"késtél" jegyezte meg a fiú, felpillantva a mellé telepedő másikra, de amint annak arcára nézett, minden vonása ellágyult.

"mindig késem,
jinhwan" válaszolta a megérkezett, szemeiből kisöpörve sötétbarna haját.

"én pedig mindig megemlítem, abban reménykedve, ez a rossz szokásod idővel a múlté lesz" mosolyodott el jinhwan.

"nekem nincsenek rossz szokásaim" emelte meg alig észrevehetően mindig tökéletes szemöldökeit, kikérve magának a feltételezést is.

"igaz" sóhajtott beletörődve az idősebb.

zavarban volt.
az előttük elterülő tükörsima vízre vezette tekintetét és azon gondolkozott mit és hogyan mondhatna.
a fiú annyira furcsa volt számára.
nem tudta ez-e a megfelelő szó rá, de abban biztos volt, hogy hozzá hasonló emberrel még nem találkozott.
és szerette őt,
ez hozta a leginkább zavarba.
természetesen az illető erről nem tudott és jinhwan amennyire kicsit is megismerhette, biztos volt abban, úgysem érdekelné.

mert koo junhoeért mindenki oda van.

jinhwan nem tudta mi vonzza benne igazán.
biztosan nem a mindig felfedezhető felsőbbrendű kifejezés az arcán, talán inkább ahogyan akkor a nap rávilágított tökéletes vonásaira, megtízszerezve szépségét.
nem tudta és talán ettől ijedt meg annyira.
jinhwan mindig, mindent tudott, akkor érezte biztonságban magát, márpedig ezzel a fiúval kapcsolatban semmiben sem volt biztos.

"elkezdjük?" szakította meg kusza gondolatmenetét az illető és rögtön keresni kezdte az ideális hátteret magának.

"most nem kell háttér.
csak te leszel rajta" motyogta halkan és szakadt, sok mindent megélt táskájából elővette rajztábláját, egy lapot és agyon hegyezett grafitceruzáját.
junhoe nem szólalt meg és elsőre felvett egy olyan testtartást, ami tökéletes volt és a másiknak teljesen megfelelt.
jinhwan sokáig nem mozdult, úgy maradt, kezével megtámasztva állát.
junhoe arca hatalmas győzelmet aratott, amiért képes volt magára vonzani a szemeit kecses testéről és a fiú már vonásait nézte teljesen elmerülve a fiatalabb gyönyörűségében.
mert az volt, szinte ragyogott.
a telt, természetesen cseresznyepiros ajkait figyelte, a napbarnította bőrét, ami még ősz révén nem lehetett teljes pompájában, azonban így is elütött bárki másétól és a csillogó tincseit, amik szemeibe hullottak, kis árnyékot vetve arcára.
"megkérhetlek, hogy nézz ide?"

jinhwan azért kérte ezt mindig tőle, mert imádta mindenestül megalkotni a szem íveltségét, a pillákat, a feje formáját elölről, azt az állkapcsot, amit olyan gyakran összeszorított, visszatartva véleményét és azt az állkapcsot, amit néha elengedett, ajkai szétnyíltak és csak megfeledkezve mindenről nézett valamit.

"miért bámulsz?" pislogott szaporán a fiatalabb, véletlenül sem kiesve a felvett pózból.

"éppen lerajzollak jun és akármennyire zavaró, ahhoz rád kell hogy nézzek.
egyébként.
ironikus.
hogyan bámullak folyton, abban reménykedve, visszanézel rám" gesztikulált kezében ceruzájával, ajkát erősen beharapva, miközben zavarában még kisebbre húzta össze magát. "de mikor pillantásunk mégis találkozik, elnézek.
mert nem akarom, hogy lásd, mennyire odavagyok érted"

junhoe meglepődött, ezt pedig nem is próbálva leplezni mozdult meg és vette ki a rajztáblát jinhwan kezéből, hogy az végre ne temetkezzen abba és figyeljen rá.
"tessék?"

"először is éppen elég szánalmas volt" suttogta a fiú teljesen elvörösödve, maga elé meredve és annyira zavarban volt, hogy csak a másik szemöldökeit figyelte, szemeibe rettegett belenézni.
arra gondolt, hogyan lehetett ennyire buta és gondolatban meggyilkolta saját magát, amiért felelőtlen és egy ilyen kínos helyzetbe került.

"a szemeimbe nézz.
lenne kedved most elmenni ebédelni?
így is kihagytam a nagy sietségben" kérdezte komolyan junhoe és talán szándékosan, talán akaratlanul, de bevallotta, igenis sietett a találkozóra.

"elhívsz enni?" jött végleg zavarba az apró fiú.

"nem jinhwan.
ez egy randevú" rázta meg a fejét játékosan modellje.
"gyerünk"

és mégis érdekelte.
érdekelte őt jinhwan.