elszúrni?
mindenkinek mást jelent.
Neked talán, hogy nem sikerült valami, rontottál, hibáztál, ez pedig negatív hatással lesz a jövődre.

jihonak pont ezt jelentette.
csak éppen szó szerint.
el - vagyis inkább mellé - szúrt a fiú hasán, az pedig a vérveszteség ellenére élt és virult.
azaz, nem különösebben virult, keservesen sírt és hatalmas szemeivel a fiút nézte, aki megsebesítette.

"azt mondtad szeretsz" remegett meg alsó ajka és jiho figyelhette, ahogyan egyik természetellenesen nagy pillájáról egy könnycsepp elsápadt orcájára vándorol, onnan állára, majd pedig vérvörös sebébe.

"azt mondtam.
az emberek szoktak csak úgy mondani dolgokat" vont vállat jiho, azonban tekintetét el kellett fordítania a fiúról, mert valami a mellkasában mocorogni kezdett, szorítani az ott lévő bordáit és ébresztgetni addig alvó szívét.

"ilyet..
ilyet nem szabad csak úgy mondani.
képtelen lennék rá" zokogott fel a fiú és durván ajkaiba harapott, hogy csillapítsa teste és lelke kínját.

"valóban, te nem tudnál ilyet tenni.
de te angyal vagy és az angyaloknak nem a föld az otthonuk" hunyta le szemeit a fiatalabb és szaporábban vette a levegőt, ahogyan az apró fiú sírása egyre erősödött, kezdve neki is fájdalmat okozni. "ne bőgj kyung, meg fogsz halni"

"nem" rázta meg a fejét a másik hüppögve és szemei határozottan megcsillantak izzadt tincsei mögött. "segíts felállni jiho"

"nem tehetem" válaszolt a fiatalabb, nem is nézve rá.
hátát a falnak támasztotta és lábait erőtlenül kinyújtotta maga elé.

"kétszer mondtad ki, azokat sosem számoltam mikor a szeretkezéseink bármelyik szakaszában mondtad, az csak a vágy és élvezet volt.
de
egyszer az autóban.
az arcod egyik oldalát megvilágította a hold, az ajkaid olyan gyönyörűek, kívánatosak voltak.
a szemeid szokatlanul intenzíven csillogtak, akkor azt hittem a szerelemtől, de most már azt hiszem csak a hold volt.
kimondtad.
olyan félénk voltál, alig ismertem rád.
végül megcsókoltalak, én kezdeményeztem, olyan vakmerőnek és igazán szerelmesnek éreztem magam.
aztán..
mikor valami rabló megtámadott.
talán nem az volt, te biztosan tudod.
elküldtél, megmentettél, de előtte azt mondtad szeretsz.
úgy csókoltál, minta az utolsó volna, azt hittem összeesem a karjaidban.
és kiderült, hogy mindez színjáték volt?
inkább meghalok, minthogy ezt túléljem"

"kérlek ne beszélj" emelte fel fejét jiho, mert könnyei küzdöttek azért, hogy végigszánthassák bőrét.

"miért csináltad ezt?" suttogta a fiú.

"ez a dolgom" törölte meg arcát agresszíven a fiatalabb, mert olyan sírás tört rá, hogy képtelen volt megálljt parancsolni annak.

"jiho..jiho nem látok" nyögött fel kyung és világtalan szemeit úgy forgatta mindenfelé, akár egy tőrbecsalt őz. "meg fogok halni, é- én nem, én mégsem akarok, én szeretni akarlak"

"mit tettem?" érintette meg a másik arcát jiho véres kezével, a fiú fölé borult és remegve próbálta elszorítani a sebből ömlő vért.
"kérlek szépen bocsáss meg, bocsáss meg nekem, annyira szeretlek, kérlek, kérlek szépen maradj"

kyung halvány mosollyal ajkain lélegzett egy utolsót, egy aprót, majd szemei olyan távolra néztek, amilyen távolra az élők nem láthatnak soha.

jiho kétrét görnyedt a halott fiú felett és úgy zokogott, mint soha azelőtt, szorította magához, nem próbálta meg türtőztetni magát, ordított, szólongatta őt és könyörgött bármilyen istennek a segítségért, kegyelemért.
de a test amit ölelt már elernyedt karjaiban.
halott volt.
és ő ölte meg.

---

fogalmam sincs mi ez, talán ezért nincs is részletezve, sajnálom, ha rossz és zavaros, de mindenképpen szerettem volna valamit publikálni nektek.