-Szóval...-kezdtem amikor felültem a kivizsgálóra-Hány százalékot romlott a tüdőm?
-Ötvennégy százaléka volt épp a tüdődnek. Amikor felébresztettúnk, akkor öt százalékot javult...
-Mitől javult?
-Őssejteket fecskendeztem oda...
-Wow!
-Parker ötlete volt...
-Peter Parker ilyen okos?
-Úgy tűnik?
-Szóval ötvenkilenc százalékos a tüdőm...
-Hatvanhét!
-Mi van?
-Nézd!-mutatta a leletet-Javult! Ebben az egy órában is hatalmasat javult!
-Ezek szerint...
-Altatásba azért javult lassan, mivel akkor a sejtjeid nem voltak kitéve semminek. Viszont most, hogy felkeltél, folyamatosan beszélsz és mélyen veszel levegőt.
-Szóval...
-Attól tartok, hogy edzened kell...
-Szóval ahhoz, hogy meggyógyuljak edzenem kell?
-Pontosan!
-Ilyenről nem is hallodtam még!
-A szérum hatása...
-Akkor? Mit kell csinálnom? Fekvőtámasz? Felülés? Négy ütemű fekvőtámasz? Plank? Guggolás? Boxolás? Futás?
-Szólnunk kell Okoye-nek...
-Ohhh! Szóval harcolnom kell! Már értem!
-De, amint tudom arra várnunk kell egy napot...Okoye túl elfoglalt a Dora Milaje miatt...
-Akkor sétálunk még? Mondjuk a határon? Vagy a szikláknál? Vagy a vízesésnél? Vagy a Jabariknál?
-Honnan tudsz a Jabarikról?
-Nem a Jabari törzs tette ki fél éve a hadsereg felét?
-De csak...
-De a Jabarik is wakandaiak...
-Végülis igen...
-Akkor mi a baj velük?
-Wakandának van öt törzse...A Jabarik évszázadok óta fent élnek a hegyekben elkülönülve... Megmentették T'challa-t egyszer és azóta tartjuk velük a kapcsolatot. De félek nem lenne biztonságos felmenni.
-Ugyan már! Velem jönnél! A Hydraölővel...Ne már! Jó muri lesz!
-Muri? Mióta van ez a szó a szótáradba?
-Olyan szó is van, hogy kávéforraló és gépjármű...
-Uram atyám! Légyszi mond, hogy ezt Steve-től vetted át, mert ha nem kiakadok.
-Tőle vettem át.
-Jó!-adta meg magát.
-Szupi!-álltam fel-Mikor indulunk?
-Amint szereztünk takarót...
-De gyalog megyünk?
-Még szép! Ha nem is sokat, legalább javuljon az állapotod!-indult ki.
-És mit kell tudni a Jabarikról?-mentem utána.
-Őszintén? Nem tudom!
-Te nem tudsz valamit?
-Hahaha! Nagyon vicces!-fordult vissza majd megfogta a takarókat-Tessék!-nyomta az egyiket a kezembe.
-És mondjuk a vezetőjükről?
-Róla T'challa tudna beszélni...Ő ismeri.
-Én is ismerem?
-Nem tudom, hogy kit ismersz Wakandában...De mivel együtt harcoltatok, ezért nagy esély van rá.
-Értem...
-Nem mondom ki a nevét, mert akkor mindenki megijed!
-Vettem!-biccentettem amikor kiértünk a palotából-Sokat kell gyalogolnunk?
-Odáig!-mutatott a hegy tetejére.
-Ohh...Van valami jó témád amiről beszélhetnénk addig?-indultam el.
-Mondjuk...Betöltötte valaki Steve helyét?
-Most komoly?
-Teljesen!
-Nem! És szerintem nem is fogok találni olyat, akit annyira szeretnék, mint Steve-t.
-Parker mondta, hogy gyakran visszamentél hozzá a kőbe...
-Már jó régen mentem vissza...
-Miért?
-Egyáltalán azt se tudom, hogy miért mentem vissza...
-Ahhoz képest, hogy nem tudod, elég sokat voltál...
-Én nem akartam...Próbáltam továbblépni, de az érzet, hogy életem szerelme meghalt és a csuklómon van a kulcs, hogy láthassam. Már az elején bennem volt a tudat, hogy a végtelen kövektől meg kell válnom...Viszont Stark segített nekem.
-Stark segített?
-Elterelte a figyelmem...Aztán meg bejött a képbe Lucy. És most már konkrétan elfelejtettem őt. A kapocs sincs már köztünk.
-Szerintem normális az, hogy vele voltál...A trauma hatalmas volt és csak ő érthette meg, hogy min mész keresztül-mondta amikor kirázta a hideg.
