- Igen - válaszoltam lazán.

- És ezt ilyen könnyen bevallod? Eddig hallani sem akartál rólam.

- Az, hogy tetszik a stílusod, és kétség kívül, jól nézel ki, az nem jelenti automatikusan azt, hogy veled akarok lenni.

- Pedig ennyi elég szokott lenni a csajoknál.

- Igen. Egy éjszakára megfelel, de akkor meg fölösleges fuvaroznod.

- Igazi kihívás vagy nekem, tudod? De ezért kellesz nekem annyira.

- Egy éjszakára?

- Többre is - kacsintott.

- És miért is?

- Miért ne?

Nevetve megráztam a fejem, és inkább nem reagáltam semmit. Egy pékségbe mentünk, vettünk fánkot, amit a kocsiban ettünk meg, közben beszélgettünk.

- Lassan menni kéne dolgozni - néztem meg a telefonomon az időt.

- Már indulunk is - azzal beindította a kocsit és néhány perc múlva a munkahelyen voltunk.

- Köszi a fuvart - mosolyogtam rá.

- Nincs mit. Délután is jövök.

- Nem akarok hálátlannak tűnni, de miért? - léptem vissza a kocsihoz.

- Miért ne?

- Neked mindenre ez a válaszod? - nevettem el magam.

- Csak az értelmetlen kérdésekre.

- És ezek miért voltak értelmetlenek?

- Mert egyértelmű rájuk a válasz - kacsintott.

Nem igazán értettem, mire akar ezzel kilyukadni, és azt sem igazán tudtam mit kéne erre válaszolnom, így gyorsan elköszöntem és bementem az irodába.

Nem történt semmi érdekes a munkahelyen. Délután Alex értem jött, majd másnap reggel ugyanígy el is vitt dolgozni és munka után haza is vitt.

- Nem megyünk el bulizni? - dobta fel az ötletet Em, a TV előtt ülve.

- Szerda este?

- Miért ne?

- Egyszerű válaszok - eszembe jutott Alex, aki az utóbbi napokban szinte mindenre ezt a választ adja - Menjünk.

Szerencsére már megzuhanyoztam, így azzal nem kellett az időt töltenem. Előkaptam egy fekete csipkés, feszülős ruhát, hozzá pedig a szintén fekete magassarkúm.

Begöndörítettem a hajam, és sinkeltem. Általában csak egy kis szempillaspirált szoktam használni, de bulikra szinte túlzásba is viszem, néha.

Alig 20 perc múlva teljesen kész voltam, így folytattam a tv-zést, míg Emily is elkészül. A barátnőm igazán nem siette el a dolgokat. Az egyik csatornán épp a kedvenc dalom ment, amit el is kezdtem énekelni.

Kínomban már felnéztem a közösségi oldalakra is. Ritkán netezek. Vagyis nem lógok olyan sokat a közösségi oldalakon. Általában megnézem a sztár híreket. Youtube-on lógok inkább.

Facebookra belépve egyből az fogadott, hogy valaki ismerősnek jelölt. Kíváncsian néztem meg ki az. Alex jelölt be, még tegnapelőtt. Megnéztem az adatlapját, vissza jelöltem és végre barátnőm is elkészült.

- Jól nézel ki - dícsértem meg. Az enyémhez hasonló ruhát viselt, csak az övé vörös színű.

- Te is. Dögösnek vagyunk - lépett mellém és végre elindultunk.

Egy közeli bárba mentünk, ahol egyből kértünk két italt majd a táncparkettre mentünk.

Hosszú ideje táncoltunk már, amikor megéreztem két kezet a derekamon. Különösebben nem érdekelt ki lehet az, táncoltam tovább.

- Rohadt dögös vagy - súgta a fülembe egy ismerős hang. Egy túlságosan ismerős hang.

- Te követsz engem? - fordultam meg.

- Minden lépésedet - kacsintott - Egyedül vagy?

- Nem. Em is itt van - körbenéztem - valahol...

- Nincs kedvetek odaülni hozzánk? - biccentett az egyik sarok felé.

- Oh, szóval te sem egyedül jöttél. Előkerítem Emilyt.

Körbenéztem még egyszer, lábujjhegyen állva is. Meg is találtam, épp a pultnál volt.

- Alex is itt van - támadtam le egyből.

- És ez baj? - megráztam a fejem és elvettem az egyik italt tőle.

- Kérdezte, hogy nem-e ülünk oda hozzájuk. Nem tudom kivel lehet itt, gondolom néhány haverjával.

- Menjünk.

Elindultunk Alex irányába, aki ott várt minket ahol hagytam. Mikor mellé értünk rámosolygott barátnőmre, majd finoman átkarolta a derekam és elindultunk az egyik asztal felé.

Messziről felismertem Mikeot, mellette pedig egy számomra ismeretlen srác ült, aki amint meglátott elhúzta a száját.

- Ne már haver - kezdett nyavajogni az idegen - Úgy volt, hogy pasis este lesz. Ergo ha felszedünk egy csajt, azzal lelépünk nem hozzuk a többiek nyakára.

Wow, még be sem mutatkozott, de máris szimpatikus...

