A parton vettünk fagyit, és tovább beszélgettünk mindenféléről. Majd megvártuk a naplementét és visszamentünk a kocsihoz.

A hazafele vezető úton is sokat hülyéskedtünk. Mire hazaértünk teljesen besötétedett.

Leparkoltunk a ház előtt, Alex kiszállt, kinyitotta nekem az ajtót, majd a házba is bekísért.

- Mikor vihetlek el a következő randira? - kérdezte, mikor megálltunk az ajtó előtt.

- Következő? Miért, ez randi volt?

- Nekem nagyon is annak tűnt - mosolygott.

- Hm, nekem csak egy bocsánatkérő fagyinak.

- Akkor az esküvőt is lemondok? - bigyesztette le a száját.

- Még alszok rá egyet - kacsintottam.

- Arra, hogy eljössz-e egy második randira?

- Arra, hogy elmegyek-e az első randira.

- Ezt igennek veszem - megcsókolt, majd elbúcsúztunk és beléptem a házba.

Filmbéli jelenet volt, ahogy becsuktam az ajtót, és vigyorogva nekidőltem.

- Hol voltál ilyen sokáig? Rég lejárt a munkaidőd. Első napon túlóráztál? - a hang felé kaptam a fejem, és Emilyt láttam meg, az ajtófélfának dőlve.

- Alexszel voltam.

- Elvitt randizni? - kérdezte izgatottan.

- Mondhatjuk annak.

- Megmondtam, hogy randi volt - hallottam meg egy hangot az ajtó mögül.

- Te hallgatóztál? - nyitottam ki hirtelen az ajtót.

- Biztos voltam benne, hogy amint belépsz a lakásba áradozni fogsz majd rólam. És abban is biztos voltam, hogy megbeszélitek, mit szeretnél majd második randira.

- Ahhoz előbb igent kell mondanom.

- Úgyis beleegyezel. Megmondtam, nekem nem lehet ellenállni.

- Na, tünés kifelé - lökdöstem ki az ajtón nevetve.

Épp bezártam volna az ajtót, de megakadályozta ezt a lábával, adott egy puszit a számra, majd önelégült vigyorral elindult a lépcsőn.

- Barom - szóltam utána.

Küldött egy légpuszit, majd eltűnt. Mosolyogva ráztam a fejem és bezártam az ajtót.

- És igent mondasz arra a második randira? - kérdezte izgatottan Em.

- Igen.

- Jól teszed - jelent meg a mosoly az arcán - És mit csináltatok?

Izgatottan ült le a kanapéra, és várta, hogy meséljek. Én meg direkt lassan húztam le a cipőmet, hogy addig is idegesítsem.

- Jajj, ne csináld már! Olyan kíváncsi vagyok - szólt rám.

- Jól van, na - leültem mellé és mesélni kezdzem - Elém jött a munkahelyre, majd elvitt a partra. Ott sétálgattunk, meg beszélgettünk. Aztán megvártuk a naplementét és elindultunk haza.

- És legalább megcsókolt?

- Igen, itt az ajtóban - mutattam az imént említett tárgyra.

- Istenem, de aranyos - lelkendezett barátnőm - És ugye együtt lesztek? Mondd, hogy együtt lesztek! Hiszen nektek össze kell jönnötök!

- Azért ne szaladjunk ennyire előre. Ő maga is megmondja, hogy nem nagyon kedveli a tartós kapcsolatokat. Nekem pedig nincs kedvem mégegyszer átélni, amit Travisszel.

- Jajj, Travis egy idióta kis taknyos volt

- De mindkettőért bolondulnak a csajok, és ezt nagyon jól ki is használják.

- Igazad van. De légyszi, ne szalassz el egy jó lehetőséget.

- Majd átgondolom.

Azzal bementem a szobámba. Lezuhanyoztam, és lefeküdtem aludni.

Reggel korán keltem. Csináltam reggelit, közben Emily is felébredt.

- Jó reggelt! - ásított.

- Jó reggelt! Kérsz? - mutattam a serpenyőben lévő tojásra.

- Aha. Köszi. Emlékszel mit mondtál Alexnek tegnap?

- Sok mindent mondtam neki.

- A randi meghívásra.

- Azt, hogy alszok rá egyet.

- És most hogy aludtál hogy látod a helyzetet?

- Nem tudom, talán igent mondok. Mondjuk egyelőre nem akarok kapcsolatot.

- Basszus, négy éve nem volt kapcsolatod. Esetleg 1-2 napos.

- Nincs kedvem ugyanahhoz.

