*Uraraka Ochako szemszöge*

- Tsuyu-chaan! - rohantam a lány felé óriási mosollyal.

- Te hogy kerültél oda? - kerekedtek ki a lány szemei.

- Csak be kellett törni az üveget, és ennyi. - vontam vállat. - El is felejtettem hogy ez a hely számodra fontos...

- Ne közelíts... - indult meg hátra. - Idióta vagy? Felrobbantottál egy kávézót! - ordított rám.

- Miért nem támadsz akkor? - rágcsáltam mutató ujjamon lévő körmömet. - Elvihetnél a rendőrségre, nem?

- Meg is halhattál volna ha nem sietsz el! - folytatta az ordibálását.

- Ugyan, Tsuyu-chan... - közeledtem felé. - Aggódsz értem? - öleltem át óvatosan.

- Engedj el most ameddig nem lövök... - mormogta.

- Ha kell felveszem a fegyvered, viszont anélkül nem sokat érsz. - nyaltam meg óvatosan a fülét. - Hiányoztál. Gondoltam hogy meghallod majd ha lövök... - suttogtam fülébe.

- Haltál volna meg inkább a tűzben.. - próbált távolodni arcával.

- Megölhetsz, vagy megölöm magam.... - toltam szorosan derekamat övének. - Egy feltétellel. - hajoltam vissza füléhez. - Mondd ki kérlek... - nyúltam be óvatosan ingje alá. - Mondd ki mennyire szereted a legjobb barátod...

- N-nekem már az ismerősöm sem vagy... - próbált ellökni. - Egy senki vagy számomra!

- Hevesen ver a szíved... - suttogtam halkan. - Ez még sem erről árulkodik. - tettem behatoló kezemet mellkasához, ahol legjobban érezhettem zakatolását.

-  Nehogy azt hidd, hogy ilyen kis dolgok miatt majd megöllek! - pírral arcán ellenkezett a lány.

- Mhm... - nevettem fel. - Most olyan vagy mint amikor az a fiú elhívott randizni! Akkor is zavarban voltál, és ellenkeztél velem hogy te nem szereted azt a fiút! Pedig elmentél vele végül arra az estére... - sóhajtottam fel. - És ellopta tőled azt az elsőt amit mindenki emleget... - húztam végig középsőujjam ajkain.

- Ne emlegesd az első csókomat... - ütötte el kezemet.

- Pedig örültem volna ha én kaparintom azt meg Tsuyu-chan. - mosolyodtam el. - Azzal a fiúval szexeltél először is, igazam van? Hogy is hívták? Tokoyami? Az a kis fekete hajú fiú, igen ő! 

- Ne emlegesd Fumikage-kunt! - könnyezett be.

- Fájt? - húztam végig ujjam kulcscsontján. - Fájt amikor meghalt? - suttogtam halkan a fülébe. - Végül is a szemed láttára öltem meg, még sem sejtetted hogy én voltam.

- Elég lesz. - mormogta.

- Nem vetted észre hogy nálam volt az az olló azon a napon. 

- Mondom elég lesz.

- Pedig ha észreveszed akkor azt is észrevetted volna hogy én tettem. Ebéd alatt szúrtam bele a szemed láttára. Engem nem gyanúsítottál, ahogy senki sem. Csak évek múlva jöttél rá. - húztam szorosan magamhoz a nőt.

- Azt mondtam elég lesz! - nézett bele a szemeimbe.

Könnyekkel áztatott arca puhának tűnt. Sötét zöld szemei csillogva könyörögtek hogy engedjem el. Ellenkezve próbált elmenekülni ahogy a többiek.

Félt. Ahogy a többi átlagos ember is. Félt tőlem. Láttam a szemében amikor rám nézett. Emellett viszont egy elzárt érzése volt, amelyet magának sem szeretett volna bevallani.

