összetörtek
a porcelán-krumplik, hallottuk
ahogy csörömpölnek
a díszes-lépcsőfogantyójú
épület egyik műanyag
tányérján.
soha nem
voltam még az
udvaron, csak a
telefon-ruháknak integettem.
párából rajzolok
szívecskét, hátha
így észreveszel, nem
vagyunk már idegenek, nem
kell már vezetned.
elfogyott a
napfény, muszáj
lesz kitalálnom
innen, úgyis
kitalálok
innen.