Nata szerencsére időben visszatért és tudott pár órát aludni, reggel viszont visszatértek a keserű gondolatai. Idegessítette, hogy Debbidó is ezen a területen portyázik, és elszedi előle az áldozatokat. Angelika,  mintha megsem történt volna a tegnapi beszélgetés, boldogan köszönt reggel Natának.

Soha nem fog leszállni mi? -Sóhajtott Nata.

-Amúgy hallottad, hogy kijárási tilalmat rendeltek el?

Nata egyből éber lett.

-Hogy mi?!- Kérdezte felháborodottan Angelikától.- Mikor? Miért? Hogyan?

-Nyugi Nata ez nem vészes!- Nem vészes?!- Este hét után tilos elhagyni a kollégium területét. Azért mert.. mert...

Angelika úgy tűnt nem tudja rendesen megfogalmazni mondandóját. Nata hagyta gondolkodni és, hogy az idő ne teljen feleslegesen kivette a ruháját a szekrényből és a fürdőben át öltözött. Mire visszaért, Angelika már összeszedetteb volt.

-Nata hallottál már Debbidóról?- Nata annyira ledöbbent a kérdés hallatán, hogy majdnem elejttette a pizsamáját.- Nehéz róla beszélni... Ő... ő a város sorozatgyilkosa. A rendőrség évek óta próbálja elfogni sikertelenűl. Amit az emberekkel tesz az brutális és.. olyan szőrnyű!- Angelika szemei könnybe lábadtak.- És most feltűnt egy másik is. Felgyújtott egy embert. Hogy lehet valaki képes ilyesmire?!

Nata csendben hallgatta Angelika monológját, ami kivételesen érdekelte. Debbidó... évek óta itt lenne? Nem kispályás ezek szerint. Aztán eszébe jutott, hogy Angelika megemlítette őt is.
Feltűnt... felgyújtott...hehe.  Vajon mit tenne, hogyha megtudná, hogy az egyik szörnyeteg a szobatársa? Ki tudja?

-Két sorozat gyilkos? Ráadásul az egyik évek óta itt van? Hogy hogy nem halt még ki ez a kisváros?-Vigyorgott Angelikára aki olyan lenéző pillantással tekintett rá, hogy Nata inkább témát váltott.- Az az új... mit mondanak róla?

-Nem sokat. A rendőr szerint egyértelműen piromániás lehet. Úgy fejgyújtott egy ember, hogy nem ismerik fel. De az embereket meglepte a hulla. Hogy tudta az az ember olyan gyorsan megégetni a hullát ilyen állapotúra pár perc alatt?

-Miből gondolod, hogy pár perc volt?- Nézett értetlenül.

-Egy forgalmas szórakozó hely mellet  történt az eset. Ha a gyilkos több ideig égette volna, megérezték volna a szagot és a füstött. És a bent lévők állításaiból a hulla megtalálása előtt hat-hét perccel hallottak egy üvöltést. Annyi idő alatt így megégetni.- Angelika szörnyülködve tekintett maga elé.

Nata azonban egyenesen büszke volt magára. Ha így halad, hamarosan mindenki ismerni fogja és ő tarthatja majd rettegésben a várost. Az egyetlen aki ebben útját állja az Debbidó. Debbidó előnyben van Natával szemben, hisz már évek óta aktívan öl emberek, míg a lány csak haladó szinten van.

Nem számit.-Gondolta Nata majd gonosz mosolyra húzta ajkait.- Hamarosan megölöm és enyém lesz a képzeletbeli trónja!

-Ne is beszélgessük erről! -Állt fel Angelika.- Gyere menjünk enni.
                  
                    ~   ◇○●○◇ ~

Az este kellemesen hűvös volt Nata számára. A város csodálatosan nézett ki, az ablakokból kiáradó fény olyan hatást keltett, mintha az ember az eget bámulná. Csak pár bátrabb ember mászkált már ilyenkor az utcákon, akik nem foglalkoztak a sorozatgyilkos dologgal. Úgy tünt nekik fontosabb dolguk is akad mint ezen aggódni. Nata az egyik ház tetején ült, és a külváros felé tekintett. Arra felé gyönyörű kertes házak vannak, sokkal otthonosabb mint a belváros, ahol az ember a panellakások közé van zárva. Nata már eldöntötte, hogy mindenképp tartani fog ott is egy portyát, már csak a csodás kertek szépségéért is.

