"csókolj meg yoongi" kérte a szőke hajú a másik fülébe suttogva.

"jimin nem." lökte meg finoman a fiú és elhúzódott.

"miért nem?" lihegett jimin a magasabb nyakára amitől az megborzongott.

"nem látod? ez egy karácsonyi vásár, vannak vagy ezren. elég."

"és az összes ember azzal törődik, hogy egy pár szenteste csókolózik" jegyezte meg gúnyosan a fiú és elhúzódott yoongi nyakától.

"két buzi" motyogta.
persze magában máris megbánta mit mondott szerelmének, de ezt szobor szerű arca nem mutatta és a hirtelen jött távolság sem kettejük közt.

"sajnálom, jó? hogy nem vagyok lány...és tudom...tudom, hogy észrevetted, borzasztóan elhíztam. már nem tetszem igaz? szeretsz még yoongi?" hadarta a fiú lehajtott fejjel és a karácsonyi égők tökéletesen megvilágították azt kósza könnycseppet ami végigszántotta gyönyörű arcát.
yoongi nem válaszolt csak egy rövid csókba invitálta szerelmét és homlokát nekitámasztotta jiminének.

"ne legyél hülye park jimin" suttogta és még egy puszit nyomott a fiú telt ajkaira.
---
yoongi tépte a haját, ordított, de semmi sem segített a gyomrát és a belsőjét szétmarcangoló kín miatt.

"brutálisan meggyilkoltak busanban karácsony másnapján egy fiút, aki valószínűleg haza igyekezett a barátjához-akit nem sikerült elérnünk."
yoongi látta a férfi arcán az undort amikor kiejtette a barátjához szócskát.
földhöz vágta a készüléket és addig ütötte és rúgta még az végleg el nem hallgatott.
a fiú térdre rogyott és kezeivel az ajkaihoz nyúlt.

"a tettes elmenekült.."
az élet volt a tettes, az a halott élet.
ordított.

"nem."
"NEM."

tudta, a csók miatt volt, valaki olyan tette, aki látta azt a két ártatlan, szerelmes csókot.
tudta a fiút, a fiút akit szeret megerőszakolták.
vége van.
felnyögött és összekuporodott.
vége van.

"kérlek gyere vissza"
---
egy hét telt el a gyilkosság óta.
és min yoongi a tűzben állt.
felgyújtotta a kis lakást minden emlékkel együtt.
magával együtt.
a lángok simogatták a testét, mint oly' régen jimin apró kezei.
utolsó gondolatai a fiú mindig mosolygó szemei körül jártak még nem a tűz felemésztette a belsőjét a fájdalommal együtt.

"menjünk haza" hallotta a hangot és elmosolyodott.
menjünk haza.
elég ebből a világból.
---
remélem nem utáltatok meg nagyon, hogy rögtön egy ilyennel kezdtem, de nagyon is aktuális most ez a dolog és ha belegondoltok simán meg is történhetett.
a mai világban szerintem bőven a rasszizmus, azon belül pedig a homofóbia a legborzasztóbb és legelterjedtebb betegség amivel megfertőzték az embereket és remélem minél előbb ki is gyógyulnak belőle, mert szörnyű a hasonló dolgokat hallani.
az pedig, hogy az emberek már azokat is elítélik akik elfogadják őket és nem gyűlölködnek: szánalmas.
de az én véleményem nem feltétlenül ide tartozik.

annak, hogy velük írtam különösebb oka nincsen, csak szerintem borzasztó édesek, mint tűz és víz, mint föld és ég.
az eseményeket nincs is értelme magyaráznom mindenkinek leesett miről van szó.
remélem tetszett, a szomorú vég ellenére is!
<3