- Anyám utolsó szavai azok voltak hogy utál és fél tőlem. - löktem el magamtól hangnemet váltva. - Neked is ezek lennének ha megölnélek. Egyetlen szerencséd az, hogy nem tudlak vagy esetleg akarlak.

- Én anélkül is kitudom mondani hogy mennyire utállak. - hagyták el a szavak a száját.

- Itt az egyik nagy gond. - rúgtam felé a földön fekvő fegyverét. - Nem mondtad ki hogy félsz tőlem. Ezzel csak megerősítetted.

- Honnan gondolod? - a fegyvert magához véve állt fel.

- Célozz. - dobtam el magamtól a pisztolyom.

- H-hogy mi van? - nézett rám kérdőn.

- Célozz. - tártam szét a két karom. - Lőj le.

- Ha ezt akarod. - emelte fel a fegyvert.

Lövés hang. Még sem talált el. Nem is lőtt el egy golyót sem.

- Mögém! - ordítottam oda neki. 

Bízott bennem. Mögém ereszkedett a fegyverével kezében. Melegséggel töltött el, hogy legalább még ennyit ki tud mutatni.

A legfelső üvegre céloztam. Egyetlen egy olyan út van ahol harc nélkül távozhatunk. Ha elterelem a figyelmüket, majd elfutunk a bokroknál.

- Célzok a fára. - suttogta halkan nekem.

- Akkor érted mi a lényeg, ugye?

- El kell terelni az idiótáknak a figyelmüket. - sóhajtott fel. - Háromra. Egy, kettő, három!

Egyszerre hallatszódott a két lövés, a beérkezések közül pedig az enyém hangosabbnak bizonyult. Bár mit is vártam az üvegtől a fával szemben?

Csuklóját megfogva húztam magam után. A bokrokat leellenőrizve indultunk meg szépen, lassan.

- Kik a francok voltak ezek? - idegesen futott utánam Tsuyu.

- Valami új banda ha jól tudom. Tudod, ilyen gyerekek az aputól lopott kis fegyverrel. - nevettem el magam. - Legalább nem valami maffia, az a szerencse! Múltkor bele keveredtem egy ügybe velük, és így is csak valami heterokrómiás lány segítségével tudtam elmenekülni.

Végül egy elhagyatott gördeszka pályánál állapodtunk meg. Lihegve feküdtem hanyatt.

- Szeretném ha mesélnél erről a bandáról. - kötötte fel a haját. - És ha lehet a maffiázós történetet is mondd el.  - vett elő egy jegyzetfüzetet.

- Ingyen semmit sem tálalok ki! - nevettem fel. - Olyan hülye én sem vagyok, baka!

- Mennyit kérsz érte? - sóhajtott fel.

- Engem nem érdekel a pénzed. - forgattam meg szemeimet. - Mondjuk a töltény amennyit elhasználtam rád az kurva drága lesz, de most nem ez a lényeg.

- Akkor mit kérsz cserébe? - kellően tartva a távolságot tőlem figyelt folyamatosan.

- A bűnözőkért csak nézd el ezt az ügyet nekem, kend rá valamelyik másik bűnözőre, vagy ez hogy megy nálatok. - legyintettem. - A maffiás adatok, na azok más ügyek már! Menjünk el randizni Tsu-chan, és akkor szívesen mesélek. - mosolyogtam rá.

- Kizárt. - rázta meg a fejét. - Biztos hogy nem randizunk!

- Ugyan, Tsuyu-chan... - közeledtem felé a földön kúszva. - Nem bánnád! Lehet több infót is tudok.

- Találkozhatunk két hetente egy negyed évig, az megfelel? - idegesen fogta fejét.

- Fél, és benne vagyok.

- Ameddig nem buktatsz le hogy még ily módon is tartom veled a kapcsolatot, addig minden rendben, világos? - fenyegetően szólt rám.

- Azzal csak én is szarban lennék. - vontam vállat.