-Kezd hideg lenni...-takartam be magam.
-Apukád jól van?
-Ő túllépet Steve-n. Vagyis csak ezt mondja. De minden héten elmegy a temetőbe. Azt hiszi nem tudom, de sajnos igen. Neki is nehéz...
-Mindenkinek nehéz...
-Stark-nak is...Bármilyen meglepő, neki is.
-Tényleg?
-Barátkozni akart velem...
-Miért csak múlt idő?
-Mert összevesztünk és dühömbe én elmentem.
-Tényleg?
-Csak te tudod, hogy miért mentem el. Senki más nem tud erről.
-Egy vita miatt jöttél el?
-Steve-t egy droghoz hasonlította...És nekem ott telt be a pohár. De amikor Németországban voltunk ketten, akkor valahogy normális volt. Vagy csak tűnt...
-Te kettesbe elmentél Stark-kal Németországba?
-Egy küldetésre...Nem volt semmi!
-Jaaa...
-Lucy azt mondta, hogy fülig belém zúgott...
-Steve igen! Pedig nem sok mindenkibe szeret bele...
-Nem rá gondolt!
-Stark-ra gondolt?-akadt ki mire megjelentek a Jabarik-Ne nézz rájuk és csukd le a szemed!-parancsolta majd megfogta a kezem és mellém állt.
(...)
Hirtelen letettek minket valami keményre és levették a fejünkről a zsákot. Megráztam egy kicsit a fejem, hogy élesebben lássak.
-Lám, lám, lám!-állt fel a vezető.
-M'baku?-ismertem fel.
-Rita?-lépett előre-Istenem! De rég láttalak!-ölelt meg. Hirtelen összeszorított engem és kezdtem érezni a csontjaim repedését.
-Jól van pajti! Kezdek széttörni!-paskoltam meg a hátát.
-Jaj, bocsánat!-engedett el-Hercegnő!-biccentett Shuri felé.
-M'baku!-állt fel ő is.
-Nem is tudtam, hogy te vagy a Jabarik vezetője-fordultam felé-Ez elképesztő!
-Nekem mondod? Űber király! Itt ülök egésznap a trónon és néha kell csak valamit csinálnom...
-De menő!
-És te? Úgy tudtam, hogy a Bosszúállóknál vagy.
-A S.H.I.E.L.D.-nél...Kiléptem a Bosszúállóktól.
-Mi történt?
-Semmiség! Tudod, túl sok volt a tesztoszteron...-mondtam mire elröhögtük magunkat.
-Megértem! És a másik helyen jobb?
-Ott én vagyok a góré!
-Ne már! Dr. Rita Turner ügynök...Ez nagyon király!
-Te tudtad, hogy Rita-nak van doktorija?
-Nézzél rá!-mutatott felém-Orvososan néz ki...-kuncogott amikor mind a hármunk karkötője pittyegett.
-Ohohh!-aggódtam-Az jó ha mindhármunkat hívnak egyszerre?-kérdeztem majd egymás mellé álltunk és megjelent Okoye és T'challa.
-Mi történt?-szólalt meg Shuri.
-Baj van!-kezdte Okoye.
-Azt sejtettük!-mormogta M'baku.
-Kirabolták a fegyvertárat!-jelentette ki T'challa.
-Azt tudjuk, hogy ki volt?-kérdeztem.
-Nem, de azt tudjuk, hogy mit vitt el...
-És mégis mit?-akadt ki Shuri-Vibrániumot? Vagy a fegyvereimet?
-Akkor engem nem hívtak volna...-jöttem rá-Ellopták a kesztyűt és a köveket!-esett le mire megszólalt a telefonom-Halló!-vettem fel.
-Rita!-szólalt meg Peter-Seg...íts nek...ün...k!
-Peter nem értelek! Szakadozik a vonal!
-Lu...cy meg...tá...m...a...-mondta mire megszakadt a vonal.
-A francba!-dobtam el a telefont.
-Minden rendbe van?-kérdezték egyszerre.
-Tudom ki lopta el! És azt is tudom, hogy hol van!
-Tessék!-vett elő egy csomagot Shuri-Ezt neked készítettem!-mondta mire kibontottam. Steve régi pajzsa...Végigsimítottam rajta a kezem és megfordítottam. Oda volt ragasztva a ruha. Gyorsan felkaptam és a pajzsot felraktam a hátamra.
-Értesítsd Coulsonékat, hogy vörös kód van!-kötöttem fel a hajam majd kiindultam.
-Miért?-jött utánam Shuri.
-Mert a Föld veszélybe van!-mondtam majd felrepültem.

Na hát akkor boldog szülinapot kívánok Paul Bettany-nak és mi kis Tom Holland-ünknek, Pókicának!