Péntek 

Reggel hullafáradtan anyum költött fel, mert a telefonom ki volt kapcsolva és nem jelzett. Ébredésem után az első persze az volt, hogy bekapcsoltam a feltöltődött telefonomat. Számtalan hívás és SMS jött mindenkitől, amiket így reggeliben untam elolvasni és időm sem volt rá. Így csak gyorsan írtam egy „Jó reggelt! " SMS-t Norbinak szándékozva, hogy ezzel felébresztem, de ő már ébren volt, mert visszaírt „Neked is! :))), viszont iparkodj, mert mindjárt ott vagyok nálatok és fogadom, hogy te még fel sem keltél az ágyadból." Ráérzett a lényegre. Nagy kómásan kipattantam az ágyamból, már amennyire tudtam és próbáltam kiválasztani valami öltözéket. Legelsőnek felvettem egy fekete szoknyát. Utána felpróbáltam vele két toppot, és végül egy fekete szívecskés mellett döntöttem, amit egy mustache medálos nyaklánccal dobtam fel. Gyorsan lementem a konyhába 5 perc alatt megreggeliztem, fogat mostam és indultam a suliba. A kapuban Norbi már ott várt... és szerintem elég rég óta.

- Végre megérkeztél! – csókolt meg.

- Eléggé igyekeztem.

- Ja azt látom. – fogta meg a kezem és már indultunk is.

- Jól nézel ki! – jegyezte meg néhány perc múlva.

- Jah, köszi. - mosolyogtam.

Gyorsan az elágazáshoz értünk, ahol csak Timi állt, aki egyből a nyakamba ugrott.

- Szia, jaj olyan jó, hogy meg vagy! Azt hittem bajod esett.

- Nem lett semmi csak le volt merülve a telóm, így még az időt sem tudtam.

- A lényeg, hogy Norbi megtalált.

- Igen. Többiek? - kérdeztem, mivel csak ő volt ott.

- Csengi Ricsivel ment, és hát ennyi. – szándékosan nem mondott Dávidról semmit, és én inkább hagytam, nem faggattam. - Viszont siessünk már, mert mindjárt becsengetnek! – mondta és el is indultunk, útközben találkoztunk Ádámmal.

- Sziasztok. - köszönt.

- Hello, szia, csá! – jöttek a válaszok.

- Regi jó a szerkód! – mondta Ádám.

- Nyugi van haver! – tette kezét barátja mellkasára Norbi, jelezve, hogy ne flörtölgessen velem.

- Mi van tesó, csak megdicsértem a csajod.

- Tudom, hogy most csajhiányban szenvedsz, de azért ne a barátnőmmel kezdj ki, mert jobban jársz. 

- De egy napra nekem adhatnád!

- Arról ne is álmodj! - mondta Norbi.

- Szerintem se! – szálltam be a vitába, mert azért mégse ők döntsék el, hogy kivel mit csináljak.

- Oké, akkor, ...Timi jól nézel ki! – állt Ádám Timi mellé, aki a bal felemen volt.

- Ácsi Ádika, inkább hagyj! – lökte el Timi mellőle.

- A francba, nem hiszem el, senkinek sem kellek?! – siránkozott Ádám.

- Nyugi, te is találsz majd valakit. – biztattam, amitől persze jobb kedve nem lett, de na szándék.

- Kösz Regi. - dobott meg egy szomorú mosollyal. Őszintén, már kezdem sajnálni Ádámot, amiért egy lánynak sem kell, pedig jól néz ki, jó teste van, vicces is, mi kellene ennél több?

Amire a sulihoz értünk már öt perce be volt csengetve. A folyosón óriási csend uralkodott, csak az osztályokból hallatszott a tanárok kiabálása. Az osztály elé érve a fiúk bekopogtak, míg mi Timivel hátul kussoltunk.

- Igen! – mondta a tanár, amire mi bementünk az osztályba. Pontosabban bevonultunk mint egy csorda és indultunk is a helyünkre. - Hova mentek? 

- A helyünkre. - huppant le a székére Ádi.

- És még nem szeretnétek valamit mondani? - nézett ránk haragosan a tanár.

- Elnézést, hogy késtünk, de leülhetünk a helyünkre igazolatlan nélkül? – mondta Ádám.

- Mégis mit csináltak idáig négyesben? – kérdezte a tanár. Amire nehezen tartottam vissza a nevetésemet.

- Elaludtam. – kezdte Norbi.

- Egyedül?

- Jah – vágta rá lazán Norbi.

- És a többiek? Ádám ti hárman? – kérdezte a tanár, amire az egész osztály óriási röhögésbe kezdett.

- Hát mi mindig négyen együtt jövünk suliba és mivel Norbi elaludt ezért megvártuk. És nagyon siettünk, mert annyira vártuk az irodalom órát, csak éppen nem értünk ide becsengetés előtt. – hazudozott Ádám.