- Megegyeztünk. Először kérlek, a maffiás ügyet meséld el.

- Valami család vagy mik azok, és kaptam egy levelet. Egy ilyen tudod, tipik giccses házba hívtak, ahol mint kiderült ki akartak nyírni. - sóhajtottam fel. - Majdnem meg is tették, de azután megjelent az a heterókrómiás csajszi, aki segített. Nem jegyeztem meg a nevét, ilyen fura külföldi, tudod. A kinézete sincs meg fullra, csak a szemei égtek bele a retinámba.

- Rá majd visszatérünk, az akkori helyzetedről, meg róluk mesélj inkább. - terelte el a témát.

- Hatan voltak. Szét tudtam nézni, mivel ameddig előttem voltak én elszöktem fel az emeletre. Hét szoba volt, így legalább annyian voltak. Majd lekéselve volt már az előttem lévő fiúcska mire levonszoltak és megtudták hol vagyok. - hagytam szünetet. - Az egyik szobában kábítószerek halmaza volt, szerintem valami fiúnak lehetett a helye, mivel tudod ilyen tipik undorító zöld volt a színe amit csak a fiúk szeretnek... - mondatomra hirtelen a szám elé tettem a kezemet.

- Örülök hogy rájöttél. Ezzel a hajamat is leszóltad, de rendben mesélj. - nézett el oldalra.

- Neked nagyon jól áll, nehogy magadra vedd! - próbáltam nyugtatni a már így is időzített bomba hatású nőt. - Na tehát, a hat közül az egyik ilyen ötven körüli, nyomott pofájú volt. Volt egy olyan tipikus boszi nő is, mint a mesékben. Egy olyan korunkbeli lány is volt ott fehér hajjal. A másik kettő meg az ikrek, legalább is gyanítom hogy azok.

- Ennyi? - nézett rám.

- Ja, róluk igen.

- Ezek aztán az értelmetlen információk. - bámulta szemrehányóan a lapját.

- D-de Tsuyu-chaaan! - szomorúan pillantottam felé.

- És az a lány hogy segített kiszabadulni?

- Jaaj, hogy ő, igen. - köszörültem meg a toromat. - Ameddig én ott voltam a sok hulla között, és éppen nagy fight-ban voltam az egyik ikerrel, felkelt az a csaj. Ahogy említettem heterókrómiás volt. Nekem nem tetszik a kombó, de sárga-lila. A nevét elárulta, de ki emlékszik arra! Na tehát ő segített azzal az ikerrel, mivel addigra a többi a fő szobában fogadta az új vendégeket. Majd nagy nehezen abban a drogos szobában találtunk lepedőt, majd azt összekötve nagy nehezen kijutottunk.

- Lehetetlen hogy ilyen könnyen egy maffia családdal szemben kijussatok! - nevetett fel. - Ez pont így volt megtervezve. A saját hasznukra szeretnének téged, és azt a lányt is használni. Nem véletlenül nem nyírták ki azt akiről beszéltél. Nagy valószínűséggel ez így volt kitalálva. Valakit hagyjanak életben, hogy segítsen másnak.

- Mhm... - nevettem fel torokból. - Jól vágna az eszed, ha jobban figyeltél volna! Hatot említettem. Még is csak ötöt soroltam. - húztam ravasz mosolyra szám. - Igen, pontosan. Ő is családtag volt. A hetedik gondolom a főnök. Viszont akkor miért segített a lány, merülhet fel a fejedben a kérdés. - sóhajtottam fel.

- Mivel ő is menekült. - nézett rám komolyan.

●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●

Mindvégig vagy másfél hónapja egy piszkozatként volt itt ez a fejezet a könyvben... igen, nem voltam ezzel a résszel megelégedve, ahogy most sem vagyok. Még is, inkább kirakom, bc kell vmi új rész. Azért remélem egyeseknek elnyerte a tetszését <3

Pusza van :>