-6
-Miért?-kérdezte Lucy rámnézve.
-Hogy érted?
-Miért ölted meg a nénikédet és a bácsikádat? A szüleimet...Avery és Dylan Turnert...Miért?
-Nem szeretnék erről most beszélni!
-De én meg kíváncsi vagyok! Megölted a szüleimet amikor csak tizenkét éves voltam!
-Én nem akartam! Direkt miattad...
-Akkor miért? Azon a ponton váltam Hydra taggá! Ha nem ölöd meg őket, talán nem lennénk így itt!
-Úgy is a Hydrat szolgáltad volna...Csak akkor a Hydra egy világhatalom lenne...Kedvükre ölnék az embereket, gyerekeket...A Vízió-program erről szólt. Megölik azt az embert, aki veszélyt jelent vagy most, vagy a jövőbe. Ha például valamelyik Bosszúállónak lenne gyereke, azt is megölnék.
-Honnan tudsz ennyit a programról?
-Alexander Pierce akkoriba nagyon kiszemelt engem...Azt mondta, hogy ha segítek neki, akkor előléptet és én leszek az egyik képviselő...És akkor mindent megtettem volna, hogy nyolcas szinten túl legyek.
-Miért?
-Hogy megtudhassam, hogy az anyukám, miért halt meg. New Yorkba egy utcányira harcoltam és páholyból láttam, ahogy Loki megöli a századot.
-Így halt meg Mary néni?
-Igen...-töröltem le a kicsúszó könnyet-A szemem előtt...
-Ezt nem tudtam...
-Tíz éves voltál! Direkt nem akartuk neked elmondani.
-Hogyan ölted meg anyuékat?
-Jobb ha nem tudod!
-Szeretném tudni! Könnyebben tovább tudok lépni...
-Majd máskor inkább! Egy darabig úgy is itt leszel!
-Akkor kaphatok egy kényelmesebb ágyat?-kérdezte mire elröhögtük magunkat.
-Meglátjuk hogyan viselkedsz...
-Szóval ez olyan jutalom játék. Jól viselkedek és kapok dolgokat...
-Pontosan!-álltam fel-És hogyan találtad meg a likvidálási listát?
-Észrevetted?
-Használni szeretted volna?
-Ha szükséges...
-Egyébként...Parker?-kérdeztem mire elröhögte magát-Mi tetszett benne? Parker? Peter Parker a kicsi Pete, aki nem látott a szemüvege nélkül és folyton zaklatták a felsőbb évesek?
-A különcök összefogtak...
-Bementem minimum százszor érted az iskolába, de soha se láttam ott Parkert! Mindig odajöttél, hogy képzeld Pete ma megfogta a kezem. Képzel Pete megpuszilt...
-Úristen! Te ilyenekre emlékszel?
-Vannak dolgok, amiket inkább elfelejtek, de ezek megmaradnak!
-Mit felejtenél el?
-Amikor én pelenkáztalak...-emlékeztem vissza mire kuncogtunk-Folyamatosan mozogtál és nem tudtam felrakni rád a pelenkát! Volt olyan, hogy fordítva raktam rád, mert folyton elfordultál...
-Ne már!
-Anyád helyett anyád voltam...-mondtam komolyan-Ezért kérek időt, hogy elmondhassam, hogy hogyan öltem meg a szüleidet...Tudom, hogy te akarod hallani, de ez nekem nagyon nehéz.
-Megértem!
-Ez volt veled a baj! Túl megértő vagy!
-Ezt Pete tudja cáfolni!
-Miért?
-Amikor megcsalt, akkor nem voltam megértő.
-Mi?-döbbentem le-Parker...Téged...-Parker!-mentem ki-Te megcsaltad Lucyt?-álltam meg mellette.
-Esküszöm, hogy a lány csókolt meg engem!-emelte fel védekezően a kezét.
-Uram atyám!-röhögtem el magam.
-Mehetek Luval beszélni?
-Menj!-bólintottam majd elment.
-Hogy nevezte Lucyt?-kérdezte Sam.
-Lu...Pete és Lu. Lu és Pete. Lupete. Vagy Petelu...Uram atyám! Parker a rokonom volt!
-Ki akarod őket hallgatni?-kérdezte Stark amikor a kamerát néztük.
-Még szép!-ültem le majd felhangosította.
Szépen hallgattuk a romantikus beszélgetést. Olyanokat mondtak, hogy szinte végig röhögtük az egészet. Amint megláttuk, hogy Parker feláll a székből egyből kikapcsoltuk a kamerát és elkezdtük nyomkodni a telónkat.
