Szinte rohanok, olyan tempóban érkezem meg a kantinban lévő kis büféhez, de még így sem kerülöm el a sorban állást. Szépen végig várom, amíg én következem, ami jelen idegállapotomban, még tőlem is meglepő.
- Jó napot KyungHee-shi! – köszön rám a büfés néni, mosolyogva. – Mit adhatok ma?
- Egy kávét kérnék, jó erőset! – mosolygok vissza és már nyúlnék a zsebembe, mikor is feltűnik, hogy a nagy sietségben elfelejtettem pénzt hozni. – Meg tenné nekem Han néni, hogy félrerakja a kávémat, míg visszajövök, fent hagytam a tárcámat – kérem az idősödő hölgyet, és már épp fordulnék meg, mikor is valaki elnyúlva mellettem nyújtja oda a kávém árét Han néninek. Meglepetten fordulok hátra és mikor meglátom ki is az, egyenesen szívgörcsöt kapok.
- Majd én kifizetem – mosolyog JaeBum.
- Erre semmi szükség, csak felmegyek a... - mondanám, de a mondatot már nem tudom befejezni.
- Ugyan már, ne állja végig még egyszer a sort- adja a kezembe a kávémat és húz odébb, hogy ne tartsuk fel tovább a sort – és különben is tartoztam még egy buszjegy árával. – Hogy mi?! – Most legalább viszonozhattam a kedvességét.
- Csak hogy én nem szorultam rá – tudom, elég hálátlan ez így, de ha most rájön, hogy, tudja, hogy tudom, hogy tudja... Akkor nekem végem. Nem használhatja fel ellenem a múlt béli gyengeségem. – És ha már kifizette – csapom a csészémet az asztalra, ami mellet állunk – igya is meg. – sértettséget színlelve fordítok neki hátat és már ott sem vagyok. Talán ha más körülmények között találkozunk újra, ha nem egymás ellenfelei lennénk, ha csak egy útszéli kávézóban ajánlotta volna fel, hogy segít, mert tudja, ki vagyok, talán akkor lenne rá esély, hogy... Áh, hagyjuk... ez tiszta őrület, JaeBum meg én? Még viccnek is rossz. Akármennyire is sármos, és aranyos, amikor mosolyog és akár hány nő is fordul meg utána az utcán, mert még öltönyön keresztül is látszanak a kidolgozott izmai és... EZT MOST HAGYD ABBA KYUNGHEE! Mire kinyílik a lift ajtaja, már nagyrészt sikerül rendeznem az arcvonásaimat. Visszasétálok az irodámba és megnézem, milyen sürgős feladatok várnak rám. Minek után semmi olyat nem találtam, ami otthonról ne lenne elvégezhető, úgy döntök, kihasználom a szabad munkaidő előnyeit és haza megyek. Úgy is van egy lezáratlan beszélgetősünk YunSeoval, na meg azért nekem is vannak híreim a számára.
Szerencsére senki sem állít meg a folyosón és JaeBummal sem találkozom össze, bizonyára már haza ment. Hamar ki is érek a parkolóig, ahol beszállok a kocsimba és meg sem állok hazáig.
- Megjöttem! – Kiáltok be a lakásba, amint belépek az ajtón.
- Áh KyungHee, korán jöttél – jön elém YunSeo, jelenlegi (még mindig) lakótársam, akivel egy ikerház egyik felében élünk, míg a másik felét Linda és a barátja, Mark birtokolja. – Valami baj van? – Kérdez is rá, amint meglátja arckifejezésemet.
- Úgy is mondhatjuk, de előbb beszéljük meg a te „problémádat". Mi van ezzel az állás ajánlattal?
- Vagy... előbb gyere be és egyél – szól rám, mint egy gondos anyuka, de mikor meglátja, rémült arckifejezésem hamar hozzáteszi – nyugi, nem én főztem. Rendeltem kínait.
- Akkor jó – mondom és meg is indulok a konyha felé, bár nem érzem magam éhesnek, de szeretem a kínait. Magam elé veszem az egyik dobozkát, amiben az illatos és finom pirított tészta és szezámos csirke van, majd egy pár pálcikával és az étellel a kezemben helyet foglalok az asztalnál és várakozóan nézek barátnőmre.
- Szóval – ül le velem szemben. – A cég, amitől az e-mailt kaptam, nem más, mint a WANG Company, mint ahogy azt már említettem is. Az a cég, ami felvásárolta, kicsit több mint egy éve, a Marketing News-t, ahol ugye dolgoztam – frissíti fel az emlékezetemet.
- Ez nem az a cég, amelyiknek később, mikor kirúgtak, bementél az igazgatójához és jól leoltottad?
- De az. Nem is értem miért pont én kaptam az e-mailt. Gondoltam arra, hogy félreküldték, de az én nevem áll az üzenetben, emellett kaptam egy levelet is a cég címével, elérhetőségével és egy időponttal. Valamint az is benne van, hogy milyen munkakörre keresnek embert. – Miközben beszél elő is keresi azt a bizonyos levelet és a kezembe is adja. – Olvasd!
Kivéve a kezéből a kis borítékot olvasom el, mit írtak. Két dolog ragadja meg a figyelmemet. Az egyik a poszt, vezetőségi asszisztens, a másik a levél aláírója, Jackson Wang, maga az igazgató.
- Hát ez érdekes.
- Az, főleg, hogy annó a „hiányos munka tapasztalat" miatt rúgtak ki, most meg egy olyan posztra akarnak felvenni, amiben valóban nincs tapasztalatom.
- Ami meg a főnököt illeti, ismerős a neve... mintha már hallottam volna.
- Hát persze, ugyanis egy egyetemre jártunk. Im JaeBum nagy barátja. –Homályosít fel barátnőm.
- Na, hát ez szép. Akkor újra a suli keseríti meg mind kettőnk életét.
- Neked? Miért?
- Ugye említettem, hogy megint meg akarják venni az IMS-t – bólint – nos, a felvásárló nem más, mint az IM Company, aminek az igazgatója nem más, mint Im JaeBum. Ami ennél is kiakasztóbb, emlékszik arra, hogy egyszer nálunk aludt, amivel nem lenne baj, csakhogy, még a saját cége meglepetésére is, ő maga szeretné intézni a tárgyalásokat.
- És? – kérdi YunSeo.
- JunHo engem nevezett ki az IMS-től, szóval most legalább heti kétszer egy légtérben kell lenem azzal az emberrel. És annyira már ismerem JaeBumot is meg az IM Copmpany-t is, hogy nem adják fel egykönnyen. Csakhogy ezt a céget nem kapják meg! – Teszek határozott kijelentést.
- Ez esetben, érdekes pár napnak, és ha felvesznek engem is, akkor hónapnak nézünk elébe. – Állapítja meg YunSeo és egyet kell, hogy értsek vele. Ez érdekes lesz.