beszéltem a vízfutóval, a
kólás-szekrény felé fordult.
lefele vezetnek a lépcsők, de találtál velem egy
világos rést; nem tetszett amit fent
találtunk, a falbavájt létra mégis megoldotta.
kék tüskék vannak
homlokán, minnél jobban
emberi, annál többet tud
emberül.
a lebegve imbolygó kövekről átugrottam a
szürreális-háromszögre, külön-külön dobtam
át a panellakásokba a két fejhallgatót.
ágyról a padlóra
gurult, onnan
leesett a mélybe ~
továbbgurult a levél-résbe, csodálkoztam, mert már
feljebb volt.
megfordultam és
logikussá vált két
másodpercre, de
újra
kifogott a gravitáción.
rájöttél már, honnan leszel magad?