Taehyung egy utolsót szívott cigarettájába mielőtt elnyomta volna fényesen izzó végét, majd a sűrű füstöt kifújva órájára pillantott. Jungkook megint késik. Pedig most is ő könyörgött, hogy elkísérhesse Vizuális kommunikációra. Szeretett részt venni a festő szakos óráin. Neki is volt kézügyessége, de az ének hangja mindent felül múlt, így a zene szak mellett döntött. Vagy is a sors hozta így. Tae és Jungkook már a gimnázium óta ismerték egymást. Soha nem beszélgettek, de az iskolába a folyosókon gyakran találkoztak, talán még közös órájuk is volt. Aztán mikor az elsősöknek tartott táborba összefutottak részegen, hirtelen elválaszthatatlanok lettek. Akkor még úgy volt, hogy Jungkookie sport tagozatos lesz. Ott bulizott a rengeteg izmos kigyúrt helyes magabiztos hím egyeddel és a formás energikus lányokkal. Tae áldásnak érezte ezt a barátságot. Aztán pár nappal később Kook az egyik gyakorlat közben megsérült és a sarok csontján lévő repedés miatt nem tudta volna teljesíteni a félév követelményeit. Szakot kellett váltania, ha maradni akart. Így Jungkook zene szakos lett, de a sport tagozatosok továbbra is közülük valónak tartották. Ma este is egy jó kis összejövetel várt rájuk, már ha beérnek órára, mert ha nem a tanár még a végén ott fogja őket...

Tae idegesen trappolt az előtérbe, majd erőszakosan nyomkodta a lift gombját, mintha ettől gyorsabban leérne. Hosszú percek peregtek le, mire megunva a várakozást elindult a lépcsők rengetege felé. Jungkook a harmadikon lakott, ami kész edzésnek számított ilyen korán reggel. Tae lihegve támaszkodott a korlátnak, amikor fellépett az utolsó fokra.

- Ezt még rohadtul megbánod te kis pöcs! - mondta két levegő vétel között. Tae elindult a végeláthatatlanul hosszú folyosón, majd megállt a kollégium 316. szobája előtt. Kifújva a levegőt bekopogott és várt. - Nyilván, már fel van öltözve, csak valamiért vissza kellett futnia. - magyarázta magának. - JUNGKOOK! - kiáltotta el magát mikor semmi válasz nem érkezett. - ANYÁD! - kezdett el a táskájába kutatni. Természetesen, akkora rendetlenségben esélytelen volt egy icipici pótkulcsot megtalálni, így kiszórta a földre a tartalmát. - Hol lehet? - kérdezte idegesen.

- Öhm... szia? - hallott egy mély hangot maga mögött. Hátra pillantott, majd zavartan felpattant és szembe fordult megszólítójával.

- JIN?! - hangján le se lehetett volna tagadni, hogy mennyire meglepődött és zavart. Jin ében fekete tincsei nedvesen ölelték körbe tökéletes arcát. Formás rózsaszín ajkain kétkedő mosoly ült, és szemei csak úgy csillogtak, ahogy tetőtől talpig végig mérte Taet.

- Mit csinálsz? - kérdezte kedvesen, de hangjában bujkált egy apró nevetés.

- Kookkal, már kábé öt perce órán kéne lennem, de fogalmam sincs, mit csinál. Adott pótkulcsot és valahol a táskámba van, de hát itt, semmit nem lehet megtalálni... - mutatott a rengeteg holmira a földön. Majd nevetni kezdett. - Most biztos bolondnak nézel... - tette hozzá paradicsom piros arccal.

- Dehogy! Nekem is van egy ilyen barátom. Nagyon bosszantó tud lenni, hogy mindig rá kell várni, de rá megéri... - sóhajtott és elkezdte összeszedni a kiszórt dolgokat.

- Miért? - kérdezte a festő és ő is elkezdett pakolni.

- Ó hát, mert ő A Nagy Park Jimin! - mondta drámaian, majd elnevette magát. Tae arcán is megrándult egy mosoly. Nos, Park Jiminre ő is várna, amennyit csak kell, de ez egy szaros Jungkook... - Jöttök este? - emelt fel egy kis ezüstös tárgyat, majd megforgatta az ujja körül. Tae szemei megcsillantak, ahogy meglátta a kis kulcsokat.

