-Nagyon finom ez a… hogy is hívják, jégkrémszendvics?– kérdezte a mellette álló Sammiai Zelenától.
-Te még sosem ettél ilyet? Ha egyszer eljössz hozzám Sommeriába, sok ilyet ehetsz.– mondta a tizenkilenc éves Zelena.
-Kér egy szelet sütőtököt, Diana királynő?– kínálta Herbyai Jack a lányt Herbsteria nemzeti eledelének sült változatával.
-Igen, köszönöm.– mondta, majd öt perccel később megszólalt.– Nagyon finom!
Mindenki táncolt, evett, ivott, egyszóval jól érezte magát. Estefelé Diana a gyerekekkel épített hóembereket és mesét olvasott nekik Harmoneria teljes mesegyűjteményéből, addig, amíg a gyerekek el nem fáradtak és szüleik haza nem vitték őket.
Hajnali két óráig tartott a mulatság, ennek zárásaképpen az uralkodók egymásnak meséltek nemzetük kultúrájáról, szokásairól és felelevenítették a régi történeteket.
-Szerintem Hermione volt a valaha élt legnagyobb királynő.– mondta Airiai Ayra– Egyedül legyőzte Drákuszt és nyolc fiát, és visszavette tőlük az általa teremtett Harmoneriát.
-Akkor rosszul ismered a történetet, Aira.– mondta II. Hermione– El is mondom a teljes, eredeti történetet.
Hermione Drákusz és Litella, a Gonosz és a Jó született gyermeke volt. Litella egyszerű ember volt, de ő őrizte az Ősi Fényt, emiatt jelentett fenyegetést Drákuszra. Hermione nem volt királynő, egyszerű embernek lehetett volna mondani, de meg tudta idézni a nyolc őserőt, akik később megtestesültek, és megalapították a nyolc országot, amelyeket még a mai napig az ő utódaik felügyelnek. Igen, ti is Hermione, a Megtisztító utódai vagytok, ahogy én is.
Folytatnád a sztorit végre?!– idegeskedett Aquarellai Nayda.
-Persze. Nos, Hermione a fényekkel legyőzte Drákuszt és nyolc fiát. Vége.– fejezte be kurtán a Fény királynője a történetet, hogy belekezdhessen egy újabba.– Onnan tudjuk, hogy a Harmon- korong alapja korábban létezett, mint Hermione, hogy Drákusz elmondott egy- két dolgot, amikor Hermiónéval „beszélgetett”. Elmesélek egy történetet.
Valahol nagyon messze, a távoli Ködkörön túl- és ez tényleg létezik, nem csak mesei elem, én már tényleg láttam, ötmilliárd kilométerre fekszik a Mount Harmy közepétől…
-Térj vissza a tárgyra!– mondta idegesen Nayda.
-Jó, rendben. A Ködkörön túl van a démonok őshazája. Innen nem jött senki sem a Harmon-korongra eddig, csak Drákusz és utódai. Ők is csak egy dolog miatt.
A sötétség démonának volt egy testvére, aki meg akarta dönteni bátyja hatalmát. Elvette Drákusztól a föld erejét, megteremtette a Harmom-korong alapjait, és Drákuszt azzal együtt száműzte ide.
Azóta Hermione felszentelte és „démonmentesítette” a földet, nincs ok aggodalomra, nem jön ide egy démon sem.
Hajnali kettő lett, mindenki hazaindult. Diana kikísérte őket, majd felment a szobájába és elővette a Winterlooi királynők koronázási naplóját. Odalapozott a saját nevéhez, és meglepetten látta, hogy bekerült a könyvbe a királynői ruhában. Mégsem azon lepődött meg legjobban, nem is azon, hogy egy megfagyott disznószobor olvadozik a hideg szobában.
„Hogy… mi? Egy megfagyott disznószobor olvadozik a hűvös szobámban? Na, jó, ez még az én képességeimet is meghaladja”– gondolta Diana. Bement a fürdőszobájába, és lemosta arcáról a sminket, aztán visszament a szobájába. A disznószobor helyén egy kékköpenyes férfi állt, csuklyája alól csak elefántcsontszínű agyarai és fagyos kéken izzó szeme látszódott.
-Apám küldött.– mondta szó szerint fagyosan, leheletétől megfagyott a levegő.– Most velem jössz.
Diana, mikor a férfi második alkalommal szólalt meg, megdermedt, megfagyott lába engedelmeskedett a fagyosan hívó szóra.
Ezen lepődött meg igazán a télkirálynő.