Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

III.

*Uraraka Ochako szemszöge*

- Undorító dög. - rúgtam bele a kutyába, akit Toga mentett ki valahonnan. Minden érzelmemet összefoglaltam iránta előbbi szavaimban. Rühellem ezt az ebet. 

- Oi, Toga dühös lesz. - dobott oda Dabi a kutyának egy csontot, ami valószínűleg a kajája maradéka lehetett

- Rám amúgy sem tud az lenni.. - forgattam meg szemeimet. - Meg amúgy is, nem pont leszarom? Gondoljon meg érezzen amit akar, egyszer amúgy is meghal ő is ebben a porfészekben. Olyan mint egy kislány, törékeny és porcelán bábúként tekinthető.

- Azért vigyázz mit mondasz. - emelte meg fejemet hajamnál fogva. - Toga így is idősebb, és nem szeretném hogy miattad elvesszen az önbizalma. Jó csali, és egyben a harchoz is ért. Mármint melyik pedofil idióta ne akarna megbaszni egy szőke kislányt ahogy te mondanád? - nevetett fel, miközben hajamat egyre jobban szorította. - Azután jól leszúrja azt aki hozzá közelít. Vagy esetleg ott vagy te, és megvéded.

- Engedj már el te idióta! - vágtam könyökömmel a férfibe.

- Nagyon sajnálom, Onee-chan! - gúnyosan engedett el, fájdalmat nem érezve. Szokásává vált, hogy ilyen tipikus általa csak "gúnyneveket" ad, az éppen lévő viselkedésemre.

- Baka.. - távolodtam el a férfitől. - Egyébként mára van valami?

- A főnök két hete nem jelentkezett. Ha ennyire nem hiányzunk neki, akkor ne is keressen ma se. - forgatta meg szemeit.

- Valaki durcás? - húztam végig mutató ujjam állkapcsán. - Múltkor nem szórakoztatok jól? Esetleg rosszkor zavartam be?

- Végre egyszer betudnád fogni? - ütötte arrébb kezemet.

- Ugyan, ugyan Dabi-chan! - mosolyodtam el. - Nem meséltél a közös kapcsolatotokról eddig. Pedig én vagyok a kis Onee-chan, nem? A hugicád szeretne mindent tudni! - dőltem mellkasának.

- Ne szólíts így. - nézett mérgelődve. - Egyébként szeretnélek megkérni valamire.

- Mhm? - néztem fel rá.

- Lenne egy neked alkalmas munka. - fonta körbe karját derekamnál. - Egy volt ismerősömet kéne elintézni. Veszélyesnek tartom.

- Még mindig nem tettél túl Keigo-chanon ugye? - néztem rá ravasz vigyorral. - Ezért találtam rátok úgy a főnökkel ugye? Nehéz feldolgozni hogy áruló...

- Őt se merd így nevezni! - förmedt rám. - Csak az utunkban állt mindvégig. - lökött a földre.

- Azután nekem nehogy megmentsd... - mormogtam. - Mi is a terv?

- Ma kezd az új munkahelyén. Egy közeli kávézó, nem régiben nyílt. - ült le a földre. - Egy olyan ribanc mint te ezt hamar elintézi, nem de? - mosolyodott el.

- Tervet kértem. - néztem rá idegesen.

- A lényeg az, hogy hamarabb bemész. - lökött hozzám egy kulcsot. - Lemásoltattam egy ismerőssel. Mivel eddig néha mellékállásban is volt ott, így volt kulcsa. A múltkoriban loptam el.

- Tehát még sem most kezd. - gondolkodtam el.

- Már eléggé felkapott egy hely. Neked is jót tenne, ha az elején ott bekavarnál. - tartott szünetet. - Kövesd a házáig, és ott öld meg bárhogy. Pont leszarom, csak jó munkát végezz. - állt fel.

- Oi! És én ezért mit kapok?

- Amit akarsz. Majd máskor megdumáljuk, az a lényeg hogy tizenegy előtt oda érj. - indult volna ki. - Még valami?

- Amúgy is megmented majd. - mormogtam. - És még én vagyok a ribanc! - nevettem fel. - Az az igazi ribanc, akárhányszor alattad nyögdécsel. Ezekután ki az igazi kurva? - sétáltam el hozzá. - Ő az igazi ribanc akit le lehetne hordani.. - nevetésem visszhangzott, ő pedig csak egyre jobban tűnt idegesnek.

- Hagyd már abba! - vágott pofán.

- Keigo, Dabi kis ribanca! - nevetve estem hanyatt a földön.

- Kussolj! - lépett rá erősen gyomorszájamra.

- Vajon kiknek ribanckodhat még rajtad kívül? - folytattam meg nem álló nevetésemet, egy kis köhögéssel együtt.

- Ne merd így nevezni még egyszer. - fogta be szám. - Utálom ha már csak meg is szólalsz. Itt az igazi ribanc az te vagy. - még utoljára pofon csapva viharzott ki.

- Hányan ribanckodnak neked Dabi? - mosolyodtam el. - Mindenki oda van az ilyen macsókért, még is a faszra buksz...még hozzá egyetlen egy faszra... - nevettem el magam. - Talán én is így leszek Tsuyu-sannal mint te meg ő...ti is legjobb barátok voltatok, nem? - emeltem fel a telefonomat. Tíz óra múlt, így még volt időm.

