Jimin idegesen igazgatta az öltönyét. A választások lejártával, minden tanszék diákelnöke köszönőbeszédet mond, és leteszi a hallgatói önkormányzat esküjét. Jungkook szorosan mögé lépett ,és a tükörből figyelte a feszült, szép arcot. Szerette Jimin sötét, csillogó, macska szemeit, puffók, mindig piros arcát, és vastag csókolni való ajkait. Finoman a férfi nyakára tette a kezét, és óvatosan masszírozni kezdte a feszültséget belőle. A fekete hajú lehunyta szemeit, és élvezte az ellazító gondoskodást.

- Miért vagy ideges? Elsöprő győzelmet arattál felettem. - kuncogott, apró csókot adva a füle mögé. Jimin elpirulva lesütötte a szemét. 

Mindig ez volt a helyzet velük. Bármelyikük közeledett a másik felé, az zavarba jött, a saját érzéseitől, a másik közelségétől, és attól, hogy milyen mocskos gondolatok lepik el, pillanatok alatt elméjüket.

- Sajnálom, elég kegyetlenül kicsináltalak... - nézett a tükörből a másik szemébe, miközben az szorosan hozzásimult.

- Mit is vártam az egyetem rossz fiújától? Meg amúgy is! Azt mondják, hogy a pici emberek gonoszok... - mosolyodott el ördögien. Jimin szemei haragosan megvillantak, és megpördült maga körül, így szembe kerülve áldozatával.

- Hogy mit mondtál? - kérdezte fenyegető hangsúllyal.

- Azt, hogy P-I-C-I... - betűzte, most már vigyorogva, miközben minden betűnél hátrált egyet. 

- Most meghalsz, Jeon! - sziszegte Jimin, és a másik után eredt, aki ki rohant a kollégium hosszú, keskeny folyosójára, ezzel Hoseok vállának ütközve. - Bocsesz! - kiáltotta meg se állva. Jimin viszont egyenesen szobatársának ütközött, emiatt pedig mind a ketten a földön végezték. Hoseok fájdalmas arccal dörzsölte az állát.

- Mi van veletek? - nézett a fenekét masszírozó Jiminre.

- Sajnálom Hopi... - kelt fel kezet nyújtva. - Milyen volt a randit Miával? - kérdezte, amikor már mindketten talpon voltak. Hoseok mosolya olyan széles volt, hogy fogai szinte elvakították a kissé morcos barátját.

- Fantasztikus! Ez a lány olyan édes, hogy legszívesebben elszopogatnám. - mesélte végig nyúlva az ágyon.

- Te perverz! - kuncogta Jimin a falnak támaszkodva.

- Aki mondja! - komolyodott el kissé. - Nem mész utána? - nézett a nyitott ajtóra.

- Minek? Úgy is visszajön, nem tud nélkülem élni. - túrt a hajába elégedett mosollyal. - És ha visszajön kinyírom. - villant meg a szeme.

- Hoppá, mit csinált szegény kölyök? - ült fel, most már teljesen komolyan. Jimin veszélyes volt, ha felidegesítették.

- Azt mondta, hogy pici vagyok... - fordította az ablakra a tekintetét. Hoseok nagyon koncentrált, hogy ne nevesse el magát.

- Hát hozzá képest... - kezdte, de belekuncogott a mondatba.

- Oh, fogd be! - morogta szobatársára emelve a tekintetét. - Tudod, hogy nem bírom, ha a magasságommal cikiznek...

- Vagy a pici ujjaiddal, vagy a macska szemeiddel, vagy a vastag száddal, vagy a magas hangoddal, vagy ha a kockás hasad emlegetik... - sorolta, kezén számolva Jimin érzékeny területeit. - Tulajdonképpen, mivel is lehet téged piszkálni anélkül, hogy instant halálunk lenne?

- Miért kell piszkálni? - lökte el magát a faltól Jimin, és közelebb sétált barátjához.

- Ne viccelj, jóformán tökéletes vagy. Muszáj  néha beléd kötnünk, nehogy elszállj. - nyújtózkodott Hoseok.

- Hoztam egy kávét... -  bújt az ajtó mögé Jungkook. Csak keze, és benne a kávé látszott. - Kérlek könyörülj, ó hatalmas hyung! - mondta minden szó után kuncogva.

- Hallod, ezt? - mutatott magam mögé a fekete hajú. - Mellette esélyem sincs elszállni... GYERE! - kiáltott megfordulva. - És különben sem én vagyok tökéletes, hanem a pasim. - kortyolt bele a kávéba, miközben szemével alaposan végig mérte az előtte álló zenészt.

- Mióta vagyok a pasid? - lehelte szemtelenül az ajkakra az említett. Íriszeiben kihívó fény égett. Jimin kissé meglepetten, és kitágult szemekkel nézett a másik tekintetébe.

- Még mindig nem tisztáztátok ezt a viszonyt kettőtök között? - kérdezte szórakozottan Hoseok, de amint elkapta barátja ideges pillantását, jobbnak látta inkább a lepedő mintáiba feledkezni.

- Talán Jungkook túlságosan is szereti a szabadságát... - sziszegte Jimin, majd ellökte magától a zenészt, és elindult egyenesen az ünnepségre. Jungkook mosolyogva rázta a fejét, majd elkapta a fekete hajú csuklóját.

- Jimin-ssi! Tudod, hogy nem erről van szó! - simogatta meg a másik durcás arcát. - Csak kerestem a megfelelő alkalmat...

