Pentákulum szélén vágtatok körbe-körbe.

Valóságom ül középen, az élet.

Minden lépés egy újabb pofon.

Mert menni kell, tűrni muszáj!

Ezt ki rendelte így?

Ellenkezni nem lehet, ostorral fenyegetsz.

Fuss vagy meghalsz! – üvölti a hang.

Előle menekülök.

Reménytelenül nézek előre.

Képtelen vagyok megszokni a sötétséget.

Mikor lesz már vége?

Vágtatok, vágtatok tovább.

Végtelen kör.

Végül valaki felkapcsolja a villanyt és megszólal:

Állj meg, kérlek! Nyugalom, már vége van.