- Bár ha jobban belegondolok, válthatunk néhány szót - gondolta meg magát, amint meglátta Emilyt.

- Helló! - ültem le Alex mellé.

- Sziasztok, Derek vagyok - egyből arrébb húzódott, hogy Em mellé üljön.

- Emily - mosolygott barátnőm.

- Madison - azért én sem lóghatok ki a sorból, bár Mike már ismer, Derek meg úgy tűnik Emilyn kívül nem nagyon vesz észre mást.

- Michael - intett a barátnőmnek főnököm - Már ha érdekel valakit.

Alex és én is elnevettük magunkat, ugyanis mindhármunknak feltűnt, hogy Derek és Em számára megszűnt a külvilág.

Szinte most ültünk le, de a párocska már fel is állt. Gondolom táncolni mennek.

- Ennyit a pasis estéről - nézett utánuk Alex.

- A te hibád - röhögtem ki.

- Miért is?

- Már nem azért, de te hívtál ide minket.

- Van benne valami - értett egyet velem Mike.

- Hozok italokat - ajánlotta fel Alex, majd fel is állt.

- Későre jár már - nézett az órájára Mike - Lassan megyek. Az asszonykám már vár.

- Figyelj, miattunk nem kell lelépned.

- Nem miattatok, tényleg. Nem szeretem Melaniet sokáig egyedül hagyni.

- Biztos nem miattunk?

- Nem, persze hogy nem - nevetett, majd felvette a dzsekijét.

- Tesó, máris mész? - érkezett meg Alex.

- Aha, vár az asszony. Na sziasztok.

- Szia - intettem.

- Hát ketten maradtunk - ült le Alex.

- A kis párocska is lelépett?

- Ja, most mentek el ők is.

- Remélem a haverod lakására mennek. Nincs kedvem arra hazamenni - nevettem.

- Akkor aludj nálam - mondta lazán, majd belekortyolt az italába.

- Komolyan? - ráncoltam csodálkozva a szemöldököm.

- Miért ne? - Istenem, már megint ez a válasz... - Ha akarod akkor alszok a kanapén.

- Oké, benne vagyok.

- De csak szólok, hogy a kanapé ajánlat csak udvariasság volt. Engem ki nem túrsz a szobámból.

- Akkor majd lerugdoslak az ágyról - kacsintottam.

- Azt megnézném.

- Nem megyünk lassan mi is?

- Oh, ennyire várod már, hogy nálam legyünk?

Felálltam, mellé sétáltam, a füléhez hajoltam és belesuttogtam.

- Hacsak nem akarsz visszautasítani.

- Hülye lennék.

Azzal elindultunk. Az utcán nem messze a bártól parkolt a kocsija.

- Te vezetni akarsz? - néztem rá.

- Csak két pohárral ittam. Nem lesz baj - nyitotta ki az ajtót.

- Oké, de ha meghalok, te börtönbe mész - mondtam, és beszálltam.

- Sose hagynám. Bízhatsz bennem.

Ő is beszállt majd elindultunk. Egy fehér, lapos tetős házhoz érkeztünk. Sötétített üveg volt a kapu, ami mögött kivilágított feljáró fogadott. Kinyílt a garázsajtó, mi pedig a mélygarázs felé vettük az irányt.

Rengeteg kocsi állt itt. Voltak méregdrága sportkocsik, és igazi legendák is.

- Azta - csupán ennyit tudtam reagálni miután kiszálltam.

- Én is ezt éreztem, mikor megláttalak ebben a ruhában.

Finoman a mellkasára ütöttem, majd tovább csodáltam a kocsikat.

- Van egy féltett kincsem. Senkinek nem szeretem megmutatni, de ha érdekel, akkor te lehetsz kivétel.

Annyira el voltam ámulva, hogy meg se bírtam szólalni. Csupán bólintottam, majd követtem.

Volt egy elkerített rész, ami külön biztonsági rendszerrel volt ellátva. A kocsi ponyvával volt letakarva, így egyelőre nem tudtam miről is van szó. Alex egy mozdulattal leszedte a ponyvát, én pedig még jobban elámultam.

- Nem mindenkinek jön be ez a stílus, de nekem egyszerűen ez a gyengém.

- Istenem, mit meg nem adnék, ha vezethetnék egyszer egy ilyet...

Alex legféltettebb kincse egy 32-es Coupe volt. Hot rod állapotban. Egy vagyonba kerülhetett, mire elkészítette, és tuti érzelmileg is nagyon kötődik hozzá.

- Ha ez célzás akart lenni, akkor el kell rontsam a kedved, ugyanis amíg élek senki nem vezetheti rajtam kívül. Viszont, ha jó kislány leszel, talán elviszlek egy körre.

Mondandója végére közelebb jött, átkarolta a derekam, és a fülembe suttogott. Totálisan megérthetitek, ha ettől a szexi, mély hangjától megremegett a térdem.

- És mit kell tennem ahhoz, hogy ezt kiérdemeljem? - nyaka köré fontam a kezeim, és szinte fekete, csillogó szemeibe néztem.

- Van egy-két ötletem...