíthattál volna kicsit.

-Jó, de mindent végig akartam járni.- mondta Diana.

-Öt perc alatt?!

-Rég nem beszélgettünk már családi ügyekről, Diana.- Izabella királyné csak a szobájánál érte utol a lányt.- Gyere, a szobámban vár ránk egy kevés finom forró csoki.