III.
*Uraraka Ochako szemszöge*
- Undorító dög. - rúgtam bele a kutyába, akit Toga mentett ki valahonnan. Minden érzelmemet összefoglaltam iránta előbbi szavaimban. Rühellem ezt az ebet.
- Oi, Toga dühös lesz. - dobott oda Dabi a kutyának egy csontot, ami valószínűleg a kajája maradéka lehetett
- Rám amúgy sem tud az lenni.. - forgattam meg szemeimet. - Meg amúgy is, nem pont leszarom? Gondoljon meg érezzen amit akar, egyszer amúgy is meghal ő is ebben a porfészekben. Olyan mint egy kislány, törékeny és porcelán bábúként tekinthető.
- Azért vigyázz mit mondasz. - emelte meg fejemet hajamnál fogva. - Toga így is idősebb, és nem szeretném hogy miattad elvesszen az önbizalma. Jó csali, és egyben a harchoz is ért. Mármint melyik pedofil idióta ne akarna megbaszni egy szőke kislányt ahogy te mondanád? - nevetett fel, miközben hajamat egyre jobban szorította. - Azután jól leszúrja azt aki hozzá közelít. Vagy esetleg ott vagy te, és megvéded.
- Engedj már el te idióta! - vágtam könyökömmel a férfibe.
- Nagyon sajnálom, Onee-chan! - gúnyosan engedett el, fájdalmat nem érezve. Szokásává vált, hogy ilyen tipikus általa csak "gúnyneveket" ad, az éppen lévő viselkedésemre.
- Baka.. - távolodtam el a férfitől. - Egyébként mára van valami?
- A főnök két hete nem jelentkezett. Ha ennyire nem hiányzunk neki, akkor ne is keressen ma se. - forgatta meg szemeit.
- Valaki durcás? - húztam végig mutató ujjam állkapcsán. - Múltkor nem szórakoztatok jól? Esetleg rosszkor zavartam be?
- Végre egyszer betudnád fogni? - ütötte arrébb kezemet.
- Ugyan, ugyan Dabi-chan! - mosolyodtam el. - Nem meséltél a közös kapcsolatotokról eddig. Pedig én vagyok a kis Onee-chan, nem? A hugicád szeretne mindent tudni! - dőltem mellkasának.
- Ne szólíts így. - nézett mérgelődve. - Egyébként szeretnélek megkérni valamire.
- Mhm? - néztem fel rá.
- Lenne egy neked alkalmas munka. - fonta körbe karját derekamnál. - Egy volt ismerősömet kéne elintézni. Veszélyesnek tartom.
- Még mindig nem tettél túl Keigo-chanon ugye? - néztem rá ravasz vigyorral. - Ezért találtam rátok úgy a főnökkel ugye? Nehéz feldolgozni hogy áruló...
- Őt se merd így nevezni! - förmedt rám. - Csak az utunkban állt mindvégig. - lökött a földre.
- Azután nekem nehogy megmentsd... - mormogtam. - Mi is a terv?
- Ma kezd az új munkahelyén. Egy közeli kávézó, nem régiben nyílt. - ült le a földre. - Egy olyan ribanc mint te ezt hamar elintézi, nem de? - mosolyodott el.
- Tervet kértem. - néztem rá idegesen.
- A lényeg az, hogy hamarabb bemész. - lökött hozzám egy kulcsot. - Lemásoltattam egy ismerőssel. Mivel eddig néha mellékállásban is volt ott, így volt kulcsa. A múltkoriban loptam el.
- Tehát még sem most kezd. - gondolkodtam el.
- Már eléggé felkapott egy hely. Neked is jót tenne, ha az elején ott bekavarnál. - tartott szünetet. - Kövesd a házáig, és ott öld meg bárhogy. Pont leszarom, csak jó munkát végezz. - állt fel.
- Oi! És én ezért mit kapok?
- Amit akarsz. Majd máskor megdumáljuk, az a lényeg hogy tizenegy előtt oda érj. - indult volna ki. - Még valami?
- Amúgy is megmented majd. - mormogtam. - És még én vagyok a ribanc! - nevettem fel. - Az az igazi ribanc, akárhányszor alattad nyögdécsel. Ezekután ki az igazi kurva? - sétáltam el hozzá. - Ő az igazi ribanc akit le lehetne hordani.. - nevetésem visszhangzott, ő pedig csak egyre jobban tűnt idegesnek.
- Hagyd már abba! - vágott pofán.
- Keigo, Dabi kis ribanca! - nevetve estem hanyatt a földön.
- Kussolj! - lépett rá erősen gyomorszájamra.
- Vajon kiknek ribanckodhat még rajtad kívül? - folytattam meg nem álló nevetésemet, egy kis köhögéssel együtt.
- Ne merd így nevezni még egyszer. - fogta be szám. - Utálom ha már csak meg is szólalsz. Itt az igazi ribanc az te vagy. - még utoljára pofon csapva viharzott ki.
- Hányan ribanckodnak neked Dabi? - mosolyodtam el. - Mindenki oda van az ilyen macsókért, még is a faszra buksz...még hozzá egyetlen egy faszra... - nevettem el magam. - Talán én is így leszek Tsuyu-sannal mint te meg ő...ti is legjobb barátok voltatok, nem? - emeltem fel a telefonomat. Tíz óra múlt, így még volt időm.
