🌹H A R M A T É S D I À Z - Ketten a Világ ellen🌹

Hetek óta kívánom már az édességet, de most sem tudom megvenni, ismét vissza kell tennem a polcra. Összesen kettőezer-százötvenegy forint csörög a zsebünkben, amit erre hétre kell beosztanunk. Normális ételt kéne valahogy vennünk. Ilyen luxuscikkekre, mint csokoládé nem futja.

- Tegnap is ezt nézegetted - ölelt át hátulról, és puszit nyomott a kissé kipirosodott arcomra, amit a hideg csípett meg.

- Nagyon tetszik a csomagolása - forgattam meg  kezemben. Ez a lila szín tényleg szép.

- Vegyük meg - súgta a fülembe.

- Persze, és akkor majd kenyérre nem marad! - perdültem meg, karom vállára téve. Belenéztem azokba a szép barna szemeibe, amikben kis zöld és apró kék csíkok futottak versenyt, és nekem a világot jelentették. Göndör barna fürtjei kikukucskáltak sötét kék kötött sapkája alól, szép ajkai ki voltak cserepesedve, arca kissé be volt esve, tekintve a jelenlegi állapotunkra.

Itt vagyunk tizennyolc évesen, ketten egymagunk a világ ellen, mégis boldogan, mert jobban szeretjük egymást, mint bárki mást.
Éhezünk, fázunk, nélkülözünk, de szeretjük és támogatjuk a másikat. Hiszek kettőnkben akkor is, ha senki más nem tette. Akkor is ha mindneki nevetett és hülyének nézett minket, mikor ott álltunk friss érettségivel, és amíg más külföldet vagy az egyetemet célozta meg, én egy éjjelen a bőröndömbe pakoltam, és csak vártam arra a bizonyos "itt vagyok" üzenetre.

Így történt az, hogy egy júniusi éjszakán, a csillagos ég védelme alatt megszöktünk a fővárosba, hogy támogatni tudjam a fiút, akit mindennél jobban szeretek, és akiben mindenkinél jobban hiszek. Látom a jövőt vele, ahogy egyszer majd minden sikerül, talpra állunk és családod alapítunk. A mi két kezünk munkájából, a mi könnyeink és verejtékünkből.

Diàz a legtehetségesebb sportoló, akit valaha láttam, és a legelszántabb is. Bármire képes, és sajnos ezt egyedül csak én láttam meg. Se az apja, sem a barátai és ez fájt neki. Volt egy álma, amiben senki sem támogatta rajtam kívül.

- Mit művelsz?! - sipákoltam amikor megláttam, hogy zsebre vágja a csokit.

- Maradj már! - suttogta.

- Ha szeretsz most azonnal vissza teszed! - mutattam rá fenyegetően.

- Neked akartam megszerezni - forgatta a szemét, és végre vissza tette a helyére.

- Lopással? És ha lebuksz? - fontam össze a karjaim.

- Érted bármilyen kockázatot vállalnék - tette két úját állam alá, miközben mosolyogva ajkaimat nézte, majd csókot lehelt rájuk. - Megígérem neked, hogy egy nap bemegyek egy boltba, és az összes fajta csokit megveszem neked- húzott közelebb derekamnál fogva, én pedig vigyorogva hallgattam. Mindegy mit mondott, a lényeg h ő mondja. - A legdrágább kajákat és italokat vesszük meg. Tele leszel ékszerrel, évente minimum kétszer elmegyünk nyaralni majd a gyerekekkel. Minden karácsonyt valami meleg helyen fogunk tölteni, és boldog leszel.

- Én már így is boldog vagyok!

- Harmat... - sóhajtott - Egy csokit se tudnunk megvenni. - nézett rám komolyan.
Mikor ez így tudatosult bennem (és benne is) egyszerűen felnevettünk. Röhögtünk a saját nyomorunkon, és én alig várom, hogy pár év után visszagondolhassunk ezekre az időkre, és majd a gyerekeinknek is elmesélhessük.