- Remélem. Persze attól függ... - kapta ki a magasabb kezéből az eddig keresett tárgyat.

- Mitől? - fonta össze érdeklődve izmos mellkasa előtt a kezét Jin. Tae vállára helyezte az oldal táskáját és még egyszer utoljára a játékos sötét szemekbe nézett, mielőtt belépett az ördög kuckójába.

- Attól, hogy kinyírom-e most Kookot. - villantott egy gonosz mosolyt, majd intett a kezével és már bent is volt a szobába. Alkohol és izzadtság szag uralkodott az egész helyiségen. Minden sötétítő elhúzva, hogy még a legapróbb fény se juthasson be. Tae sötét barna hajába túrt és fintorogva rántotta szét a függönyöket, majd szinte feltépte az ablakot, hogy végre friss levegőhöz jusson. Az asztal telis-tele volt üres vodkás és kólás üvegekkel. Felkapva egy műanyag flakont teljes erőből Jungkook ágya felé dobta. Fájdalmas kiáltás után megmozdult a takaró és egy álmos kócos hajú lány nézett rá értetlenül.

- Ezt meg minek kellett V? - nyávogta idegesítően magas hangon. Tae megforgatta a szemét és az ablakpárkánynak dőlt.

- Jungkook nem mondták még neked, hogy a szemetet kidobni szokták, nem az ágyadba vinni? - mutatott a lányra, ha az nem értette volna a célzást. Tartott tőle, hogy túl buta hozzá.

- Hogy te mekkora egy seggfej vagy! - affektált ismét a szőke ciklon és felpattanva az ágyról távozott a szobából. Jungkook nyújtózkodva felült és nagyot ásítva Taera emelte fekete szemeit.

- Mit akarsz? - kérdezte cseppet sem kedvesen. Tae idegesen dobbantott a lábával és elővett egy újabb cigarettát.

- Csak tájékoztatlak, hogy ma szerda van. Vizuális kommunikáció, amire annyira elakartál jönni. - Jungkook kiugrott és elkezdett kapkodva öltözni. - Ó hagyd csak, már nem megyünk be...

- Mert? - emelte fel szemöldökét a zenész.

- Mert ha most bemegyek a prof tuti estig ott tart, hogy befejezzem a munkát és pakoljak el a többiek után.

- Segítek ne parázz... és nyomd el azt a szart! - mutatott a cigarettára. - Nem bírom a szagát.

- Leszarom, megérdemled. Nem megyünk és pont. - szívta meg jó erősen a szálat és egyenesen Jungkook felé fújta. A másik sóhajtva ült vissza az ágyra.

- Miért baj az, ha estig ott kell maradnod. Az az óra fantasztikus és...

- Este buli lesz... - szakította félbe a barátját Tae. - A sport tagozatosokkal.

- Jaj, hagyd már, a suli fontosabb! - pattant fel a hétalvó és magára kapott egy pulcsit.

- Te könnyen beszélsz. Eltudom képzelni mi volt itt este. Szánalmas vagy, ugye tudod.. - nézte lesújtóan barátját. Jungkook elindult az őt becsmérlő férfi felé és két karjával megtámaszkodott dereka mellett az ablakpárkányom. Arcuk egész közel volt egymáshoz. A két sötét tekintet egy hosszú pillanatig csak a másik gondolatait fürkészte.

- Én megadhatom neked, amit akarsz. Csak kérned kell. - búgta szinte a másik ajkaira. Tae kihajította az ablakon a cigit, majd sóhajtott egyet.

- Használtan nem kell, kösz... - mosolyodott el gúnyosan. Jungkooknak kacagnia kellett. - Most mi van? Most járattad be abba a ribancba. Olyan erős pina szagod van, hogy rosszul vagyok tőled. Szerintem, el kéne menned fürdeni.

- Miért utálod ennyire Namit? - kérdezte karba tett kézzel a zenész.

- Nem tudja a nevem, ezért hív a művésznevemen. Egy betűt könnyebb megjegyezni. Buta, primitív és még egy ribanc is. Mikor vele vagy mindig kiütöd magad és nem lehet rád számítani... - sorolta volna még sokáig, de Jungkook ajkait az övére tapasztotta és finom csókot lehet rá.

