Május 30. Kedd - május 31 szerda

Lara másnap kicsit nehezebben kelt fel, de azért csak bekullogott az első órára. 

Ami ugye főtan. volt Juli nénivel, akiről kiderült, hogy amúgy Szedressy Júliának hívnak ami azért vicces mert Szendrey Júlia, Petőfi felesége... Na mind1. Utána szünetben a mi hármasunkhoz (néha kettes) csapódott egy új fő. Most is hárman voltunk, Anna-Léna, Szabika meg én. És a negyedik fő Benji volt, aki felajánlotta, hogy körbevezet a suliban. Bólintottam de a többiek is velünk maradtak. Először az osztályt mutatta be. 

 - Nos akkor kezdjük az osztállyal. A neveket tudod? - kérdezte, mire Lara bólintott, hogy ne nézzék teljesen hülyének, miközben nem is tudta. - okés, ez nem volt valami meggyőző. A hátsósoros lányok, ott az egyikük Ursa-Heléna, a goth. Elég magának való, hogy úgy mondjam, de amúgy jó fej. - Lara felnézett a srácra aki kicsit bizonytalanul nézegetett. - jó, valólyában nem nagyon beszéltem vele. Mellette a középső padon ül három lány, Kinga, Móni és Dóri! Kingán kívül mind művészetisek. A Dóri ugye varr, Ursa fest, Móni meg nem tom mit csinál, az apja az ig. és felvette. A kövi sorban Anna-Léna ikertestvérével Szabikával, őket ismered.

 - Igen, Anna-Léna művészetis Szabi meg sport tag. - mondta Lara, és boldog volt, hogy végre valamit tud. Sose volt jó emberismerő. 

 - Pontosan. Aztán Szabi mellett ül Dóri, tudod a varrós. Aztán a következő sorban vagy te, művészetis diák, melletted Ricsi, ő kosaras, látod, onnan ismered meg, hogy mindig nála van az a labda, de komolyan, szerintem azzal alszik! - nevetett fel, Lara meg vele nevetett. De egy pillanat alatt elmúlt a boldogsága amint rájött, hogy talán ez az utolsó közös nevetés. - Aztán az emos Jenő, Móni pasija. Ő művészetis, szerintem még sose láttam futni, fel van mentve tornából. Előtte ül Anna, akit meg beszélni nem hallottam még, mellette a barátnője Emmi, amúgy jófej kiscsaj, de ő se nagyszájú. És a sort szerénységem zárja! - jelentette ki vigyorogva.

 - És Emmi meg Anna milyen tag.-ra járnak? - kérdezte mosolyogva.

 - Ők ketten művészetisek, az egyik rajz, a másik irodalom. 

Aztán az egész suliban körbevezetett, mondanom se kell, elég bennfentes barátom van! Persze, ha mondhatom ezt... Elég bonyi a kapcsolatunk, tudjátok? Nem is nagyon értem, meg aztán mindjárt elmegy... Nem jó ez így. Na mennem kell házit írni Petőfi életéről kell beadandót. Na császtok! Ja tényleg, a legjobbat még nem is meséltem. Ugye minden teremben van kiskonyha, sütő, mosogató és a szülők meg bombáznak minket teával. Szabi meg Ricsi kitalálták, hogy a teafiltereket megeszik, főzés nélkül és azóta mindenkit azzal piszkálnak hogy lépjek be TTC-be. És az tudjátok mi? TITKOS TEA CLUB! A kedvenc teájuk a Zen Chai, ami zöld tea ezért folyton fáj a hasuk! A köszönésük meg mostantól Chai! Hát behalok!

Na Chai! 

L

 Május 31. Szerda

Másnap reggel Lara óriási üvöltésre ébredt. A bal oldalára fordult, de megint üvöltöttek, sőt, most hangosabban is. Felugrott, újabb üvöltés. Ahogy kiszállt a szeméből az álom rájött, ez csak a mobilja, amin Szabi viccesnek találta, ha átállítja a csengőhangot. Ránézett a párnája bal oldalán fekvő telefonra, ami épp az emlegetett szamár nevét jelezte. Lara lazán megnyomta a kikapcs. gombot, ezzel kinyomva a fiút. Még csak fél hét, van még 15 percem aludni. Majd utána visszahívom. Gondolta Lara és ezzel a lendülettel vissza is dőlt az ágyába. De hamarosan újabb üvöltés rángatta ki az álmából. Idegesen rácsapott a telefonra, de az újabb üvöltésnél rájött, nem rezeg a telefon. Villámsebességgel ugrott ki az ágyából. Lerohant a nappaliba és amikor ott nem talált senkit az előszobába szaladt. Anya állt a nyitott ajtó előtt és épp folytott hangon kiabált valakivel. Az egy nehéz kérdés hogyan lehetséges, de Larának elvonta a figyelmét a kint álló férfi ijedt tekintete, rogyadozó lába és a karja amivel épp pirosló arcát markolászta.

 - Na tessék, felébresztetted Larát! - mondta anya hisztérikusan. - Lara, gyere szépen, meséld el az úrnak, ki vagy, ki az apád, anyád és utána felvilágosítom majd én is néhány dologban! - kiáltotta harciasan és becsapta az ajtót.

 - Hát ez meg ki volt? - kérdezte a meglepett lány. 

 - Egy régi ismerős, aki nem tudja, hogy az anyatigrisek széttépik az áldozataikat! - mondta, aztán elviharzott a hálóba. 

 - Hát azért kellett nekem 8 perccel korábban kelnem, mert anya felpofozta az exét? Ne már! - hümmögte Lara és vissza ment a szobájába aludni még egy kicsit. De ahogy ledőlt, már meg is szólalt az ébresztője. Na jól van, akkor vissza hívom Szabit - gondolta és beütötte a számát. Első csörgésre felvette, de nem az akire gondolt volna. 

 - La-ha-aa-ra...! - zokogta bele a telefonba Anna-Léna. - Ihh... Ihde-e-e... Ihdee ke-hell... - ismét zokogásban tört ki a lány és hangos súrlódások után Szabika szólt a telefonba. 

 - Szia Lara... - mondta folytott hangon. - Szabi vagyok. Figyelj, ide kéne jönnöd. Hamar. Tudod a címet... - kérdezte, majd szipogott és köszönés nélkül letette a telefont. Larának annyi ideje sem volt, hogy megkérdezze mi történt, de érezte, hogy ez komolyabb mint anya exei, lehetnek akár százan is. Öt perc múlva már csöngetett is. Még sose járt Anna-Lénáéknál a bulin kívül, de akkor nem ment be a házba, csak a nyári konyháig. Az első csengőre kinyitotta az ajtót egy szomorú szemű, közép korú hölgy, aki kötényt és kis kendőt viselt a fején. 

 - Ms. Lara? - kérdezte, kissé angolos akcentussal. Lara bólintott és követte a hölgyet aki bevezett a házba. 

 A nappali gyönyörű volt, mindenhol díszpárnák és az egész ház berendezési tárgyai kávébarnák és tört fehérek voltak. Egyszer csak egy hang szólalt meg mögöttük. 

 - Ez volt apa kedvenc színe. - Lara megpördült és Szabit pillantotta meg. A szemei duzzadtak és vörösek voltak, az arca fal fehér és szomorúan mosolygott. - a kávé barna. És a tört fehér. Mindig azt mondta: Fiam, az erős színek teszik erőssé az embert és a halvány színek teszik érzékletessé! - Az arcán végig futott egy könnycsepp. - ezek voltak azok...

 - Várj! Hogy érted azt hogy volt...?