Végül aztán tészta, gomba, és sűrített paradicsom került a kék csíkos nejlon szatyorba. Igen, milánói lesz, csak hús helyett gombából, mivel az le volt akciózva.

Nyikorogva tárta fel az ajtó előttünk a hatodik emeleti kis negyven négyzetméteres lakásunkat, ahol ágy nem volt, de matrac igen. Ahol fűtés nem volt, de villanyradiátor igen. Ahol sarokkád nem volt, de egy kis tusoló virág mintás zuhanyfüggönnyel igen.

- Megyek először én tusolni, hogy felmelegítsem a fürdőt neked. - nyomott csókot ajkaimra, azzal betért az említett helyiségbe.

Mosolyogva sétáltam a konyhába, ahol előkészültem a vacsorához. Elővettem egy piros lábast, amiben a vizet forraltam, majd egy serpenyőt, amiben a hús nélküli szószt fogom elkészíteni.

Miközben a víz forrt, és kevergettem a serpenyőben lévő dolgokat, egy könyvet olvastam. Ha Diàznak bejön a boksz, és rendesen pénzt fog belőle keresni, mindenféleképpen vissza szeretnék menni tanulni, méghozzá üzleti szakra. Mindig is jól mentek az idegen nyelvek, és ezeket tudnám kamatozatni mint üzletkötő, egy multicégnél.

- Picsába! - dobtam le a könyvet, mikor a víz kifutott a lábasból, és míg ezzel foglalatoskodtam, a serpenyőben lévő katyvaszom is oda kapott.

- Látom szalad a konyha - dőlt neki vigyorogva az ajtófélfának, összefont karokkal.

- Nem megy ez nekem, mindent elrontok! - nyöszörögtem alkarom a homlokomhoz nyomva. - Oda égett a vacsi - mutattam rá durcásan.

- Még jó, hogy én imádom az égett makarónid - húzott magához. - A túl sós zacskós levesed... - sorolta, én pedig fejem a vállára hajtva csak nevettem. - De tudod mit a legjobban?

- A gabonapelyhet? - néztem fel rá. Az az egy amit lehetetlen elrontani.

- Hmm... vetekszik vele, de nem. - húzta össze szemeit. - Téged. Te vagy a legkedvencebb dolgom az egész világon. - csókolt a nyakamba, azzal fel is kapott az ölébe - Szeretlek.

- Szeretlek - suttogtam boldogan, mielőtt még egy mámorító csókban részesített, és a hálóba cipelt. A falak furcsa módon vörösek voltak, és nem is volt túlságosan berendezve ez a kis szoba. Minden ami itt található volt az egy nagy matrac a földön, alatta egy fehér vastag pléddel, hogy azért mégse csak a földön legyen, de nincs mit szépíteni, ott volt. Aztán akadt még itt két nem egyforma éjjeli lámpa, de mindegy is, hisz az ő felén levő kiégett a héten. Lengett még egy csipkés fehér függöny, ami az ablakpárkányt súrolta, és egy komód alatta, benne ( és rajta) a ruháinkkal.

Óvatosan a letett a matracra, de ajkaink egy percre sem eresztették a másikat. Lassan simogatni kezdett, ujja nyomán testemen a hideg cikázott, és bizsergett. Pólója alá nyúltam, hogy érezhessem sima bőrét, ami tűz forró volt. Égtünk a vágytól.

Diàz egy százkilencven magas, színtiszta izom srác, akinek gyilkos a pillantása, mély és rekedt hangja van, amit ha úgy használ, a vér is megfagy az emberben, de az én oroszlánomnak valóban oroszlán szíve van. Mindig gyengéden bánt velem, sose volt erőszakos, vagy akaratos, mind hiába ez a rosszfiús "beverem a képed" külső. És ami a legjobb az egészben, ezt az oldalát csak is nekem fedte fel.

- Olyan gyönyörű vagy! - suttogta, majd ezzel egy időben felrántotta pulcsim, és a bal mellemre tapasztotta forró ajakit, és nyelvével játszadozott vele, míg egyik keze a másik mellemen volt, hogy őt is izgalomba hozza. Felnyögtem. Akartam őt, még pedig nagyon, a testem pedig beszélt is helyettem.