Kikeresve a lányt aki dolgozik nekem, lebeszélve vele az időpontot, némítottam le a telefonomat.
*
Az utcákon egy lélek sem járt. A múltkori eset miatt sokan inkább vagy utaznak, költöznek vagy esetleg bezárkóznak valami menedékhelybe. Szomorú, de manapság már így működik a világunk.
- U-uraraka-san! - kiáltott felém egy lila hajú lány. Olyan tizenhét körülinek néztem, még is volt egy érzésem hogy idősebb is lehet.
- Huh? - indultam meg felé.
- Jirou Kyouka! - hajolt meg. - Én vagyok az a hacker lány...
- Hmm...máshogy képzeltelek el. - gondolkoztam el. - Nem hittem hogy egy tizenhét éves kislány képes ilyenekre is.
-Tizenkilenc vagyok, már megbocsáts! - emelte fel hangját, majd miután tettére rájött hevesen hajolgatni kezdett. - Nem úgy akartam, sajnálom!
- Jó, jó megértettem. Egyébként te ajánlottad ezt az élőben találkozhatnánk dolgot...miért nem küldted el simán a kávézó alaprajzát? - húztam meg a haját.
- Ne becsülj alá. - váltott át más hangnembe. - Tudod nem szeretném, hogy tőled kiderüljenek ezek a kisebb titkaim. Akár hiszed, akár nem én is falazok neked. Nyomozói kiképzésen vagyok, miközben veled szövetkezek úgymond. - tartott szünetet. - Megakarlak ölni.
- Tehát erről van szó! - nyíltak fel a szemeim. - Akkor már ne azzal a kis zsebkéssel. - utaltam kezében látszó eszközre. - Ne hidd, hogy nem vettem észre. Itt van ez. - dobtam felé egy fegyvert. - Hajrá. Lőj le.
- Nehogy azt hidd, hogy meghátrálok! - szegezte rám a fegyvert. - Háromra lövök. - vett mély levegőt. - Egy...kettő...három!
- Nem biztosítottad ki. - nevettem fel. - Vagy nem mered?
- Csak elfelejtettem...-motyogta, majd kibiztosítva azt célzott.
- Na, nem lövöd? - vettem elő egy müzliszeletet. - Már megtetted az első lépéseket.
- Nem tudom megtenni... - csúszott ki a kezéből a fegyver.
- Ne próbálja meg csak úgy felindulásból ilyeneket tenni. - öleltem át. - Ártatlan, és fiatal vagy. Ne mocskold be a kezed. - sóhajtottam fel. - Tudom, pont egy bűnöző nem mondana ilyet. De gondoltam egy tanácsnak jó. Ne akarj másnak tűnni. Egy összetört kislány vagy belül, de próbáltál velem szemben erősnek tűnni.
- Ne hordj le még jobban mindennek! - könnyeivel vállamra dőlt a lány. - Tudom enélkül is hogy gyenge vagyok!
- Viszont a gépek, és ilyenekben jobb vagy mint én. - veregettem meg a vállát. - Az ilyet viszont neked találták ki! Keress egy céget, vagy alakíts esetleg ami ilyenekkel foglalkozik, és mellette dolgozz nekem. Vagy legyél nyomozó, miközben ugyanúgy dolgozol nekem. - nevettem el magam. - Mindegy melyik, így sem menekülsz tőlem.
- Nem is szeretnék. Szeretnék neked dolgozni, és segíteni! - lelkesedett fel.
- Egyébként nem is volt megtöltve a pisztoly. - folytattam gúnyos nevetésem. - Nem gondoltad hogy egy ilyet adok a kezedbe feltöltve? Majd ha célozni is tudsz, meg nem akarsz halálba tiporni!
- Nem volt... - lepődött meg.
- Baka! - engedtem el a lányt.
*
Minden a terv szerint haladt. Én hamarabb oda értem, unalmasan nézelődtem. Nem volt kedvem sokáig várni, egy kicsit átterveztem az akciómat.
Eddigi tervünk az volt, hogy majd lassan ameddig Dabi kis Keigo-ja dolgozik, a háttérben babrálok. Egy szóval elérem hogy haza menjen hamarabb esetleg.
De ez túl unalmas meg hosszú, tehát mást találtam ki. Egy sokkal izgalmasabb, és nagyobb figyelmű tervet.
- Az nem gond ha játszadozok egy aprót nem? - mosolyodtam el magamban. - Senki sincs itt, enyém az egész kávézó most...hmm... - néztem szét. - Ez mi? - vettem le a polcról egy flakont. - GY-Ú-L-É-K-O-NY! - betűztem ki. - Tehát tökéletes! - mosolyodtam el.
- Főnök te vagy az? - a férfit meglátva a hátsó helyiségbe siettem. Nem érdemes magamban beszélnem...
- Nyílj már ki! - mormogtam halkan. - Heh? - szagoltam bele. - Minek tárolnak ezek itt gázolajat? Na mindegy, ez nagy durr lesz! - vigyorogva öntöttem ki a raktár közepére. - Erre figyelj fel Tsuyu-chan. - vettem elő egy gyufát. - Bum! - dobtam bele azt égve az olajba.
●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●
Btw remélem jól használtam az Onee-chan-t lol-
Nem tudom, nekem nagyon bejön Jirou szerepe hackerként *^*
Lehet összekapottabb rész, stb de jó az remélem tetsz. Pusza van <3
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro