*Uraraka Ochako szemszöge*

Nehéz az élet ha egy rendőrbe szeretsz bele bűnözőként, még is izgató. Hisz mennyi ideig szaladhatsz utána, ameddig neki kéne? Olyan romantikus, és gyönyörű számomra ez az érzés!

Uraraka Ochako, a mai világban már csak egy bűnöző neveként ismert. Pedig régebben egy bentlakásos iskolába jártam, ahol kedveltek. Ő is ott volt mellettem, a legjobb barátnőmnek tudhattam. Még is...akárhányszor ezt kimondtam csavartam volna a kockán és többet mondtam volna. Hisz mind ártatlanoknak születünk, mint a bárányok még is elrondít valami.

- Ochako-chaan! - nyávogott mellettem Toga. - Ez olyan uncsiii!

- Mit gondolsz, nekem huszonkét évesen ez az álmom hogy neked segítsek a hajad bogozásával? - forgattam meg szemeimet.

- Ááá! Álmok, neked mi az? - mosolyát le nem kaparva tűrte ahogy a hajából szedem ki a dolgokat, amik az előző bevetés alatt keveredtek bele. - Én szeretnék veled egyszer egy igazi nagy bűnöző központot!

Ez a lány már olyan volt nekem mint a húgom, még is mások voltunk. Furcsábbak, és néha talán már szeretőknek mondhattuk egymást, bármennyire is csak társakként tekintettünk egymásra.

- Szeretnék egyszer Tsuyu-sannal beszélni... - izgatottan mondtam ki minden egyes szavam. - Azt akarom hogy kimondja... - szorítottam össze combjaimat. - Akarom hogy kimondja mennyire szereti a legjobb barátját! Mondja ki, hogy a legjobb barátja vagyok...ez olyan izgató Toga... - körmeimet rágva szedtem ki az utolsó faág darabot is a lány hajából.

- Hát biztos az lehet, ha régen olyan jóba voltatok. - fogta össze haját egy kontyba a szokásos kettő helyett. - De örülnék ha engem sem felejtenél el! Hisz én bármikor itt vagyok, akár bábnak is Ochako-chan...tudod, hogy engedelmeskedek...

- Ezt utálom benned. - pofoztam fel a lányt. - Ne legyél báb. Tanuld meg, hogy ne add át a tested csak úgy bárkinek. - nyúltam álla alá. - Ha meg nekem kellesz, akkor amúgy is kereslek. 

A lány izgatottan ugrándozott ki a többiekhez. Egy pince szerű elhagyatott helyen éltünk. Mivel én és Toga vagyunk egyedül lányok így a többi marha ránk sózott egy kicseszett szobát. Ez a szöszkének tetszett is, hisz kurvára belém van esve, amit nem csodálok.

A telefonomat bekapcsolva felnéztem a hírekhez, ahol semmi új sem volt. Az utolsó bejegyzés egy gyilkosságról szólt, ami két napos. Idióták...ilyet, hogy nem is vették még észre a tegnapit! A lány neve Fumiko volt, és túl közelinek találtam Tsuyu-hoz...minden reggel vitt neki valamit, vagy csak esetleg beszélgetni bement, így úgy gondoltam rossz tényező lenne. 

Tsuyu Asui, japán egyik legismertebb új rendőrje. Jól végzi a munkáját, mindig is segíteni akarta az embereket. Legjobb barátnők voltunk, még abban az iskolában. Én mindig is többet éreztem, amit szeretettel vallottam be neki. Ő még is undorítónak találta ezt az érzést, arra nyilatkozva hogy ő csak barátként tekint rám.

Tipikus legjobb barátnők voltunk....megosztottuk egymásnak a titkainkat, szégyenleni valónk nem volt egymás előtt. Még is hol romlott el ez ennyire?

- Uraraka gyere már végre! - nyitott be a szobába Dabi. - Mennünk kell, itt ordibálunk már neked tíz perce. - fekete haját igazgatva intett ki a szobából. Én engedelmeskedve böktem meg a hasát, amire csak morogva egyet inkább jött utánam.

- Hova is megyünk? - néztem körbe.

- Hát nem emlékszel Ochako-chan? - nevetett fel Himiko. - Te mondtad, hogy szeretnéd ha felfigyelnének rád jobban. Segítünk neked megölni azt a csáveszt akiről beszéltél.

- Áh, már megvan. - mosolyodtam el.

A következő áldozatom egy kanadai férfi. Valami ügyvéd, és sokszor találtam Tsuyu-chan postaládájában tőle levelet. Nem simát, hanem azokat a tipikus szerelmeseket fúj. Ez nekem persze hogy nem tetszik, így gondoltam ő lesz a következő akit eltávolítok az útból.

Ahogy Toga mondta. Szeretném, sőt akarom hogy felfigyeljenek rám, hisz akkor ő is majd ezt teszi. Ami a többieket izgatja, az őt is, így utánam fog nyomozni. Nem izgalmas?

- A kutyát ma már megetettétek? - néztem hátra miközben felszerelkeztem.

- Nem, úgy gondoltam hogy majd őt elintézzük és utána. - az általunk csak Twice-ként becézett férfi már átöltözve dobta ki a hamusból a cigi csikkeket.