- Szerencséjük van, amiért nem írtam be önöket hiányzónak. De hamarosan meggondolom magam ez a becsődölésük után. – engedett be a tanár. 

- Nem szükséges. - kacsintott Ádi.

Én már dobtam volna le a táskám, amire...

- Én nem ülök vele! – mondta Timi kissé ideges hangon. Mivel igen, Dávid mellé kellett volna leüljön. Minden nap lehet helyet cserélni, de valahogy Dávid most egyedül maradt, mert szerintem az osztály nagy része nem tudta, hogy szakítottak.

- Timea mi a problémája Dávid úrral?

- Az, hogy egy seggfej, bunkó paraszt. – mondta Timi, ami nekem is fájt, nem hogy Dávidnak.

- Timi érts már meg, hogy nem csináltam semmit! – védte magát Dávid.

- Tanár úr Norbi szívesen ül Dáviddal és akkor én ülök Timivel. – próbáltam lazítani a feszültségen, amire Norbi szúrós tekintettel nézett rám.

- Kedves, tőletek, de két fiú nem ülhet egymás mellett az én órámon! – kezdett ideges lenni a tanár, így inkább kussoltam.

- És ha én ülök Timivel, Regina meg Dáviddal? – kérdezte Norbi, hogy besegítsen a feszült helyzeten.

- Timea a magán problémáitokat oldjátok meg a tanórákon kívül és most ülj le Dávid mellé! – parancsolta a tanár, amire már mind helyet foglaltunk Timi kivételével.

- Én már biztos, hogy nem! – tette karba a kezét Timi.

- Timi lépjél már túl ezen! – fogta a fejét Csengi.

- Soha! – vágta rá Timi kapásból.

- Timea ne kelljen még egyszer mondanom! Beírlak igazolatlannal!

- Csak tessék! - indult meg Timi az ajtó fele. Valahogy nem hatnak meg minket az igazolatlan órák.

- Valamit kell csináljunk Timivel! – súgtam oda Norbinak, amikor a tanár nem figyelt.

- Az nagyon jó lenne, mert ez így nem valami ok. Dávid teljesen ki van készülve.

- Szerintem ennek már köztük vége!

- Jah.

- Ti ott ketten hozzátok ki a füzeteteket! – mutatott ránk a tanár, amire kimentünk a füzetünkkel. Nekem megvolt minden, mert közben írtam, de Norbi egész órán csak firkálgatott. Letettük a füzeteinket a tanár elé.

- Miről beszélgettek, hogy olyan sürgős volt? – kérdezte a tanár, amire én azt sem tudtam mit mondjak.

- Ők nem beszéltek, mi voltunk! – állt fel Csengi, aki a legjobbkor tette ezt, mert most Norbinak pont nem hiányzott egy „csúnya jegy" ahogy a tanár szokta mondani. Esküszöm balfasz ez a tanár. Csengiék meg se szólaltak. Szegény már vak is s süket is.

- Ó valóban? Akkor menjetek helyre, ti meg hozzátok ki a füzeteiteket! - Csengi és Ricsi felálltak, majd kivitték a füzetüket. Szerencsére mindkettőjüknek megvolt nagyjából a lecke, így megúsztuk, csak azt nem tudtam, hogy miért vállalták magukra, azt hogy beszélgettek.

Szüneten a büfé előtt álltunk és vártunk a sorunkra, amikor éreztem, hogy valaki megfogta a popsim. Hirtelen hátrafordultam, de nem láttam senki olyat, aki felém nézett volna. Ennyire vonzó, ha egy lány szoknyában van?

- Regi kit keresel? – kérdezte Timi, mert észrevehette rajtam, hogy nem minden oké velem.

- Ö azt hiszem valaki letapizott.

- Mit csinált? –fordult felém Norbi, aki valószínűleg meghallotta a beszélgetésünket.

- Semmit!

- Regi hallottam, hogy azt mondtad...

- Mi a baj? – kérdezte Iza, aki mellettünk állt és Zsófival (osztálytárs) beszélgetett.

- Valaki letapizta Regit! – háborodott fel Norbi.

- Nem lett semmi! – erősködtem.

- Ki volt?

- Nem tudom. – úristen, ha kiderül, hogy ki volt, tuti balhé lesz.

- Regi én mindenkit megverek, ha nem mondod el!

- Nem tudom ki volt! És nyugodj már meg.

- Nem, hagyom, hogy csak úgy fogdossanak.

- De nem csinált semmit. Téma lezárva.