-Minden rendben?-nézett végig rajtunk-Egyszerre nyomkodjátok a telefonotokat...
-Érdekes híreket lehet rajta olvasni-magyarázta apa.
-Én szókeresőzöm-vont vállat Sam.
-Én Clinttel beszélek-válaszolta Nat.
-Kockulok!-nézett rá Stark mire Peter rámnézett.
-Itt valami nincs helyén, mivel Rita telefonozik!-jelentette ki Parker.
-Megnézem a négy évvel ezelőtt feltöltött S.H.I.E.L.D.-es és Hydrás aktákat...-fordultam felé-Szoktam használni a telefonom, csak te nem látod!-veregettem meg a vállát amikor elment.
-Szép mentés!-mosolygott rám Stark.
-Nem volt mentés! Tényleg azt nézem!-mentem be a laborba majd kivetítettem az oldalt.
-Mit keresel?-csatlakozott mellém.
-Ezt-nyitottam meg a likvidálási aktát.
-Likvidálási akta? Ez érdekes! Az ott az én nevem?-láttam meg.
-Addig örülj amíg üres!
-De csak a tiéd van kitöltve...
-Nem igaz!-lapoztam a végéhez.
-Steve...
-Ruby így tudta megölni...Lucy azért csak az enyémet nézte, mivel Steve már nem él...
-Ez volt a munkád?
-New York után...Hátha ellenünk fordultok.
-Fury?
-Pierce...
-Az a...
-Igen!
-Nem tudhattad!
-Nem szabadott volna elvállalnom! Stevet így tudták megölni! Steve miattam halott!
-Nem miattad!-karolt át.
-Erről én tehetek!
-Nem igaz!
-És mi van ha Lucy sokkal erősebb, mint Ruby? Ruby alig uralta az elemet mégis megölte Stevet. Lucyt hajtja a gyász, amit én okoztam! Én vagyok neki az első számú célpont! Főleg, hogy Hydra tag...
-Te nem fogsz meghalni! Előbb halok meg én, aztán te...
-Mellettem nem fogsz meghalni! Tanultam elsősegélyt!
-Akkor majd az apád mellett! Ő úgy is hagyni fog meghalni...-mondta mire kuncogtam.
-Kedvel téged!
-Azt nem hinném!
-Ha ő nem is, én igen!
-Te mindig is kedveltél!
-Akkor nem, amikor New Yorkba a kávézómat használtad a csajozós helyednek...
-Te ott dolgoztál?
-Minden áldott nap...
-Tényleg?-nézett rám.
-Nem ültem egy szuper motoron és nem volt rajtam szűk ruha...
-Az nagy belépő volt!
-Sok nagy belépőt csináltam már...
-Már értesz hozzá.
-Szerinted minek robbantottunk náluk?
-Gondoltam egyébként...Figyelj!
-Igen?-néztem rá.
-Akaratlanul is meghallodtam amikor beszéltél Lucyval...
-Ohh-esett le-Ami ott történt az ott is maradt-mentem tovább az aktákhoz.
-Miért nem akarod elmesélni?
-Mert nem jó!-magyaráztam amikor elővettem az aktámat.
-A barátod vagyok!
-Ezt senki se tudja! Csak én és Lucy! Meg most már ti...Négy éve én megváltoztam...
-Tudom...
-De így is sokáig a S.H.I.E.L.D. dili dokijához jártam...Azt mondta nem vagyok többé alkalmas és kerüljem el a harcmezőt...De én nem kerültem el! Mivel itt vagyok! És a négy éve történt trauma miatt változtam meg. Emiatt szerettem bele Stevebe és emiatt nehéz nekem túllépni rajta.
-Ha akkor trauma ért, miért nem szóltál?
-Mert hívtatok...És Sam nagyon ideges volt. Nekem akkor csak Sam jelentette a családomat. Én úgy tudtam, hogy miután Lucy szülei meghaltak, egy gyermekotthonba vitték.
-Ahelyett egy Hydra bázisra...Miért nem fogadtad örökbe?
-Próbáltam! De mire odamentem, addigra már elvitték. Vagyis ezt mondták. Mondjuk akkor nem gondoltam arra, hogy nekem lenne nehezebb a szülei meggyilkolása után felnevelni, de mindent megtettem volna érte. És én magamat okoltam akkor, mert előbb mentem be Stevehez a sürgősségire, mint hozzá az intézménybe...
-Ez szomorú!
-Meg akarsz ismerni?-fordultam felé-Jó, benne vagyok!-dobtam elé az aktát-De amit abban találsz, nem fog tetszeni!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro