Y O O N G I

Éreztétek már úgy, hogy bármit tesztek az rossz?
Mikor két lehetőség van, de bármelyiket választod, valaki szenved. Vagy Te, vagy Ő. Választanod kell.

Elnyomod magadban a saját érzéseid, és előrébb helyezed az Övét, ahogy azt mindig is tetted.. Vagy most saját magaddal törődsz és lépsz. Egyet el tőle.
Mert már fáj vele lenni.
Ismerős?
Ha nem, akkor barátom te nagyon szerencsés vagy, mert nekem az egész életem ilyen.

Valamikor régen, mikor elkezdtük ezt az egészet szerettem. Ezért is kezdtünk bele. Ő szeretett, Én szerettem Őt. Minden olyan egyszerű volt. Minden olyan kibaszott egyszerű volt.

Csak ne lettél volna olyan messze. Mert ez a szerelem... Az interneten szövődött.
Te írtál rám. Egy nagyon gáz üzenet landolt aznap a facebook értesítéseim között..
Nem hazudok: megmosolyogtam azt a béna ismerkedős szöveget.

ne nézz pedofilnak.. de tökre megismernélek.

Aranyos volt. Főleg úgy, hogy ránézésre is fiatalabb voltál nálam, nem tudom, hogy jött neked ez a szöveg. De tetszett.
Szóval válaszoltam neked.

Abban az időben, mikor beszélgetni kezdtünk egy nehéz korszakomat éltem meg. Rájöttem a másságomra, s arra, hogy szerelmes vagyok a legjobb barátomba.

Előtte próbálkoztam egy lánnyal. Nagyon kedves volt, mindig mosolygott rám és törődött a lelki világom szilánkosra tört darabjaival. Nem voltunk együtt sokáig. Aztán vele megromlott a kapcsolatom.

Bűntudatot éreztem. Úgy éreztem, csak kihasználtam Őt. Elkezdtem gondolkozni.
Miért mentek tönkre az eddigi kapcsolataim? Miért nem vagyok képes egy hétnél tovább együtt lenni valakivel?

Ebben az időszakban nem sokat beszéltünk, szóval nem hiszem, hogy tudtál róla.
A fejemben ezernyi kérdés kavargott, amikre egy választ sikerült kapnom: mert nem vonzódok a lányokhoz. Mert a saját nemem sokkal jobban felkelti az érdeklődésem, mint a nők.

Nehezen fogadtam el. Sokat küzdöttem saját magam ez ellen. Főleg azért, mert rájöttem: szerelmes vagyok a legjobb barátomba. Egy olyan fiúba, akiről tudtam, hogy meleg.. Azonban tudtam, soha nem lesz vele olyan, hogy mi.

Bekavartak. A legjobb barátom megutált, vagy nem is tudom. Már nem beszélünk. Egyszerűen elhidegültünk emiatt egymástól.

Aztán ott voltál Te. Jimin után azt hittem, hogy sosem szeretek többé. Darabokra törte a szívem. Ezer pici, és apró darabra.
De Te ott voltál. Támogattál, pedig neked sem volt könnyű.

Egyik nap késő este, olyan éjfél körül beszélgettünk. Te egy baromi nyálas és hosszú üzenetben vallottál nekem szerelmet. A szívem szétrobbant a boldogságtól. Tudod, ezt már mondtam neked, hogy egy ideje már én is gondolkoztam ezen.

Szóval akkor, aznap éjszaka megtudtuk a másik addig eltitkolt érzéseit és összejöttünk.
Végig az volt a fejembe, hogy igen, ennek így kell működnie.. Ilyen egyszerűen.

Teltek a napok, a hetek, míg elérkeztünk addig a pontig, mikor találkoztunk. Nem akkor láttalak először élőben, azonban ez volt a legjobb. Egy fejjel magasabb vagy nálam, folyton perverzen vigyorogsz és sosem hívsz hyungnak.

Szerettem azt az aranyos, perverz, pimasz nyuszi-mosolyod. Az vált a védjegyeddé számomra.
Nálad töltöttem egy hetet. Történtek dolgok, ezt Te is jól tudod.

Vége lett a nyárnak. Neked vissza kellett menned tanulni, ahogy nekem is. Eleinte szinte mindennap beszéltünk és ha tudtunk, akkor videóchateltünk is rengetegszer. Volt, hogy a te csodálatos hangodra aludtam el.

De aztán.. A legutolsó találkozásunk előtt is már éreztem.. Hogy valami nem stimmel. Valami nem volt jó. Most már tudom. A távolság és az, hogy bennem ez kiölte a szerelmet amit irántad éreztem.