- Nos, ez egy kiváló alkalom... - húzta ki magát a fekete hajú, jelentőség teljesen nézve Jungkookra. A zenész szemforgatva sóhajtott, majd Jimin kis kezeit a sajátja közé fogta. Édesnek találta, hogy mennyire aprók az ujjai, és az ő tenyerébe mennyire tökéletesen illenek. Elmosolyodott, ahogy összekulcsolt kezeikre nézett.

- Jiminie-hyung... talán már észrevetted, hogy nagyon vonzónak talállak, és nagyon jól érzem magam a társaságodban. - nézett a sötét íriszekbe, amik hirtelen megteltek izzó fénnyel. - De azt nem tudod, hogy őrülten, felemésztő módon szerelmes vagyok beléd. Megtisztelnél, ha csak az enyém lennél. - engedte el a kezeket, és a csípőjére fogva, közelebb húzta magához. -  Jimin, leszel a pasim? - döntötte homlokát a másik homlokának. Ekkor ütemes kopogás szakította meg a turbékolást.

- Remélem nem zavarunk, de ideje indulni skacok! - dugta be a fejét a két Kim. Jungkook legszívesebben rájuk vágta volna az ajtót.

- Csak egy pöppet, de tőletek már megszoktuk. - morogta elengedve szerelmét. - Akkor induljunk. - a szoba lassan kiürült, és a díszestársaság elindult az egyetem épülete felé. Jimin most már sokkal nyugodtabb volt, hogy tudta barátai mellette vannak. Ahogy beléptek az egyetem nagy kapuján, a csend szinte kísérteties volt. Mindenki az aulában várakozott, és figyelmesen hallgatta Namjoon beszédét.

- Jellemző, megint elkéstünk. - kuncogta Jin. Éjfekete szemeibe játékos fény csillogott.

- Ez miért tetszik neked ennyire? - karolta át Tae, és egész közel húzta. Lehelete, szinte égette az idősebb tökéletes bőrét.

- Nem tudom, bírom amikor Namjoon ideges. Nehéz igazán kihozni a sodrából, de Jiminnek nagyon jól megy. - pirult el, és messzebb húzódott a másik zavarba ejtő közeledésétől.

- Basszus! - fagyott le Jimin maga elé meredve. - Elfelejtettem mondani, hogy apámék is itt lesznek... - nézett bocsánat kérően Jungkook ijedt csokoládé barna tekintetébe.

- Hogy...? - kérdezte a zenész elhaló hangon.

- Anya... Apa... - mosolyodott el szeretett teljesen a fekete hajú. Egy idősebb pár szorosan átkarolta. - Örülök, hogy eltudtatok jönni!

- Tudod apád milyen büszke, hogy minden évben téged választanak meg diákelnöknek. Ki nem hagyná! - mosolygott a nő Jiminre. Ajkai épp olyan vastagok, és formásak voltak, orra, pedig épp olyan pisze, és aranyos, mint Jiminnek.

- Igen! Látom a barátaid is eljöttek. - pillantott a diákelnök háta mögé, macska szemeivel a férfi, melyek épp olyan játékosan csillogtak, mint a fiának. - De két új arcot is láttok.

- Óh, igen, ő itt Taehyung, festő szakos, és Jungkook, a párom, zene és sport szakos. - mutatta be a két fiatal férfit. Apja egy pillanatra elfelejtett levegőt venni. Anyja viszont mosolyogva könyökölt az oldalába, hogy emlékeztesse válaszolnia kéne. Jimin kezét Kookéba  csúsztatta, és finoman megszorította.

- Akkor, ez most egy megkésett igen? - suttogta Jungkook halkan próbálva elrejteni mosolyát. Jimin bólintott, és kezeiket felemelve, apró csókot lehelt párja kézfejére.

- Én is őrülten, felemésztő módon szerelmes vagyok beléd. - suttogta vissza, miközben apja, még a szavakat kereste.

- Nos, fiam, ha te boldog vagy, akkor én is. - mosolyodott el zavartan az idősebb férfi.

 - Szólítom, a diákelnököket, hogy fáradjanak a színpadra köszönőbeszédjüket, és esküjüket megtenni. - emelte fel a hangját Namjoon. Jimin, és Jin kihúzva magukat elindultak a színpad felé, majd beálltak a helyükre. Jungkook ragyogó szemmel figyelte, ahogy szerelme fényes csillagként tűnik ki a többiek közül, és eszméletlenül büszke volt rá, hogy ez a férfi csak az övé.

- Arra gondoltam... - zavarta meg bámulását legjobb barátja. - hogy, mit szólnál egy édes négyeshez? - kérdezte arcán huncut mosollyal.

- Ha Jiminhez érsz, eltöröm mind a két kezed. - morogta Jungkook, sötét, gyilkos pillantással.

- Jól van csak vicceltem. - forgatta a szemét, majd Jinre függesztette őket. - Én se szeretném, ha bárki más hozzáérne.

- Helyes. Ez a szerelem, haver! - bólogatott mindent tudóan a zenész.

- Kookie... azért azt nem gondoltam volna, hogy te ilyen hősszerelmes leszel.

- Tae, azt hiszem, ha lediplomáztunk, megfogom kérni a kezét. - mélyesztette sötét tekintetét, a másik borostyán szemeibe. Taehyung halk kuncogásba kezdett, és játékos hangsúllyal rövidre zárta a beszélgetést.

- Téged, aztán jól behálózott ez a rossz fiú.

- Igen. - ismerte be Jungkook, rajongó tekintetét le se véve a hajával játszó, izgatott Jiminről.

Vége