- Tudod, hogy ez szar duma. Egyébként sem mindneki olyan, mint Travis.

- Igaz, nem mindenki. De Alex pont abból a fajtából való.

- Erre van egy egyszerű magyarázat. Egyszerűen ők az eseted - röhögött ki.

- Áh, nem tudom. Majd lesz valahogy.

- Szerintem aranyosak lennétek. És amúgy is, mi baj lehet, ha megpróbáljátok?

- Összetöri a szívem? - kérdeztem vissza.

- Ne szeress belé.

- Ja, mert azt én irányítom - nevettem fel.

- De akkor is adj neki esélyt.

Ekkor valaki dudálni kezdett odalent, de nem nagyon foglalkoztam vele. Inkább töltöttem magamnak egy pohár narancslevet. Az a bizonyos valaki viszont egyre türelmetlenebbül nyomta a dudát.

- Ki akarja ilyen korán ébreszteni az egész házat? - kérdeztem kissé ingerülten.

Em megvonta a vállát és kinézett az ablakon.

- Nekem ismerős az a kocsi.

Kíváncsian sétáltam én is oda. Majd mikor felismertem a kocsit, a narancslevet az ablakra köptem.

- Király. Moshatom le - nézett Em a művemre.

- Basszus, majd lemosom én.

- Hagyd csak. Te menj és öltözz fel - engedelmesen elindultam a szobámba - De siess, ne váratsd meg a pasid.

Inkább nem reagáltam semmit. Gyorsan kikaptam a szekrényből egy fekete, szűk nadrágot, és egy fehér, pillangós pólót. Közben megint hallottam a dudát.

- Megy már, fogd vissza magad! - hallottam meg barátnőm hangját.

Elnevettem magam, majd öltözni kezdtem. Megfésülködtem, majd tettem fel egy kis szempillaspirált és késznek nyilvánítottam magam.

- Uh, de jól nézel ki. Ez miatta van? - biccentett Em az ablak felé.

- Részben.

Felvettem egy fekete magassarkú, és a fekete bőrdzsekimet.

- Szerinted nem túl hétköznapi a munkahelyre? - fordultam meg.

- Szerintem pont tökéletes.

- Oké. Majd jövök, szia!

Gyorsan lesiettem a lépcsőn. Nem is értem miért vagyok ilyen izgatott, de nem tudom abbahagyni a vigyorgást. Lent az ajtóban vettem egy mély levegőt, és egy visszafogottabb mosollyal léptem ki az utcára.Amit ott láttam teljesen lenyűgözött.

Alex napszemüvegben, a kocsijának dőlve várt. Azt hiszem megértitek, ha azt mondom teljesen elállt a szavam. Viszont meglepett, hogy én is ilyen hatást váltottam ki belőle.

- Azta... Hát... Hűha... Adj egy percet, hadd szedjem össze magam.

Elröhögtem magam, míg ő a tarkóját dörzsölte és a járdát bámulta, közben vett néhány mély levegőt.

- Te rohadt jól... - és itt megint megakadt - Szóval jól nézel ki.

Félénk, kissé kisfiús mosoly jelent még az arcán. Aranyos, és jól áll neki, de nekem jobban tetszik amikor magabiztos.

- Köszönöm.

- Tudod, úgy hallottam, hogy ami igaz, azt nem szokás megköszönni - kacsintott.

- És hogy-hogy itt vagy?

- Gondoltam elveszlek... vagyis elviszlek... izé munkába. Basszus, ments ki, különben teljesen lejáratom magam - nevetett fel kínosan.

- Nyugi, miért izgulsz ennyire?

- Hát, tudod csak... Azta - nézett végig ismét rajtam.

- Oké, oké, vágom. És miért jöttél ilyen korán?

- Gondoltam elmehetnénk reggelizni.

- Pont most reggeliztem - mondtam egyből.

Nem tudom,hogy reflexszerűen vissza akartam utasítani, vagy csak olyan fáradt vagyok még, hogy észre sem veszem miket mondok.

- Oh - szomorkodott el, és megint kicsit zavarba jött.

- De rossz tulajdonságom, hogy rengeteget bírok enni, szóval mehetünk.

- Pedig nem is látszik rajtad - rácsapott a fenekemre, majd kinyitotta a kocsi ajtaját.

- Tudod, jobban tetszel magabiztosan, mint amikor zavarban vagy.

- Hidd el, próbálom magam összeszedni, de túl jól nézel ki.

- Azért ne túlozzunk.

- Várjunk csak, te az előbb azt mondtad, hogy tetszem neked?