- Nem fogja az egészet megkapni. - húztam fel egy kesztyűt. - Szeretnék egy kicsit becsomagolni és elküldeni Tsu-channak...akkor még jobban felfigyelhet.

- Remélem személyesen viszed el. - lökött vállba Dabi. - Idióta, ha postázod akkor még megtud minden adatot. 

- Kamu cím? - tette fel Toga.

- Nyugalom, én erről majd intézkedek. - táskámba bele pakolva pár fontos dolgot intettem a többieknek hogy mehetünk. - Ha minden igaz pár másodperc és itt is a cím.

Nem is kellett sok, meg is kaptam. A lány egy hacker, akinek jól fizetek, így pont leszarva kilétemet segít. Nem egy dolgot küldött már el, így tudtam meg az áldozataim helyszínét.

Talán fél órája sétálhattunk, ami a többieknek nem tetszett, mire meg is érkeztünk. A ház eléggé kicsinek tűnt kívülről, és a kertje is eléggé szét volt. 

- Miért nem buszozhattunk? - nyávogott Toga.

- Mert múltkor is majdnem lebuktunk. - kotorásztam elő egy fegyvert, melyet erősen kabátom alá szorítottam. - Először is tartsatok egy bakot nekem, hogy bejuthassak. Innen az utcáról bárki megláthat.

- Alacsony..-kuncogott fel Dabi, majd szúrós tekintetemet meglátva inkább hagyott is.

- Mi a terv? - Twice oldalra hajtott fejjel figyelt.

- Bejutunk, majd először rá ijesztünk. Pontosabban én ijesztek rá, ti csak figyeltek az adott pontokról. - dobtam feléjük egy kis lapot, amit az út alatt állítottam össze. - Rajta van minden, siessetek már!

- Jövök!-tartott Toga engedelmesen bakot nekem. A kerítésen át jutva kezdtem el normálisabban elmondani nekik a tervet.

- Belövök az ablakon, ameddig Toga te kinyitod az ajtót valahogy. Ti ketten meg figyeltek. - adtam ki a parancsot.

- Ki mondta hogy te dirigálsz? - vonta fel szemöldökét a fekete hajú fiú miután át jutott.

- Na ide figyelj! - rántottam magamhoz a pólójánál fogva. - Shigaraki most nincs itt, ezért én vagyok a főnök, főleg úgy hogy ez az én akcióm! - löktem le a földre. - Mentem a hátsó ablakhoz, ha minden igaz az a nappali. Az adatok szerint ott van.

Küldetésemre indulva néztem szét. Undorító egy udvar, még is otthonos. Biztos valami bérelt hatósági szar ha ennyire körül van véve. Az ablakra célozva lőttem el két golyót.

- Ez sem két yen lesz. - utaltam a töltényre, majd rohamozva indultam Togához. A lány már kinyitott ajtóval várt. - Ügyes lány. - megpaskolva a fejét mint egy kutyának indultam be. Fos barna falak, emellett ideges káromkodás a férfitől....ilyesmi reakciót vártam.

- Én nem tenném. - telefon hívásra utalva tettem zsebre a pisztolyomat. - Nyugodjon meg. Nem csinálok semmi rosszat. - a férfi combjára ülve szorítottam hátra két kezét, melyben az eszköz virított. - Úgy gondoltam szórakozhatnánk egy kicsit.. - suttogtam halkan a fülébe. A többiek már rég a házban szedték a holmikat, amik szükségesek lehettek miközben nekem ezzel kellett foglalkoznom...szép!

- Mit akarnak? - fordította oldalra fejét.

- Úgy hallottam tetszik egy úgy nevezett Tsuyu Asui lány neked... - elmosolyodva dugtam zsebembe kezem. - Úgy gondoltam lejátszhatnánk olyan fiúsan ezt. 

- Dögölj meg! - rángatózott. - Ami köztem és Asui-san között van az nem az ilyenek dolga!

- Shhh...-intettem le. - Nem kell sokáig bírni még. Csak pár perc...úgy gondoltam majd máshol kínzalak meg, de úgy látszik gyors halál lesz.

- Kérem, egy harminc éves apuka vagyok! - próbált menekülni. - A feleségem Kanadában vár haza!

- Tehát megcsalnád...vagy már meg is tetted?

- Kérlek...bármit megteszek!

- Béna egy cucc. - nevetve a férfi fejéhez raktam a fegyvert. - Mindenki ugyanezt mondja.

- Nem fogom többé Asui-san-t zaklatni, csak hagyjon.. - kopasz feje még sem erről árulkodott.

- Baka. - lőttem fejbe a férfit.

●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●-●

Ugyan, most nem olyan szörnyű ez a történetem! :"D

Egyébként meg üdv, igen ha már a régi Tsuchako-t töröltem itt egy új, aminek jobban tetszik mindene is. Lehet sok, meg minden de nah, ilyesmibb "műfajt" (ha nevezhetjük annak) kiszerettem volna próbálni, így egy könyvvel több. Várható volt.

Na de ténylegesen is pusza mindenkinek mwah <3