Hátam megfeszült, és a csípőm is erősebben az övének nyomtam. Ezt megérezve kezét végig csúsztatta hasamon, ami egyenesen a bugyimba landolt. Először csak játszadozott és simogatott, majd két ujját bedugta, azzal a szándékkal hogy benedvesítse őket, és gyengéden a csiklómra csúsztatta őket amit lassú, körkörös mozdulatokkal igazgatni kezdett. Nagyon értett már a testemhez, ismerte minden egyes porcikám és azt is pontosan jól tudta, hogy mit, mikor, hogy szeretek.
Nyögdécselve kapaszkodtam meg benne, fejem a mellkasához nyomva, miközben ő puszikat adott a homlokomra, fejemre, vagy néha épp az arcomra, ahol csak ért. Bármit tettünk mindig éreztem; mennyire szeret.

Nem telt bele sok időbe, amikor a légzésem egyre szaporább lett, és éreztem, közel járok a csúcshoz. Nagyon közel. Körmeim jobban belé vájtam bőrébe, testem megfeszült, de mielőtt még kitört volna belőlem az orgazmus, felső testével teljesen a matracra nyomott, (mivel eddig a nyakába kapaszkodtam) hogy csókkal fojtsa el a hangom. Itt nagyon vékonyak a falak, és tudja, habár képtelen vagyok visszafogni, utána mindig elszégyelltem magam, mert mi van, ha más is hall minket?

Remegő kezekkel kaptam a csuklójára, ahogyan a légzésem próbáltam szabályozni, több kevesebb sikerrel. Rám mosolygott, feltérdelt és egy gyors mozdulattal lerántotta rólam a melegítő nadrágot. Azonnal felültem, hogy minél előbb megszabadítsam a felsőjétől, és habár már több százszor láttam őt fedetlenül, sosem fogok betelni a látvánnyal. Mint egy térképeket úgy ismerem már minden egyes kis vonását, csukott szemmel is ezer közül megmondom, hogy ő az. Széles vállai. Nagy, izmos és védelmező karjai. Festői domborodó mellizma, és kockás hasa azzal a kibaszott szexi "v" vonallal, és kis szőrcsíkkal a köldöke alatt, ami nálam cefetül a férfiasságra utal.

- Sokáig szeretnél még bámulni, Harmatom? - mosolygott felvont szemöldökkel.

- Ameddig csak élek! - haraptam be ajkaim felnézve rá. Arca kissé elkomorodott. Nagy kezét gyengéden az arcomra tette, és megsimogatta azt, de én számba vettem hüvelyk ujját a szemkontaktus megszakítása nélkül.

- Óh, te! - ingatta fejét, utána ismét a matracra nyomott, amit nevetve tűrtem. - Viccesnek találod? - ragadta meg mind két csuklóm és a fejem fölé nyomta őket. Esélyem sem volt kiszabadulni.

- Aha. - vigyorogtam tovább

- Ugye tudod, hogy ezért büntetés jár?

- El fogsz fenekelni? - emeltem meg fejem, közelebb kerülve az arcàhoz, ezzel is produkálva őt. Imádtam ha "megbüntetett" az àgyban.

És hogy hogyan is jutottunk el idáig Diàzzal és mi volt ennek az előmenetele, tekintve hogy két szót sem akart hozzám szólni év elején? Elmesélem azt is.

Hellokaaa! Na, újra itt vagyok, új friss sztorival, szerencsére tele ötletekkel. A következő részben vissza fogunk ugorni pár hónapot és pár rész lesz arról, hogyan is találkoztak és szerettek egymásba, de nem ez lesz amire a sztori épül. Remélem tetszett nektek ez a kis forró bevezető, sosem írtam még ilyet, és kicsit feszengek is, hogy vajon hogy tetszik nektek az e féle tartalom, illetve hogy legyenek e mèg ilyenek a részekben vagy inkább hagyjam  🙈igyekszem tartani a heti egy részt, ami mindig hétvégén fog felkerülni

Puszi❤️