- Szeretem, amikor féltékeny vagy... - kuncogta és elindult a cipőiért.

- Ez most komoly? - pufogott idegesen a másik. - Miért nem szedsz fel valami rendes lányt, vagy srácot, ha már ennyire dughatnékod van? - indult utána hangjában jócskán kiérződött a sértettség.

- Túl részeg voltam hozzá. Általában mindig ez az oka, ha Naminál kötök ki. Ő akkor is eljön velem, ha nem tudok egy értelmes szót se kibökni.

- Ez sokat elmond a személyiségéről... - bólogatott komolyan Tae, amitől Jungkooknak nevetni támadt kedve.

- Ki a faszt érdekel a személyisége? Lyuk a lényeg! - tette barátja vállára a kezét, majd ajtót nyitva kitessékelte őt. - Menjünk kajálni. - zárt be, kulcsait a farzsebébe mélyesztve. A kollégium hosszú lépcsőin, némán haladtak végig. Tae mérges volt barátjára, amiért ilyen félvállról vesz mindent.

- Remélem, tudod, hogy ma este én is akarok magamnak egy kis kalandot. - jelentette ki, miközben kicsit elpirult. Jungkook halványan elmosolyodott. Barátjának igazán lányos vonásai voltak, egyedül széles álkapcsa és izmos testalkata árulta el, hogy ő egy igazi férfi. Most pedig ez a két piros folt egész aranyossá tette.

- Szóval ezért akarsz ennyire ma este elmenni... És van kiszemelted? - kérdezte izgatottan. Tae arca még vörösebb lett, amitől Kook muszáj volt, hogy hozzáérjen. Finoman kisimított, egy tincset arcából és közben ujjával végig cirógatta puha bőrét. Barátja zavaros tekintettel nézett az övébe. - Bocs, csak tetszik, amit látok. - tárta szét a karját.

- Hogy te mindig kanos vagy... - sóhajtott megtorpanva Tae. - Még a végén azt hiszem Park Jimin babérjaira akarsz törni.

- Ó kevés vagyok én ahhoz. - kacagta Jungkook. Ő barátjával ellentétben jól ismerte az említett férfit. Volt szerencséje megismerkedni vele a táborba. Ő volt Jungkook mentora. Igazából soha nem mutatkozott be neki. Nem is beszélt vele, de legfőképpen nem mentorállta. Viszont ott volt minden buliba, ahol ő. Elvitte a legjobb pasikat, és csajokat az orra elöl, majd mikor lerendezte velük a sürgető ügyeket, hatalmas mosollyal az arcát tért vissza barátaihoz, hogy ismét csináljon egy legendás bulit. A srác maga volt a megtestesült tökély. Fényes és selymes sötét tincseivel, ébenfekete, huncut tekintetével, baba arcával, vastag, csókolni való, cseresznye piros ajkaival, izmos testalkatával és porcelánfehér bőrével, olyan volt, akár a megtestesült gyönyör. 

Egyszer mögötte állt egy sorban, és konkrétan merevedése lett a fenekétől, hosszú kiszívni való nyakától és édes csábító illatától. Életében nem látott, még olyan formás segget, mint ami annak a srácnak van. A legveszélyesebb pasi, aki létezett ezen a világon, és még csak tudomást sem vett róla. Pedig Jungkook is elég szemre való volt, sőt... de még sem volt neki elég jó...

- Hé, majd ma este! Lenyomod! Most te szeded el a kiszemeltjét. Persze csak miután nekem segítettél valakit megfektetni! - emelte fel szigorúan az ujját. Jungkook bólintott, majd egész közel hajolt Tae füléhez.

- Tudod, hogy én mindig szívesen állok a szolgálatodra! - nyalta végig finoman a másik fülcimpáját, mire az megremegett és arcát a zenész nyakába temette. Eszméletlen jól hangzott, hogy lenyomjon egy gyors menetet Jungkookkal, de most többre vágyott ennél. Finoman belecsókolt a másik nyakába.

- Most én szeretnék valakit jól megdugni. - suttogta a libabőrös hajlatba. Jungkook csalódottan sóhajtott.

- Abba nem segíthetek közvetlenül, de közvetetten mindent elkövetek eskü! - tette a szívére a kezét. - Na, menjünk enni, mert farkas éhes vagyok! - folytatta tovább útjukat Kook.