Egy sóhaj után feltápászkodott és lemászva a panelról róni kezdte az utcákat. Több emberrel is találkozott de egyiket sem gyilkolta meg. Most csak egy valakit akart nyakon csípni: Debbidót. Tudta, hogy ha nem is fogja megtalálni a fiút, akkor a fiú fogja őt, hiszem megigért neki egy visszavágót. Ráadásul Natának volt egy olyan érzése, hogy Debbidó egyátalán nem örül a jelenlétének.
Nem sokkal később lépteket hallott meg. Gyorsan felkapaszkodott az ott lévő falra és meghúzta magát az egyik ablakban. Felismerte a lépteket és szerette volna meglepni Debbidót. Hallása most sem hagyta cserben: valóban Debbidó kanyarodott be az utcában.

-Lám lám.- Szólalt meg gúnyosan, Debbidó döbbenten fordult a hang irányába.- Csak nem a Tüske király?

-Te pokol fajzat!- Sziszegte.- Visszavágót akarsz mi?

-Persze hisz megígérted.-Mosolyodott el Nata, annak ellenére, hogy maszkjától ez nem volt látható.-Amúgy ne hívj pokol fajzatnak. Van nevem is.

Debbidó gúnyos mosolyra húzta a szája szélét.

-És mi az ha szabad meg kérdeznem?

-Hát öhm...izé- Nata Blup Blupra tekintett, mintha tőle várna választ.

Szent retek, eddig nem is gondolkodtam álnéven! Ki gondolta volna, hogy kelleni fog?!

-Nincs állneved mi?- Kérdezte Debbidó.-Akkor majd én adok egyet neked. A pokol fajzat pont hozzád illik.

Nata elfintorodott.

-Biztos, hogy nem. Majd én kitalálok valamit.

-Okey rajta.- Támaszkodott a falhoz a fiú.

Nata hitetlenkedve nézte Debbidót, aki úgy tünt komolyan gondolja azt, hogy most vitassák meg az állnevét.
-Ez ... most komoly?
-Ühüm.
-Hát te hülye vagy.

Debbidó sértetten nézett végig rajta.

-Az állnév igenis fontos! És miért baj az, hogy segítek kitalálni egyet?

-Hát nem is tudom, talán mert ellenségek vagyunk?- Tárta szét a  karjait a lány, ezzel is jelezve Debbidónak a „teljesen egyértelműt”. Debbidó mosolyogva csóválta a fejét.

-Ellenségem ellensége a barátom pokol fajzat.

-Ne hívj így!-Sziszegte.

-Az én igazi ellenségem a rendőrség, nem pedig te. Igaz, eleinte idegesített a jelenléted, de mióta feltűntél, könnyebb dolgom van a rendőrökkel, akik be vannak fosva az új gyilkostól. Vagyis tőled. Mit szólnál ahhoz, hogy segítsünk egymásnak?

-Ha jól értem...-Kezdte.- Te most szövetséget ajánlsz nekem?

-Úgy is mondhatjuk.-Fontolta meg Debbidó, szemöldökeit pedig összehúzta, ahogy gondolkodott. -Nos? Mi a válaszod?

Végül is...mi veszteni valóm van?

-Rendben van.-Bólintott Nata.-De remélem, hogy ez nem csak valami ócska trükk a megölésemre. Nos hát akkor mostantól fegyverszünet van közöttünk!

-Szövetség nem pedig fegyverszünet...

-Tch tök mindegy. A lényeg, hogy nem nyírjuk ki egymást nem?

Debbidó megforgatta a szemét, majd ellökte magát a faltól és elindult kifele a kis utcából. Nata dühösen utána szólt.

-Héj! Te most hova mész?!

-A dolgomra. Legközelebbi találkozásunkra találj ki egy állnevet magadnak. Addig is bye-bye pokol fajzat!

Nata morgott egy sor káromkodást az orra alatt, majd a kollégium irányába rohanva őt is elnyelte a sötét.