Egyetlen dolog volt,
amit állandónak tartottam
ebben a kibaszott szarságban,
amit az optimistábbak életnek
neveznek, én csak valami jelentéktelen semminek, ami
csak úgy megtörténik velünk,
és még azt is elveszítem,
el fogom veszíteni,
talán mert nem tudtam
elég erősen kapaszkodni belé...

Ne mondd, hogy visszajön még,
ne mondd, hogy képes vagyok írni,
mert minden, ami kijön belőlem,
csupán néhány erőltetett, versnek vagy novellának vagy akárminek kinéző sor, NE MONDD, HOGY NINCS ÍGY, mert gyűlölöm, hogy meg próbálnak győzni, és minden szó után csak még jobban utálom magam...

NE.
MENTS.
MEG.

Még nincs vége az életnek, bár annak lenne vége, de nem. Annak van vége, ami még el sem kezdődött.

Kezdek meghalni, holott még nem is éltem.

Mentse meg a lelkem Isten,
mert saját magamnak nem tudom...