Tudom, furcsa
most ami van,
és ami volt
és nem tudjuk,
mi lesz,
vagy egyáltalán
lesz-e még
bármi is ezután

De figyelj rám
egy kicsit,
kis Túlélő,
túlleszel ezen is,
mint ahogy már
oly sok mindenen
átvergődtél,
mint egy valódi hős

Mert nem az tesz
hőssé egy embert,
hogy az egész világ
ismeri a nevét
és egy óriási tettért ünnepli,
nem kell megváltanod
a világot ahhoz,
hogy hős legyél,
csak hunyd le a szemed,
és gondolj bele,
mennyi mindenen
túljutottál már
egyedül, mert talán
nem volt, aki fogja a kezed

Mindennap felkeltél,
még ha örökké
le akartad is hunyni
a szemeid,
rávetted magad,
hogy lélegezz,
képes voltál mosolyogni
megannyi törött szilánkod
rejtve el mögé,
képes voltál arra,
amire sokan nem,
kedvesnek lenni
és mindig is
ott voltál azoknak,
akik szeretnek

És ragyogsz,
fényesebben
mint egy csillag,
és meleg fényed
örökké ott fog
pislákolni azok szívében,
akiket talán egyetlen
mosolyod vagy szavad
mentett meg

És örülj, hogy vagy,
még ha nem is
találod még okaidat,
örülj, hogy élsz,
mert megannyi halálod után
még fényesebben
vagy képes ragyogni,
és valahányszor
úgy érzed, összetörsz,
valójában épp akkor épülsz fel

Szaladj
vagy csak sétálj
vagy ülj le,
és lélegezz
és nevess
és táncolj
és legyél ott
egyszerre sehol
és mindenhol,
és énekelj
és létezz

mert jó, hogy vagy.