Kikeresve a lányt aki dolgozik nekem, lebeszélve vele az időpontot, némítottam le a telefonomat.

*

Az utcákon egy lélek sem járt. A múltkori eset miatt sokan inkább vagy utaznak, költöznek vagy esetleg bezárkóznak valami menedékhelybe. Szomorú, de manapság már így működik a világunk.

- U-uraraka-san! - kiáltott felém egy lila hajú lány. Olyan tizenhét körülinek néztem, még is volt egy érzésem hogy idősebb is lehet.

- Huh? - indultam meg felé.

- Jirou Kyouka! - hajolt meg. - Én vagyok az a hacker lány...

- Hmm...máshogy képzeltelek el. - gondolkoztam el. - Nem hittem hogy egy tizenhét éves kislány képes ilyenekre is.

-Tizenkilenc vagyok, már megbocsáts! - emelte fel hangját, majd miután tettére rájött hevesen hajolgatni kezdett. - Nem úgy akartam, sajnálom!

- Jó, jó megértettem. Egyébként te ajánlottad ezt az élőben találkozhatnánk dolgot...miért nem küldted el simán a kávézó alaprajzát? - húztam meg a haját.

- Ne becsülj alá. - váltott át más hangnembe. - Tudod nem szeretném, hogy tőled kiderüljenek ezek a kisebb titkaim. Akár hiszed, akár nem én is falazok neked. Nyomozói kiképzésen vagyok, miközben veled szövetkezek úgymond. - tartott szünetet. - Megakarlak ölni.

- Tehát erről van szó! - nyíltak fel a szemeim. - Akkor már ne azzal a kis zsebkéssel. - utaltam kezében látszó eszközre. - Ne hidd, hogy nem vettem észre. Itt van ez. - dobtam felé egy fegyvert. - Hajrá. Lőj le.

- Nehogy azt hidd, hogy meghátrálok! - szegezte rám a fegyvert. - Háromra lövök. - vett mély levegőt. - Egy...kettő...három!

- Nem biztosítottad ki. - nevettem fel. - Vagy nem mered?

- Csak elfelejtettem...-motyogta, majd kibiztosítva azt célzott. 

- Na, nem lövöd? - vettem elő egy müzliszeletet. - Már megtetted az első lépéseket.

- Nem tudom megtenni... - csúszott ki a kezéből a fegyver.

- Ne próbálja meg csak úgy felindulásból ilyeneket tenni. - öleltem át. - Ártatlan, és fiatal vagy. Ne mocskold be a kezed. - sóhajtottam fel. - Tudom, pont egy bűnöző nem mondana ilyet. De gondoltam egy tanácsnak jó. Ne akarj másnak tűnni. Egy összetört kislány vagy belül, de próbáltál velem szemben erősnek tűnni.

- Ne hordj le még jobban mindennek! - könnyeivel vállamra dőlt a lány. - Tudom enélkül is hogy gyenge vagyok!

- Viszont a gépek, és ilyenekben jobb vagy mint én. - veregettem meg a vállát. - Az ilyet viszont neked találták ki! Keress egy céget, vagy alakíts esetleg ami ilyenekkel foglalkozik, és mellette dolgozz nekem. Vagy legyél nyomozó, miközben ugyanúgy dolgozol nekem. - nevettem el magam. - Mindegy melyik, így sem menekülsz tőlem.

- Nem is szeretnék. Szeretnék neked dolgozni, és segíteni! - lelkesedett fel.

- Egyébként nem is volt megtöltve a pisztoly. - folytattam gúnyos nevetésem. - Nem gondoltad hogy egy ilyet adok a kezedbe feltöltve? Majd ha célozni is tudsz, meg nem akarsz halálba tiporni!

- Nem volt... -  lepődött meg.

- Baka! - engedtem el a lányt.

*

Minden a terv szerint haladt. Én hamarabb oda értem, unalmasan nézelődtem. Nem volt kedvem sokáig várni, egy kicsit átterveztem az akciómat.

Eddigi tervünk az volt, hogy majd lassan ameddig Dabi kis Keigo-ja dolgozik, a háttérben babrálok. Egy szóval elérem hogy haza menjen hamarabb esetleg.

De ez túl unalmas meg hosszú, tehát mást találtam ki. Egy sokkal izgalmasabb, és nagyobb figyelmű tervet.

- Az nem gond ha játszadozok egy aprót nem? - mosolyodtam el magamban. - Senki sincs itt, enyém az egész kávézó most...hmm... - néztem szét. - Ez mi? - vettem le a polcról egy flakont. - GY-Ú-L-É-K-O-NY! - betűztem ki. - Tehát tökéletes! - mosolyodtam el.

- Főnök te vagy az? - a férfit meglátva a hátsó helyiségbe siettem. Nem érdemes magamban beszélnem...

- Nyílj már ki! - mormogtam halkan. - Heh? - szagoltam bele. - Minek tárolnak ezek itt gázolajat? Na mindegy, ez nagy durr lesz! - vigyorogva öntöttem ki a raktár közepére. - Erre figyelj fel Tsuyu-chan. - vettem elő egy gyufát. - Bum! - dobtam bele azt égve az olajba.

●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●

Btw remélem jól használtam az Onee-chan-t lol-

Nem tudom, nekem nagyon bejön Jirou szerepe hackerként *^*

Lehet összekapottabb rész, stb de jó az remélem tetsz. Pusza van <3

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro