"olyan fáradt vagyok" tört ki a zokogás újult erővel a fiúból, s csak úgy rázta apró, összehúzott testét, sóhajai tüdejéből és lelkéből szakadtak ki fájdalmasan, úgy érezte sosem lesz képes abbahagyni.

"tudom" húzta magához june az idősebbet és karjait körülfonta annak túl karcsú derekán, állát pedig a vállán pihentette.

"csak belefáradtam a folytonos igyekvésbe, a hajtásba, abba, hogy meg kell feleljek, mégsem sikerül soha.
soha." törölte meg remegő ajkakkal a szeme alatti kipirosodott bőrt hatalmas pulcsija ujjával, hogy eltüntesse szomorúságának gyémántként csillogó bizonyítékait. "én csak neked akarok megfelelni.."

"..én meg ezerszer elmondtam, hogy nekem nem kell megfelelned."

"semmi sincs rendben june, boldog akarok lenni, nem pedig egy kibaszott roncs, aki már csak kínjában tud mosolyogni.
neked így nem kellek, igaz?" pillantott fel sós könnyektől párás szemeivel a fiúra, miközben beszívta illatát, ajkai pedig önkéntelenül szomorú mosolyra húzódtak. "igaz?"

"nem igaz.
tudod miért nem?
mert szeretlek.
és ebben te magad sem tudsz elbizonytalanítani vagy változtatni rajta.
mert megtörtént.
szerelembe estem" fogta meg jinhwan állát junhoe és olyan finoman simította végig ujjbegyével a cseresznyepiros ajkakat, hogy az idősebb megborzongott. "lehetséges, hogy így is te vagy a leggyönyörűbb teremtmény, akit valaha láttam?"

jinhwan lesütötte szemeit, s  pillájáról egy könnycsepp végigcsiklandozta arcát.
"akkor is gyűlölöm az iskolát, ha ilyen szép dolgokat mondasz."

"akkor mi lenne, ha holnap nem mennél be?" kezdte hízelgő, elnyújtott hangon a fiatalabb és szája valahol párja puha nyakánál járt, apró csókokat, kedveskedő puszikat hagyva a selymes bőrön. "ki tudja hogy alakul az este, ki tudja mennyit alszol majd..
holnap elmehetnénk a szalonba..
persze csak ha akarod."

"muszáj bemennem.
fejezd be" sóhajtott fel jinhwan jólesően, erőtlen tiltakozása ellenére azonban belesimult a fiú karjaiba.

"nem muszáj" húzta végig ajkait az idősebb kulcscsontján és beleszívott a hibátlan bőrbe, mire jinhwan száján kiszaladt az első halk nyögés, amit torka megköszörülésével próbált álcázni, arca azonban egy pillanat alatt a vörös különböző árnyalataiban kezdett pompázni.

"ha-
ha belegondolok, holnap nincs semmilyen számonkérés" harapott alsóajkába, s magában nyugtázta, hogy semmilyen szinten nem tud ellenállni junhoenak.

"ami azt jelenti?.." fújt aprót a fiú fülébe.

"..hogy akár maradhatnék."

"kérlek maradj" cirógatta orrával a tarkóját, akár egy hízelgő kiscica.

"mondd, miért szeretnéd ennyire?" fordult meg párja karjaiban jinhwan és felpillantott rá.

"inkább megmutatom" adott egy apró csókot szerelmének és kezével letörölte már majdnem bőrére száradt könnycseppjeit.