- Jó, de úgyis kiderítem, hogy ki volt! – fejezte be, majd mivel sorra kerültünk bevásároltunk és elfoglaltuk a helyünket a padon. Vagyis én inkább az állok verziót választottam, mert a lábam lesült, ahogy megpróbáltam leülni a padra. Persze egész szüneten a mi társaságunk volt a legzajosabb. Folyamatosan nevettünk, sztoryzgattunk, és fogadtuk a meghívottak visszajelzéseit a bulira, ami abból állt, hogy néhányan odajöttek és annyit mondtak, hogy: Ott leszünk vagy akkor szombaton, meg ilyeneket hangoztattak, amire mi csak bólogattunk, vagy egy oké válasszal lerendeztük az egészet.

- Regi nem kell majd segítsünk vásárolni? – kérdezte Ádám, aki tudta, hogy Norbi szülinapja lesz, de nem tudom miért előtte kérdez ilyeneket.

- Ö nem lesz rá szükség, mert Áron visz kocsival.

- De mégis ezt azt kiválogatni... 

- Köszi, aranyos vagy, de megoldjuk mi lányok, mert szerintem gyorsabban végzünk. – fordítottam a szemem Norbi felé utalgatva.

- Ja ok. – kacsintott rám Ádám, miszerint vette az adást.

Következő óra történelem volt, amin felelés, javítás folyt.

Szüneten végig röhögtem, és mégis kin, hát persze, hogy Cintin.

- Pff, nézzétek Cintit?! – mutattam Cinti irányába.

- Ez már tényleg nevetséges. – mondta Norbi. - Komolyan ezzel akar megszerezni?

- Pfuj, nézzétek már most odamegy egy másik sráchoz. – undorodott Csengi. És hát igen, Cintia azzal próbálta féltékennyé tenni Norbit, hogy másodpercenként más sráccal csókolózott, ez egy idő után kezdett nagyon undorító lenni. És szerintem ő nem vette azt észre miközben folyamatosan minket nézett a pár másodperces kalandjai közben, hogy mi észrevettük, hogy mit csinál és miért, amivel nem ér el semmit.

- Hé Cinti! – intett neki Ádám, amire a legtöbben leordítottuk a fejét, hogy miért hívta ide.

- Igen? – mondta Cinti felénk tipegve.

- Tudod jobb ha befejezed ezt, mert szánalmas amit csinálsz! – kiáltotta neki Ádám, amire Cinti toporzékolva bement a suliba. Szépen megalázta Ádi.

Szünet után rajzóra volt, ami persze a kedvenc órám lenne, ha a tanárnő tudna fegyelmet is tartani az osztályban. Amúgy mivel nagyon szeretek rajzolni, ettől nem utálom meg a tantárgyat, és a jó képességeim miatt a tanárnő is eléggé kedvel. Ez után volt egy ofő óránk, ami keretén belül a jövő heti kirándulásról beszéltünk. Jövő héten, kedden indulunk, egy éjszakás kirándulás lesz. Én már eléggé várom. Habár minden kirándulás alkalmával valami történik. Például tavaly lett Timi és Dávid egy pár. Azelőtt, kilencedikben pedig óriási veszekedés volt, de végül mindenki megbékélt. Egyszer a tanár elvette az enyhén ittas Ádámtól az italt, vagy amikor a Balatonnál voltunk, éjjel kiszöktünk a szállásról egy fürdőzésre. Akkor megkaptuk a lecseszést hogy többet sehova nem megyünk kirándulni. Na azután kétszer is voltunk, meg hasonló sztorik. Ofő után elmentünk tesire. Hat kört kellett futni, mert a fiúknak nem volt elég a négy, pff. A körök végén mindenki kifulladva feküdt a földön. Ahogy egy kicsit megpihentünk és levegőt kaptunk a fél osztály bement vizet inni. De volt olyan, aki eltévesztette az öltözőt, mert Ádám a palackjából itta a vizet és a lányöltöző előtt ácsorgott. Amikor visszamentünk tartottak egy tíz perces bemelegítőt, majd utána szabad foglalkozás volt. Haha, ami a kedvenc tevékenységem, és nem csak nekem, hanem a legtöbb lány szereti ezt a tevékenységet, kivéve azok, akik szeretnek valamilyen módon imponálni a fiúknak, és erre a legmegfelelőbb alkalom a tornaóra. Tehát szabad foglalkozás ideje alatt a lányok legtöbb része egy körbe ültünk le és beszélgettünk, általánosan mindenről. Ez idő alatt az osztály többi részét két csapatra osztották és kosaraztak, majd kézilabdáztak egyet. Ami után vége lett a tornaórának, mi még mindig ott ültünk és beszélgettünk meg nevettünk, de csajos körünk felbővült és már mások is csatlakoztak, és így elbeszélgettünk még egy jó ideig, tíz percig, mert közben jött a következő osztály. Szeretem, amikor az osztályunk ilyen összetartva, konfliktus mentesen, barátságosan beszélget, ezek az egyik legszebb pillanatok a gimis években így együtt.