kicsit fájt a szíve, kicsit a lelke.
de az éhség elnyomta mindkét érzést.
nem csak az érzéseit, a józan eszét is és csak állt a tükör előtt és nézte magát.
dagadt.
dagadt vagy.
igen, pontosan így van, gondolta és levette kardigánját, hogy jobban láthassa az alakját.
csalódott volt, mindig csalódott volt.
csalódott magában, de még ez sem nyomta el az éhséget.

"rosé" nyitott be a szobába lisa a szokásos édes mosolyával. a lány irigyelte, hogy ő ilyen gondtalan, semmi nem bántja, mert ő karcsú és gyönyörűséges.
ellentétben vele.
"mit művelsz? jisoo csinált kaját"

és igen, valóban, rosé orrába belekúszott valamilyen csodás illat, egy olyan aroma amit csak nagyon nehezen tudna onnan kiűzni.
"nem vagyok éhes" rázta meg a fejét és egy hatalmasat nyelt, biztos volt abban, hogy lisa is meghallotta.

"két hónapja ezt mondod. két hónapja" hunyta le a szemeit a fiatalabb.

"két hónapja nem vagyok éhes, lalisa" válaszolta és beletúrt vörösre festett hajába.
két hónapja biztos benne, hogy többet érez a kis maknae iránt puszta barátságnál.
két hónapja tudja, hogy ha nem nyomja el az érzéseit, akkor elront mindent.
két hónapja éhezik lisa szeretetére.
na meg jisoo ramenjére.

"gyönyörű vagy. fejezd be chaeyoung, tönkreteszed magad" gyönyörű.
rosénak annyira jól estek a lány szavai, mint amikor reggel meglátta a mérlegen:
36.
mégsem tudott hinni neki, mert látta a tükörben, igenis látta, hogy vastagok a combjai és szörnyen kidomborodik a hasa is.
"behozom neked, hátha megjön az étvágyad" sóhajtott lisa és kilibbent a szobából.

rosénak sírni támadt kedve, de nem ment neki, ahogy sok minden sem az utóbbi időben.
nem akarta, hogy a fiatalabb bevigye az ételt, mert érezte az éhség el fog uralkodni rajta és talán vétkezik.

"nagyon finom lett, tudod?" látta meg maga mögött a tükörben a lányt aki kicsit beleivott a levesbe és a száján ottmaradt egy apró darab tészta.

"biztosan. mégsem kívánom" sóhajtott nagyot a lány és megpróbált nagy levegőket venni, mert a csodás illat és lisa úgy érezte túl sok neki.
persze, hogy kívánom.
meg a levest is.

"gyere ide, chae" húzta magához a lányt lalisa és egymást nézték a tükörben. "látod? szerinted én kövér vagyok?"

"nem! dehogy vagy kövér!" vágta rá rögtön az idősebb.

"de te vékonyabb vagy nálam, unnie" motyogta csalódottan a thai és lesütötte nagy szemeit. kezei körülfonták a társa derekát és ki tudta tapintani annak medencecsontját. végigsimította őket és visszavezette kezeit a lány erősen és határozottan érződő bordáira. a fejét a lány nyakhajlatába fúrta és beszívta annak fahéjas illatát majd orrával cirógatni kezdte puha bőrét.
mindkét lány libabőrös lett.
lisa tudta már így is túl messzire ment.
de nem akarta tudni.
"chae" suttogta a fiatalabb. "chae..."

"ne" szólt sietve rosé, nem akarta, hogy a pillanat véget érjen.
soha.
"csak...még maradjunk..így. egy kicsit"

lisa aprót bólintott és haja ismét végigcirógatta a másik lány nyakát.
rosé megpróbált annyira belesimulni az apró érintésekbe amennyire tudott.
mert nekik csak ez volt.
a soha.
                            ---
nagyon büszke vagyok erre, már nem azért, mert annyira jól sikerült volna hanem
mert őszinte.

nagyon örülnék, ha Valamelyikőtökkel tudnék beszélgetni a "másságról" ami véleményem szerint egy nagyon buta szó:)
szóval írjatok kommentet vagy esetleg privát üzenetet, harapok, de nem erősen.
bye.
<3